Mielőtt tanult kollégáim azzal vádolnának, hogy nem teszek különbséget szabálysértés és bűncselekmény között, előre bocsátom, hogy ez egyszer becsuktam a jogász-szememet. Úgy olvastam ezeket a híreket, mint egy állampolgár, mint az olvasók döntő többsége. Ezért figyeltem fel arra, hogy a volt LMP-s képviselőnek, Kukorelli Endrének több mint százezer forintjába került az, hogy felszólítás ellenére tovább üldögélt a Közgép magánterületén. A rendőrök igazoltatták, majd előállították és egy kétszemélyes zárkába hat demonstrálót zsúfoltak be. A rendőri eljárás szabályszerűsége meglehetősen kétséges, hiszen a hatóság maga is elismerte, hogy nem hangzott el részükről oszlatásra irányuló felszólítás. Amennyiben a rendőri intézkedés valóban nem volt jogszerű, akkor a szabálysértés sem valósulhatott meg.
Fotók: Neményi Márton
Kiss Róbert is üldögélt, mégpedig egy Erzsébet téri demonstráción. A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitánya, aki évekkel ezelőtt a szervezet újraalakítására buzdított, megúszta egy próbára bocsátással, vagyis gyakorlatilag jóformán semmivel. Igaz, két évig nem követhet el újabb bűncselekményt, vagy ha mégis, akkor majd elítélik ezért a mostaniért is. Az ügyészség több más bűncselekmény miatt is vádat emelt: a Szabadság téri megmozdulás, új gárdatagok avatása, kör-emailek szétküldése, valamint amiatt, hogy Budapesten – Horthy Miklós kormányzó 90 évvel azelőtti bevonulásának emlékére – zárt alakzatban, formaruhában vonultak a Bartók Béla úton.
A bíróság azonban csaknem minden vádpont alól felmentette a vádlottat, kizárólag a Szabadság téri megmozdulást értékelte hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettének. Ezen a több ezres demonstráción Kiss Róbert hosszabb beszédet tartott, majd felszólítására a hallgatóság felvette a formaruhát, eközben a vádlott így szólt: „Most mindnyájan gárdisták vagytok”. Így demonstrálták, hogy ellenszegülnek a gárdát feloszlató jogerős ítéletnek. Erre a bűncselekményre a törvény három évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé.
Nem akarnám vitatni az ítélet jogszerűségét, az a törvény betűjének bizonyára mindenben megfelel. Azt azonban erősen vitatom, hogy annak a bűncselekménynek, melyben a bíróság kimondta a bűnösséget, oly csekély lenne a veszélyessége a társadalomra, hogy egy próbára bocsátással elintézhető. Egy ilyen ítélet olaj a tűzre, hiszen így jóformán minden megúszható, nyugodtan lehet Új Magyar Gárdát alapítani, abba tagokat toborozni, mert a törvény betűje szerint az „Új” nem azonos a bíróság által feloszlatott „régi” gárdával. És nem tartom véletlennek, hogy a legutóbbi Millás tüntetésen hangos zsidózás közepette, rendőrök jelenlétében merték megütni az Index munkatársát úgy, hogy eltörték az orrcsontját.
Gárdisták a Jobbik rendezvényén október 23-án
Különösen furcsállom az elsőfokú bírótól elhangzott szóbeli indokolást. „A bíróságnak nem a népet kell nevelnie, hanem az országban fennálló rendhez kell igazodnia” – mondta.
Én bizony úgy gondolom, hogy a bíróságnak nagyon is dolga a „népet nevelni”. A törvény maga is azt tartalmazza, hogy „a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más, bűncselekményt kövessen el.” Vajon egy próbára bocsátás elegendő „büntetés” ahhoz, hogy a vádlotthoz hasonló gondolkodásúak ne kövessenek el bűncselekményeket? Éppen az említett eseményből válik nyilvánvalóvá, hogy bizony nem.
Korábban írtam arról, hogy a bíró a pulpituson ne politizáljon. Ezt a véleményemet most is tartom. Ez azonban nem azonos azzal, hogy ne ismerje fel egy-egy cselekmény valódi veszélyességét a társadalomra. A bíró eszköze a büntetés. Ennek kiszabásával fejezheti ki, hogy mennyire rosszalja a vádlott, vagy szabálysértő magatartását. Mert nem lehet úgy, hogy egy magánterületen megvalósított csendes ülősztrájk a gyakorlatban súlyosabb azonnali következményekkel járjon, mint a bíróság döntésének kijátszása, annak semmibevétele, új gárda alapítása.
Bizony kedves bírák, az országban fennálló ilyetén rendhez nem kell, sőt nem is szabad igazodni!
