Az OktpolCafé friss bejegyzése emlékeztet arra, hogy a Magyarországon befektető Audi és Mercedes felmérte befektetési környezetének szakképzési és felsőoktatási kapacitásait – majd mindkét vállalat saját oktatási központ megépítése mellett döntött. Az Audi például 3 milliárd forintból hozta létre képzési és továbbképzési központját. Setényi szerint ez is mutatja, mekkora szükség volna a hazai felsőoktatás és szakképzés valamint a gazdaság szoros összefonódására.
A Magyarországon jellemző magas import- és exportarány leegyszerűsítve egy olyan gazdaságra utal, ahol tényleges értékteremtés a behozott félkésztermékek összeszereléséből származik. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy tartósan magas hozzáadott értéket csak a magasan képzett munkaerőt igénylő iparágak (pl. elektrotechnikai, jármű-, vagy gyógyszeripar) tudnak elérni, ehhez azonban jelentős befektetés szükséges a szakképzett munkaerő létrehozása érdekében – írja Setényi. Közép-Európa, így hazánk előnye, hogy a magasan képzett munkaerő még mindig relatív alacsony költségű (Németországgal összevetve nagyjából 1:3), és emiatt több vállalat is Magyarországra helyezte termelését. Sajnos ezt a kedvező helyzetet rontja, hogy a krónikus munkaerőhiány miatt Magyarország nem versenyképes, ami már-már a jelenleg zajló országos jelentőségű járműipari befektetések sikerét veszélyezteti.
A duális szakmunkásképzésben elért pozitív eredményeket a vállalatok a felsőoktatásban is kamatoztatni szeretnék. A Kecskeméti Főiskola 2012 szeptemberében szeretné elindítani duális képzését a Daimlerrel közösen. A duális képzés a felsőoktatásban a német példát átvéve azt jelentené, hogy a hallgató egy évben 48 heti munkamennyiséget végez, ennek felét oktatási intézményben, felét pedig egy vállalatnál tölti. Tehát sokat kell tanulni, és sokat kell dolgozni, de három és fél év alatt a hallgató olyan diplomát szerezhet, amivel komoly álláshoz juthat.
Ennek azonban komoly feltételei vannak. Rögzíteni kellene az alakuló felsőoktatási törvényben a duális képzés feltételeit, és azt a jogviszonyt, amely a hallgatót, a vállalatot és az egyetemet egymáshoz kapcsolja. Ennek kezdeményezését láthattuk a felsőoktatási törvény koncepciójában, viszont teljesen eltűnt a társadalmi egyeztetésre közzétett felsőoktatási törvénytervezetből – mutat rá az OktpolCafé bejegyzése.
