Lecsós évadnyitóval kezdtek a színészek

A lecsó főzés már szinte hagyomány, ilyenkor a Várkörút szombat reggel füstbe öltözik, s gúnyáját nem veszi le estig, rotyognak a kondérok, ürülnek a poharak, szélesedik a jókedv, miközben a Fő utcát megszállják a kereskedők és újabban a megye termelői, és portékáikat kínálják. Füstös, szaftos mulatság ez így ősz hajnalán a koronázó, egykori székesfőváros utcáin.

Szombattól új évad kezdődött a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Az új több szempontból is igaz. Végre van igazgatója a teátrumnak, méghozzá tele tervekkel, elképzelésekkel. Remélhetőleg forrás is lesz, annál is inkább, mert a rossz nyelvek szerint Szikora János igazgató és új csapata a színház költségvetésének kiadási oldalát alaposan megnövelte. Bár ez valószínűleg az új elveket, a közönségcsalogatást és a jövőt szolgálja, amit majd az idő igazolhat.

Mindenesetre szombaton reggel Matus János színművész vezényletével a társulat egy kisebb csapata tanyát vert a lecsófőzők között, hogy megmutassák ők sem különbek akkor, ha főzésről, evésről és ivásról van szó. Kuna Károly és Kelemen István kezében otthonosan mozgott a kés, de Tóth Auguszta sem hiányzott a trióból. Délelőtt elkészült az első Vörösmarty-lecsó, amit a színészek szeretettel osztottak az arra járóknak.

Azt, hogy a lecsófőzésnél ilyen kevesen voltak a színészek magyarázza, hogy a színház nagyszínpadán a Dzsungel könyve legújabb musical darabját mutatták be, ráadásul nagy sikerrel. Ezt igazolja, hogy a meghirdetett dedikálásnál nagyon sokan ott voltak, hogy találkozhassanak Mauglival és állati barátaival. A közönség nagy többsége nem elégedett meg azzal, hogy aláírásokat gyűjtsön be, hanem a szabaddá vált jelmezek között turkálva, maguk is grófok, darazsak, huszárok, és tudj’ Isten mifélék lettek néhány percre. A jelmezeket leginkább a hölgyek próbálgatták, volt aki, másfél órán át öltözködött egyik ruhából a másikba. Bizony az is előfordult, hogy a gyerek csak alibi volt, hogy anyuka tudjon öltözködni, de ez a nap erre volt szentelve. Több csoportban beleshettek a kulisszák mögé az érdeklődő emberek. Megnézhették az öltözőket, színpadtechnikát, világítást, hangosítást, illetve azt, miként tartja kordába a színészeket az ügyelő.

A város által állított lecsós nagyszínpadon a Vörösmarty Színház két színésze is szerepelt, de csak nagyon kurta műsorral, hiszen a szervezők alaposan megcsúsztak, és Váradi Eszter Sárának, valamint Keller Jánosnak vissza kellett érni a színház saját színpadjára, hogy ott indíthassák el hivatalosan is az évadot. Így a két művész három rövid operettrészletet énekelt, és táncolt el a lecsós közönségnek.

Délután öt órakor nyitották meg Incze Mózes festőművész kiállításával a Vörösmarty Szinház Forrás Galériáját. A képek lenyűgözőek, mély érzelmi és intellektuális gazdagságról, képességekről árulkodnak. A reneszánsz korát idéző részletességgel kidolgozott alkotások nézőjét odakötözi fantáziánk madarához, s annál messzebb repül, minél tovább van a tekintet fogságában. Szikora János, a színház igazgatója megnyitójában elmondta, hogy ezentúl minden alkotótól, akinek kiállítását behozzák a színházba, legalább egy művet megvásárolnak, hogy a város egy gazdag gyűjteménye nőhessen ki a kultúra várából, a színházból.

Estére a Vörösmarty Színház bejárata elé épített színpadot nagy tömeg vette körül, ahol zenés egyveleggel szórakoztatták a lecsótól megfáradt embereket. Operettek, musicalek, meseidézetek és játékok szerepeltek a repertoárban. Závodszky Noémi és Keller János vezették le a műsort, illetve tettek fel kérdéseket a nézőknek, hogy bérletet vagy jegyet adhassanak nyereményül. Sajnos a játék nem volt éppen gördülékeny, de Závodszky Noémi a nők precizitásával rendet csapott, aztán megszűnt a gond. Kozáry Ferenc meséjét a legidősebbek is tátott szájjal hallgatták. A dalok között volt olyan, amit jobb lett volna nem előadni, de ilyen mindenhol előfordulhat. Az operettek viszont vitték a pálmát, énekelték ifjak és hajlottabb korúak.

Szikora János az átalakított színház kávézót – ahol immár pódium is van, hogy az italok és étkek mellett a kultúrát is magunkba tölthessük – e szavakkal nyitotta meg: megnyitom. Aztán a Vörös Janka Group koncertezett egyet a kávézó pódiumán. A kávézóba sokan bejöttek a megnyitóra, de aztán rövid időn belül inkább művésztársalgóvá szelídült a publikum – amit a távozó látogatók a borsos áraknak tudják be. Mondják: ha így marad, nem sok látogatója lesz a színházi kávézónak.

A rendezvény valamennyi képét megnézhetik itt.