A Népszabadság birtokába került a Magyar Külügyi Intézet “NEM NYILVÁNOS” jelölésű kommunikációs javaslata az azeri baltás gyilkos ügyében. Az összeállítás arra keresi a választ, hogyan lehet kezelni a Ramil Safarov kiadatása utáni helyzetet, milyen lehetőségek állnak a magyar külpolitika előtt az után, hogy Örményország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, és hogy magyarázatot vár a történtekre az Egyesült Államok mellett több más kulcsfontosságú szövetséges állam is.
Az anyag szerint „merjünk buták lenni!”, azaz akár az inkompetencia vádját is fel kell vállalni a külföld előtt a történtek kapcsán. Ez ugyanis még mindig kisebb kárt okoz, mintha azt hinné a nemzetközi közvélemény, hogy Baku és Budapest teljes egyetértésével történt, ami történt.
Ezért félreértésről kell beszélni, és az anyag a következő fordulatokat ajánlja: „azt hittük, hogy az azeri minisztériumtól kapott ígéret elegendő, és nem számítottunk rá, hogy azt egy elnöki rendelet felülírhatja.” Továbbá „Azerbajdzsán messze van”, „nincs a térséghez igazi magyar szakértelem”, „nem ismertük az azeri jogrendszer működését”.
A külügyi intézet összefoglalója megjegyzi: nemcsak az örmények, de a Nyugat számos országa is meg van róla győződve, hogy Magyarország tudatosan eladta a nyilvánvalóan elmebeteg, élefogytig tartó szabadságvesztésre ítélt azeri katonát hazájának, 2-3 milliárd euróért. A remélt azeri pénzügyi megállapodás miatt azonban Budapest nem mondhatja el azt, ami feltehetően valójában történt, vagyis azt, hogy az azeri elnök megtévesztette a magyar miniszterelnököt.
Nincs háttéralku, csak sajnálkozás
A Miniszterelnökség külügyi államtitkára egyébként a napokban cáfolta, hogy bármilyen háttéralku született az ügyben, az azerbajdzsáni Állami Olajalap közleménye pedig nyilvánvalóvá tette, a társaság nem készül magyar államkötvények vásárlására.
Martonyi János külügyminiszter kijelentette: “végtelenül sajnálatos, elfogadhatatlan és elítélendő”, hogy az azeri kormány nem tartotta be ígéretét, és kegyelmet adott Ramil Safarovnak. Magyarország nem akart sérelmet okozni Örményországnak, a kormány jóhiszeműen járt el az azeri katonatiszt kiadatásának ügyében, és nem volt gazdasági háttere a lépésnek.
