A főpolgármester szerint igazolt az a kormányzati döntés, hogy a kórházakat központi felügyelet alá veszik, meggyőződött arról, hogy a betegellátás minősége és a betegek életesélyei nem attól függnek, hogy adott esetben hány kórház van a városban, hanem hogy ezek milyen felszereltségűek. Jelezte: itt nemcsak a felkészültségre kell gondolni, hanem mindenekelőtt az infrastrukturális felszereltségre és eszközellátásra.
Tarlós István úgy véli: Budapestnek öt, úgynevezett “mindenevő” kórházra volna szüksége, hogy ne forduljon elő olyan helyzet, hogy a beteg egy kórház előtt összeesik, de nem oda viszik be, mert vagy elképesztőek az adminisztrációs feltételek, vagy egyszerűen nincs a kórházban az adott eset kezelésére alkalmas szakmai egység.
A központokra nem újként kell gondolni – mondta Tarlós István, hozzátéve, hogy a Margit Kórház, a dél-budai kórház, az Uzsoki Kórház és a Honvéd Kórház is megfelelő bázis lenne.
Hihetetlen jó teljesítménynek nevezte, hogy a fővárosban a mentősök célja 15 percen belül elérni a betegeket, ami több mint 80 százalékban teljesül is. Szólt az OMSZ járműbeszerzési programjáról is, kiemelve a 220, uniós támogatással érkező járművet, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezek közül egy sem a fővárosban teljesít majd szolgálatot.
A főpolgármester nagy lépésnek nevezte, hogy a mentőszolgálat idén megállapodást kötött két fővárosi hajléktalanellátó szervezettel arról, hogy segítenek gondoskodni a kritikus állapotú hajléktalanok megfelelő helyre szállításáról. Mint ismertette, a főváros a Belügyminisztériummal közösen a napokban nyitja meg új ellátó telephelyeit, ahol a szerencsétlen sorsú emberek megfelelő ellátást és munkát is kapnak.
Mártai István, az OMSZ főigazgatója fontosnak nevezte a szervezet és a főváros kapcsolatát, megjegyezve, hogy bár a mentés állami feladat, pozitív üzenetnek tartja, hogy a főváros is tájékozódik a szervezet munkájáról. Szavai szerint munkájuk a budapestiekről szól, ezért szükséges a tapasztalatcsere, adategyeztetés.
A főigazgató kitért a hajléktalanellátás kérdésére is, amelyről úgy vélekedett: az nem lehet sem egy szervezet, sem egy tárca vagy szolgálat egyedüli feladata, mert olyan komplex kérdés, amelyet célszerű széles körben egyeztetni, és minden szereplőnek folyamatosan együttműködnie.
