A magyar néppárti EP-képviselőt azért perelte be Vásárhelyi Mária, mert egy 2004. január 23-i televíziós műsorban szerinte meggyalázta édesapja emlékét. Hankiss Ágnes azt mondta: Gimes Miklós újságíró elítélésében a Nagy Imre-perben szerepet játszott Vásárhelyi Miklós terhelő vallomása is.
Vásárhelyi Mária kegyeletsértőnek tartotta Hankisst, akit beperelt. Nemcsak a terhelő vallomást tagadta, hanem azt is, hogy édesapja elkerülhette volna a vallomást. Futó Barnabás ügyvéd korábban azt mondta, a magánvádas perben az elsőfokú bíróság úgynevezett valóságbizonyítást folytatott le, és megállapította: a magánvádló édesapja, Vásárhelyi Miklós valóban terhelő vallomást tett a Nagy Imre-perben Gimes Miklósra, akit 1958-ban halálra ítéltek és kivégeztek. A bíróság az ítéletében ugyanakkor azt is hangsúlyozta: a Nagy Imre-per iratai alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy kizárólag Vásárhelyi Miklós terhelő vallomása miatt végezték ki Gimes Miklóst.
A szövevényes ügyben többször is felmentették Hankiss Ágnest, a most másodfokon ítéletet hirdető Fővárosi Törvényszék azonban azt is kimondta, hogy volt ok-okozati összefüggés Vásárhelyi Miklós terhelő vallomása és a Gimes Miklósra kiszabott halálos ítélet között – mondta Futó Barnabás a Magyar Hírlapnak.
A több mint egy éven át tartó pszichikai hadviselés, fizikai és lelki terror, kicsikart vallomások hatására a vádlottak többsége megtört a tárgyalás végére a Nagy Imre-perben; az ítélethirdetés előtti napon. A vádlottak hivatalból kirendelt ügyvédei vehemens beszédeket mondtak védenceik érdekében 1958-ban, pontról pontra igyekeztek cáfolni az ügyész vádjait – tűnt ki a Nagy Imre-per teljes hanganyagából, melyet néhány éve a Centrális Galériában játszottak le.
Gimes Miklóst védő beszédében Révai Tibor ügyvéd arról szólt: enyhítő körülményként kell értékelni, hogy védence „görcsösen ragaszkodott Nagy Imre személyéhez”. Azt is mondta, hogy Gimes ennek ellenére nem ment vele a jugoszláv nagykövetségre. November 4. utáni tevékenységéről kijelentette, hogy „nem ő volt az illegális szervezkedés kezdeményezője”, miután pedig Nagy Imréék november 22-én elhagyták a nagykövetséget, abbahagyta az Október huszonharmadika című illegális lap szerkesztését. Családi állapotára is hivatkozott, amikor megállapította: „nincs szükség a legsúlyosabb büntetés kiszabására”.
A leghosszabb beszédet egyébként Vásárhelyi Miklós mondta a per utolsó vádlottjaként. Arra mutatott rá, hogy egy táborba került a szocializmus ellenségeivel már a forradalom kitörése előtt. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy céljai jobbító szándékúak voltak, mert „a párt becsületét, tekintélyét, befolyását akarta növelni”. Mintegy hat percig tartó beszédében tévedésnek vallotta, hogy azt hitte magáról: ahhoz a körhöz tartozik, akik egyedül képesek megreformálni a pártot, sőt ezzel kapcsolatban továbbment, amikor azt mondta, „ilyen körülmények között csak a bűn útjára kerülhettem”.
