A frissen elfogadott német bevándorlási törvény első ízben ismeri el jogszabályban a külföldi „bevándorló” munkaerő iránti igényét Németországban. Heves viták előzték meg a végleges szöveget, amely a szakképzett munkaerő “ellenőrzött” bevándorlását írja elő.
Könnyebb bejutni és kikerülni is
A jogszabály utat nyit a szakképzett külföldi munkaerő beáramlása előtt német földön, a bevándorlók hatékonyabb integrációját szorgalmazza a német társadalomba, új szabályokat állít fel a menedékjog megadásával kapcsolatban, valamint meggyorsítja és egyszerűbbé teszi a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyek kitoloncolását. A bevándorlásnak különös jelentősége lehet, ismerve a tényt, hogy a német társadalom – csakúgy mint több más európai társadalom – elöregedőben van.
Az úgynevezett “ellenőrzött bevándorlás” koncepcióját először Gerhard Schröder kancellár 2000-ben terjesztette elő, az elmúlt négy év folyamán pedig alapos szakmai és parlamenti viták tárgya volt, míg végül 2004. június 17-én minden politikai párt áldását adta rá. Otto Schilly német belügyminiszter a Financial Times Deutschland újságnak adott interjúban elmondta, hogy a jogszabály megalkotásával Németország maga mögött hagyta azt az elméletet, hogy az ország nem bevándorló állam, és végre hangsúlyozta azt a tényt, hogy a 82 milliós német népességből 7,3 millió fő külföldi.
A közös nyelv ára
Az új törvény egyik érdekes célkitűzése a külföldiek sokkal hatékonyabb integrációja a német társadalomba. A kormány ezért vállalja, hogy fizeti a bevándorlók számára biztosított német nyelvtanfolyamok jelentős részét, amely összegszerűen 215-235 millió eurójába kerülhet a német büdzsének. Schilly hangsúlyozta, hogy az újdonsült letelepedőknek mindent meg kell tenniük az “integrálódás és asszimiláció” érdekében. A belügyminiszter úgy vélte, hogy “ha egy külföldi nem tiszteli a nemek közötti egyenlőséget, akkor ez a személy nem veti alá magát a német alkotmánynak, és így nem élhet Németországban”.
Az integráció kérdése heves viták tárgya volt az utóbbi időben az Európai Unió szintjén is; a holland elnökség egyik célkitűzése, hogy lehetőleg elérjen egy egyezményt az integrációs politika alapvető céljairól és alapelveiről. A tagállamok bevándorlási szabályozása az egyes EU-tagoknál különböző, bizonyos országok kötelezővé teszik a letelepedőknek a nyelvórákat és az állampolgársági ismeretek tanulását is, mások lazább feltételeket szabnak a honosításhoz.
Külön-külön szabályozzák
Korábban felmerült, hogy uniós keretbe foglalják a menekültügyek kezelését, ezáltal növelendő az integrációs stratégiák koherenciáját a tagállamokban. A tavaly júniusi szaloniki csúcson azonban az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy ennek a kérdésnek a tagországok hatáskörében kell maradnia, de ezzel együtt megállapították, hogy a politikák tagállami kialakítását uniós ernyő alatt kell koordinálni.
Az Európai Politikai Központban nemrég Antonio Vitorino igazság- és belügyi biztos azt mondta, hogy „uniós keretre van szükség az integrációs stratégiák koherenciájának növelése érdekében” és a bizottság „annak érdekében dolgozik majd, hogy néhány közös alapelvet alakítsunk ki az integráció terén a következő hónapokban, azért, hogy sokkal koherensebb európai keretben alakulhassanak ki a nemzeti politikák”.
A biztos megemlített néhány megállapítást az EU migrációval és integrációval foglalkozó 2004-es éves jelentéséből, amelyet az igazság- és belügyi tanács július 19-20-i ülésén tesznek közzé. „A jelentés világosan azt mutatja, hogy a tagállamok általában a munkához jutást tekintik a sikeres integráció kulcsának. A nyelvtudás hiányát, valamint a szaktudás elismertetéséből adódó problémákat tartják a munkához jutás fő akadályainak a bevándorlók esetében” – mondta Vitorino. A dokumentum azonban arra is rámutat, hogy a városi élet, valamint a lakhatási problémák még mindig sok gondot okoznak több tagállamban is, és kifejezetten jelentkeznek azokban az európai nagyvárosokban, ahol a bevándorlók számaránya növekszik.
A biztos jelezte, újraindítja a vitát a bevándorlók munkavállalási engedélyhez jutásáról a bizottsági „zöld könyv” megjelentetésével