Van még egy versenyképes termékünk.
Micsoda?
Az unortodox gazdaságpolitika.
Abban se vagyunk rosszak, egyre több a követőnk.
Meddig tart még a szabadságharc?
Minden szabadságharc addig tart, amíg győz vagy amíg le nem verik. A miénk leverésén sokan, nagy erővel dolgoznak, de tartjuk magunkat.
Ne vegyen mérget arra a letérdeltetésre!
Fotó: Neményi Márton
Azzal egyetért, hogy a nyugat, a globális tőke – nevezzük bárhogyan – mindenképpen térdre kényszeríti Orbánt, csak az a kérdés, hogy vele együtt letérdel-e az ország is?
Ne vegyen mérget arra a letérdeltetésre! Hazánk egy, a horvátokkal együtt immár huszonnyolc tagot számláló érdekérvényesítő klub, az unió tagja. Ha bevezetjük például a bankadót, az önmagában nem sok vizet zavar, a veszély sokak számára az, hogy – miként megesett – mások is jönnek utánunk. Ma a bankadó tekintetében tizenegy ország követ minket, sőt, az olaszok most épp az energiaszektorra vetettek ki különadót. Továbbá többen fontolgatják a népegészségügyi termékdíj meghonosítását. Egyre terjed a nemzeti ipar és a nemzeti termelés erősítését célzó patrióta gazdaságpolitika. Megértem, hogy a multik minél több pénzt akarnak keresni, csakhogy a lakosság nem terhelhető tovább, így meg kell értsék a nemzetközi cégek, hogy szükség van a különadókra. Ők, akik sokat, nagyon sokat kerestek évtizedeken keresztül, most részt kell vegyenek az emberekre háruló terhek mérséklésében. Nem azt kérjük, hogy az emberek helyett, hanem csak azt, hogy velük együtt. Önnek ez tényleg rossz?
Én csupán azt kérdeztem, Orbán egyedül térdel, vagy mi mindannyian vele tartunk.
Abban lehet alku, hogy Európa-szerte mennyi időre kérjük a tehervállalást. A magyar bankszektor ezt megértette, egyezségre is jutottunk vele a végtörlesztés dolgában.
Márciusban milliárdos hitelpakkot kell törlesztenie Magyarországnak, ami EU-s és IMF-es segítség nélkül nem fog menni. Barroso, az Európai Bizottság elnöke feltételeket szabott minapi levelében, melyeket Orbán Viktor elutasított. Ön nem tart attól, hogy Orbán túlfeszíti a húrt, egyszer csak elegük lesz belőlünk a brüsszelieknek, és államcsődbe taszítva lehúznak bennünket a vécén?
Eddig is törlesztettünk. Sőt, mi még csökkentettük is az államadósságot. Képzelje el, ma milyen lenne a helyzet, ha a kormány nem vitte volna lejjebb hét százalékkal az államadósság mértékét?
Magyarországot nem lehet lehúzni sehol, ezt a szovjetek is megtanulhatták ötvenhatban
Fotó: Neményi Márton
Amit megevett a forint értékvesztése. Ami megint csak azt jelzi: Orbán túlfeszíti a húrt.
Orbán nem túlfeszít, hanem küzd. Az önállóságért, a szabad cselekvésért. Azért, ami miatt Magyarország rendszert váltott. Magyarországot nem lehet lehúzni sehol, ezt a szovjetek is megtanulhatták ötvenhatban.
Ha nem kapunk hitelt márciusig, beüt az államcsőd: leáll a tömegközlekedés, az áram- és a gázszolgáltatás, a termelés, bezárnak a közintézmények, nem lenne iskola, orvos, rendőrség. Elértéktelenedne a forint – fillérekért vásárolnának fel bennünket.
Ne riogassuk az embereket képtelenségekkel. Lehet, hogy ez bombasztikusan hat, de a valósághoz vajmi kevés köze. A bankárnak mindig az az érdeke, hogy az ügyfél fizessen. Magyarország pedig jó ügyfél. Fizet, ha kölcsönt vesz fel.
Ha érvényes az ön gondolatmenete, akkor Orbán bármeddig packázhat Barrosóval, a végén úgyis Brüsszel enged.
Ez nem packázás. Barroso és Orbán is jó politikus. Tudják mindketten, hogy erős Európa csak erős tagországokkal képzelhető el. Mindketten teszik a dolgukat. Fennállása legsúlyosabb válságát éli az Európai Unió, így mindenki idegesebb, zaklatottabb, mint a válság előtt, s nem zárhatóak ki a hisztérikus lépések sem. Ezzel Orbán Viktor is tisztában van, és ezért kellően konstruktív, sőt kifejezetten partner egy erős unió működtetésében. Ennek jeleként a Barroso-levélben megfogalmazott egyik kérésnek eleget téve a december harmincadikai parlamenti napon az Európai Központi Bank gyakorlatilag minden felvetését figyelembe véve fogadtuk el a jegybanktörvényt.
