Belföld

Dominák és királylányok a képregényekben

Bayer Antal és Kálovics Dalma a képregények női karakterábrázolásáról tartott előadást tegnap a Szegedi Képregényfesztiválon. Áttentésük után elmondható: sztereotípiáktól nyüzsgő a főként férfiaknak szánt fantáziavilág.

Hogyan jelennek meg a női karakterek egy olyan világban, ahol az olvasók 70-80 százaléka férfi? Erről tartott előadást Bayer Antal fordító, képregénykiadó a 4. Szegedi Képregényfesztiválon. A szerkesztőként is dolgozó előadó elmondta, hogy az alakok egyértelműen elkülöníthető sztereotípiába sorolhatók. Ilyen például a hercegnő figura, aki az idealizált nőt testesíti meg. Gyönyörű, okos, habár a férfinél nem jobban, ijedős, szégyellős, néha szeszélyes. Ő az, akit védelmezni kell. Ilyen például Dale Arden, akit a mindig kigyúrt, szőke Flash Gordon ment meg a rossz fiúktól. Vele teljesen ellentétes a háziasszony típus, aki nem a szépségéről híres. Otthon ülős, a rendre mániákusan vigyázó. Ő tartja egyben a családot, de ez néha azzal jár, hogy korlátozza a férfit a szabad cselekvésében. Ezt a típust testesíti meg a spenótevő Popeye szerelme, Olive Oyl is. Takaros, nem a legszebb, de azért a tengerész hevesebben pipázik mellette.


Popeye és Olive Oyl

A saját szexualitásával tisztában levő nő, a domina. Gyönyörű, a végzet asszonya, aki ellenállhatatlan vágyat gerjeszt a férfiban. Ilyen például a Dragon Lady, aki egy fekete hajú, vörös rúzsos, előnyös alkatú, gyakran szipkázó, kicsit ördögi nő. Az utolsó csoportba pedig a feministák tartoznak, akik a szép kinézet mellett magabiztossággal, önállósággal rendelkeznek. Ide sorolható például az első szuperhősnő, Wonder Woman. A hölgy már annyira erős, hogy maga menti meg szerelmét, a férfit. Ebben persze a korábbi sztereotípiák kifigurázása is felfedezhető. De ez jellemzi Törpillát is a Hupikék törpikékből, aki egy aszexuális társadalomba kerül egyedüli nőként. Jelenléte azonban egyből kihozza a férfit társaiból.

Még Okoska is szivecskéket lő ki a fejéből, ha meglátja Törpillát

Kálovics Dalma fordító ugyanezt a témát vitte tovább a japán mangák kapcsán. Az 1910-es évektől kezdve napjainkig vizsgálta meg a karaktereket. Érdekes módon itt alapjaiban nem változott a nők ábrázolása. A felnőtteket az életből vett, hagyomány tisztelő, otthon sürgölődő asszonyként ábrázolják. A férj keres, az asszony összetartja a családot. Egyedül ez a fiatal lányoknál változik. Az iskolás korban még szabadabban élhetnek és szerethetnek. Itt az ártatlan, fiúmentes, szűz kép jelenik meg. Az a bővebb mozgástér, amit gyerekként kapnak az évek folyamán egyre csökken. Sorsuk később valószínűleg ugyanaz, mint a többieknek: ők is beállnak majd a háziasszonyok sorába. Ez jól megfigyelhető a Magyarországon is ismert Sailor Moon főhősnőjén, Bunny-n is. Hiába harcol a gonosszal, alakul át szuperhőssé, a hétköznapokban mégis csak egy butácska, idétlen lányka marad. Későbbi férje, az Álarcos férfi pedig okos, művelt, orvosnak készül. Amikor tudja, megmenti a lányt a rizikós fordulatoktól. Ez a kép valószínűleg a közeljövőben sem fog változni, ugyanis a női olvasók nem a saját nemük története miatt veszik kezükbe a képregényeket.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik