Az eddigi közoktatási és az új köznevelési törvény is meghatároz az iskolák számára egyfajta beiskolázási körzetet. Az általános iskolák „kötelesek felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található”. Magyarul az iskoláknak először a saját körzetükbe tartozó diákokat kell felvenniük, a megmaradó helyekről pedig sorsolással döntenek.
Magyarországon szabad iskolaválasztás van, azaz – elvileg – a szülő dönthet arról, hogy gyermekének melyik iskolát választja. E vívmánnyal vidéken persze csak azok tudnak élni, akik meg tudják oldani a gyerek szállítását, utaztatását – általában egy másik település jobb iskolájába. A körzethatárok kijelölése miatt ők – mivel a jó iskolákba sokan szeretnének bekerülni – normál esetben csak a sorsolási szerencsében bízhatnak.
A másik lehetőség viszont, ha biztosra akarnak menni, hogy a gyereket átjelentik a kiszemelt iskola beiskolázási körzetébe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tavasszal az okmányirodákban feltűnően sok iskolás, óvodás gyerek „költözik” rokonokhoz, ismerősökhöz. Ilyenkor minden évben megnő a kisgyerekek száma a vidéki városokban és Budapesten.
A jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy akár az okmányirodák megkérdőjelezzék a lakcímváltás valódi okát, akár az intézményvezetők ellenőrizzék a szülők által bemutatott okiratok valóságtartalmát. Ha a szülő a beiratkozáskor bemutatja a gyereke lakcímkártyáját, akkor a gyerek már „körzetesnek” számít, azaz fel kell venni.
Ez az évek óta folyó lakcímkártya-trükk általában nem okoz különösebb problémát, hiszen általában nem jellemző a túljelentkezés az iskolákba. Idei adatok még nincsenek, hiszen most folyik a beiratkozás, de tavaly az Eduline által megkérdezett önkormányzatok egyike sem tudott arról, hogy bármelyik iskolából azért utasítottak volna el körzetes diákot, mert az „átjelentett” tanulók elfoglalták volna a helyet.
A lakcímtrükk az iskolarendszer két végén álló intézményeit érinti, az elit (vagy annak tartott) iskolákat és az elszegényedő kistelepülési iskolákat. Az előbbiekbe így jóval többen jelentkeznek, mint ahány férőhely van, ezért ezek többféle módot próbálnak kieszelni arra, hogy a szabad iskolaválasztást az ő szabad tanulóválasztásukká tegyék. Azaz kimondva vagy kimondatlanul meghatároznak olyan kritériumokat, amik teljesítése kell a felvételhez. A kistelepülések iskoláit viszont drasztikusan érinti az elvándorlás: ott csak azok a gyerekek maradnak, akinek a szülei nem tudják elvinni a gyerekeiket. Ez sok iskola szociális vagy etnikai gettósításához, vagy megszűnéséhez vezetett eddig is.
A helyzetet tovább bonyolítják a kivételek. Az egyházi iskoláknak – noha az állami finanszírozást a törvény garantálja ott is – ”nem kell alkalmazni a gyermekek, tanulók felvételével kapcsolatos rendelkezések közül a kötelező felvételre vonatkozó rendelkezéseket”, tehát oda elvileg bárhonnan lehet jelentkezni. Ugyanakkor éppen ezek az iskolák rendelkeznek a legszélesebb mozgástérrel a „saját kritériumok” kialakítására. A körzetesítés nem vonatkozik a nem állami, önkormányzati fenntartású iskolákra sem.