Nem zárhatóak ki a hisztérikus lépések sem
Fotó: Neményi Márton
Letesznek arról is, hogy összevonják az MNB-t a PSZÁF-fal, így szerezve meg a jegybanki tartalék fölötti rendelkezés jogát?
Az összevonás lehetőségét az IMF pendítette meg egy 2008-as jelentésében – nem véletlen, hogy érdemben nem is tiltakozik ellene.
Barroso és az EU viszont igen.
Fogalmazzunk pontosan. Észrevételeket tettek, amelyek egy részét méltányoltuk.
Mire játszik Orbán? Mi a célja a Barrosóval való huzakodásnak?
Orbán Viktor nem játszik, nem helyes ez a kifejezés. Meg akarja őrizni például az önálló adópolitikát. Végzetes csapást jelentene a magyar gazdaságra, ha nem vonzhatnánk az országba extra kedvezményekkel a tőkét. Az pedig még inkább, ha egy közös adórendszerben növelnünk kellene azon adókat, amelyeket éppen csökkentettünk az elmúlt évben. Biztos vagyok benne, hogy sikerül megállapodnunk, de addig még „elcsattan néhány pofon”.
A következő két-három hónapban mekkora az esély a magyar államcsődre?
Semekkora.
Egy blogon olvasom, hogy minden jel arra mutat: Orbán gőzerővel készül az államcsődre és tán az EU-ból való kilépésre is.
Én azt is olvastam egy blogon, hogy a Nap kihűl.
Ki lehet jól jönni egy államcsődből?
Nem lesz államcsőd.
Nincs is rá forgatókönyv?
Magyarország három évtizede az IMF tagja. Mindig időben törlesztettünk, és ezután is fizetni fogunk.
Én azt is olvastam egy blogon, hogy a Nap kihűl
Fotó: Neményi Márton
A GDP nyolcvan százaléka fölött az államadósság, hétszázalékos az alapkamat. Visszafizethető egyáltalán a tartozás? Vagy az is jobb a csődnél, ha nyöszörögve görgetjük magunk előtt a hegyet?
Ha az ország kölcsönkér, azt vissza is fizeti. Egyébként Magyarországnak nem a belső viszonyaival van a gond, hiszen a kiadás és a bevétel olyannyira egyensúlyban van, hogyha nem lenne az adósságszolgálat, pozitív szaldót produkálnánk. Ebből is látszik, hogy az örökség igen súlyos, a múltbéli bűnök hatalmasak.
Tegyük fel, hogy bírjuk a strapát. Módosul a kormány álláspontja, ha bedől néhány nagy európai ország, mondjuk az olaszok, a spanyolok meg a portugálok?
Tervezhetetlen, mi történne ebben az esetben. Olyan kérdés ez, mintha azt vizionálnánk, mi történne, ha Európában elfogyna a levegő. Igaz, miként minden országnak, nekünk is rendkívül szűk a mozgásterünk, mi is alapvetően európai kontextusban mozgunk. A január-februári gazdasági előjelzések armageddonnal riogatják Európát. Amerika nem kevesebbet állít, mint hogy 2012-ben szétesik az EU. Mi viszont az unió fennmaradásában vagyunk érdekeltek, hiszen a magyar polgár nem úgy akar élni, mint egy orosz vagy egy kínai, hanem úgy, ahogy a német meg az osztrák.
Talán nemcsak anyagilag, hanem a demokrácia minőségét illetően is. Amit nem segít az a minapi házszabály-módosítás, miszerint a végszavazás előtti utolsó pillanatban, a parlamenti polémiát kiiktatva bármit törvénnyé emelhet a kormánytöbbség.
Évekkel ezelőtt hónapokig tartott egy törvény elfogadása. Mára a világ megváltozott. Felgyorsult minden, így a változó helyzetekre adandó válaszok is gyorsabb döntéseket igényelnek. Ha a Bundestag órák, napok alatt képes meghozni súlyos döntéseket, akkor mi sem ülhetünk a babérjainkon csak azért, mert olyan jó vitázgatni. A mai világ nem tűri a lassúságot. Aki lassú, az lemarad vagy elveszik. Nem véltelen, hogy sok tekintetben követnek bennünket más országok, csak azért, mert mi képesek voltunk és vagyunk gyors, határozott, érdekeink szerint való döntéseket hozni. Másfél éve folyamatosan kapjuk a kritikát a zárószavazás előtti módosítók miatt.
Az sem korrekt.
Nem korrekt? Ezért szűkítjük le a saját mozgásterünket! Az unió tagországainak zömében éppen most utalják kormányzati hatáskörbe a korábban a parlament alá tartozó területeket, és rendeletekkel irányítanak. Mi ezzel szemben mindent a parlament elé viszünk, s nem a kormányt ruházzuk fel a hatalommal. Nem trükközünk sem egyszer, sem százszor. Sem reggel, sem este, sem éjjel. A most bevezetendő különleges eljárási rendben ülésszakonként mindössze hat alkalommal akár két nap alatt törvény születhet. Az ellenzék persze műbalhét rendezett. Amit politikailag értek, hiszen jól hangzik, hogy oda a demokrácia, mert a gonosz Fidesz elvette a szólás lehetőségét. Tudja, ez éppen a szálka és a gerenda esete.
Hemperegtek a földön. Ha ezt a szerkesztőségükben teszik, senki nem szól egyetlen rossz szót sem
Fotó: Neményi Márton
Vélhetően szintén a fideszes arrogancia iskolapéldájaként híresül el a Klubrádió elnémítása. Önt is zavarja ez a balos adó?
Felőlem virágozzék ezer virág. Úgy tudom, eltaktikázta magát a tulajdonos, ugyanis direkt olyan pályázatot adott be, amivel esélye sem volt. Ezek után nem túl elegáns a döntéshozókat számon kérni.
Más taktikázott először. A Klubrádió beszélgetős, politizáló csatorna, ám a médiahatóság direkt zenei rádióra írta ki a pályázatot. Vagyis, ha nyert volna is a Klub, erősen felpuhul a közéleti attitűdje. Minek leszkanderozni az amúgy is zörgő csontú, kivéreztetett, eleve félmilliós szubkultúrának szóló adót?
Szakmailag nem tudom minősíteni a döntést. Politikai szempontból viszont nem örülök neki.
Tüntetés lett belőle. Nem is egy.
Rosszkor jött.
A Kossuth téri demonstráción ott láttam az index két újságíróját, akiket egy közepesen jópofa, a Parlamentben forgatott karácsonyi videó miatt Kövér László kitiltott a Házból. Ennek mi értelme volt?
Az Országház a törvényhozás otthona. Mindig nyakkendőt kötök, mielőtt belépek. Ez lehet, hogy neveltetés kérdése és gondolkodásbéli különbség, de ettől még kijár a Háznak a tisztelet.
Tudósítottak a fiúk, bohóckodtak kicsit egy oszlop mögött.
Hemperegtek a földön. Ha ezt a szerkesztőségükben teszik, senki nem szól egyetlen rossz szót sem. A Parlamentben viszont ez igénytelen. Igényesség, igényesség, igényesség – ez az ami hiányzik ma Magyarországon.
Sokáig úgy volt, hogy 2012 januárjában kormányátalakítás következik. Ehhez képest most azt hallani, hogy a Fellegi-Lászlóné cserétől eltekintve az összes tárcavezető a helyén marad. Tényleg így lesz?
A miniszterelnök arról tájékoztatta a frakciót, hogy januárban nem lesz személycsere. Júliusban érünk ciklusfelezőre. Mint köztudott, a mandátum első felében építeni szoktak a kormányok, a másodikban pedig üzemeltetik, élhetővé varázsolják az épületet, esetünkben az új kormányzati szerkezetet. Erre a feladatra akár érkezhetnek is új emberek és velük nyílván új stílus is.
Igényesség, igényesség, igényesség – ez az ami hiányzik ma Magyarországon
Fotó: Neményi Márton
Hallani, olvasni olyat, hogy akkor szerezhető vissza a pénzpiac bizalma, ha távozik az Orbán-Matolcsy-tandem legalább egyik tagja.
Badarság! A pénzpiac pénzt akar, nem neveket. A pénzpiac döntsön a pénzéről, a választó pedig a képviselőkről. Ez a demokrácia és a gazdaság rendje, és semmi okunk feltételezni, hogy ezen változtatni kellene.
Terjed az “Orbán megpuccsolására szervezkednek a közintézményeiktől megfosztott, semmibe vett, a döntésekből kihagyott fideszes polgármesterek” idea.
Ostobaság!
Arról mit gondol, hogy a mindenkivel harcban álló Orbán helyett 2014-ben kompromisszumkész, Nyugaton elfogadott miniszterelnök-jelölttel kéne nekivágjon a választásoknak a Fidesz?
Látom, az Irónia-csomag után a végére hagyta a Képtelenség-csomagot. Az ellenzék és az elmúlt másfél év gazdasági döntéseinek kárvallottjai érdekeltek abban, hogy bizonytalanságot keltsenek a jobboldalon és feltörjék a kétharmados többséget. Megjegyzem, mind az ellenzék, mind a kárvallottak erős kisebbségben vannak a magyar társadalommal szemben. Szóval a bomlasztás esélytelen. A Fidesz összetartására ma egyetlen ember képes: Orbán Viktor. Nincs más integráló és vezetőképes személyiség, akit a párt jobb- és balszéle is elfogadna. 2014-nek egész biztosan vele futunk neki, és hiszem, hogy Orbán Viktor ma az egyik erőssége Magyarországnak.
