A kis Mazda formavilága a klasszikus sportautó-hagyományokat követi, nagyon impozáns a hosszan előre nyúló motorháztető és a rövid hátsó traktus. A sportosságot tovább fokozza a gépháztető közepén kitüremkedő dudor, de a külső tükrök kecses vonala is elragadó.
Ráadásul az MX5 nemcsak úgy fest, mint egy valódi roadster, hanem az is. Itt ugyanis szó sem lehet hétköznapi elsőkerékhajtásról, ez bizony egy régi vágású, orrmotoros, hátsókerék-hajtású, nyitott sportautó. A viszonylag rövid, de széles karosszéria természetesen kétszemélyes, a lehető legjobb súlyelosztás érdekében igyekeztek az üléseket minél hátrább, illetve lejjebb helyezni, ennek következtében már annyira alacsonyra kerültek, hogy szinte be kell mászni. 
Kabrióérzés
A kisebb tornamutatvány után a kocsiban helyet foglalva nem mindennapi élmény vár a vezetőre és utasára. Az utastér jellege teljesen más, mint egy hagyományos limuzinban. A különleges atmoszféráért elsősorban a kézzel működtethető vászontető a felelős, ami néhány pillanat alatt lenyitható. Ekkor egy csapásra megváltozik minden, egészen más dimenzióból szemlélhetjük a világot.
Az utastér mérete a külső alapján meglepően tágas, nagyjából 180 centis magasságig kifejezetten kényelmes. Az ennél magasabbaknak már meggyűlik a bajuk a fix rögzítésű kormánnyal. A műszerfalon a körforma a domináns, mely visszaköszön az órákon, és a krómkeretes szellőzőrostélyokon is. Az utastérben különösen nagy hangsúlyt kap a kardánbox, ami egyszerre könyöktámasz és pohártartó, ráadásul még egy hasznos kis tárolódobozt is rejt. 
A tesztelt open-air verzió a csúcskategóriás Sony Xplod hifi mellett bőrülésekkel is fel volt szerelve, ám ezek az amúgy kényelmes ülések a nagy melegben kifejezetten izzasztóak. Ilyenkor jönne jól a légkondicionáló, ami bármenyire is meglepő, de igen is szükséges egy kabrióban. Egy szokásos nyári 30 fok körüli városi araszolgatásban ugyanis már egy röpke fél óra alatt csokibarnára sülhetünk. Persze eközben sem unatkozunk, hiszen mindenki megcsodálja az MX5-öt.
Népszerűségünket tovább növelhetjük néhány látványos manőverrel, amit a hátsókerékhajtás áldásos hatása is megkönnyít. Ilyenkor azonban készüljünk fel, hogy mindenki velünk akar majd versenyezni, legyen az „street racing” feliratos egyes Golf, vagy agyontuningolt 3-as BMW. Lámpától lámpáig tartó küzdelmet kár erőltetni, mivel a kis Mazda mindössze 1,6-os 110 lovas, ami semmiképpen sem számít igazi gépállatnak. A 9,7 másodperces 100-ra gyorsulás nagyjából egy középkategóriás hétköznapi autóval összevethető, így nem érdemes komolyabb ellenfelekkel próbálkozni. 
Szereti a szerpentint
A várost elhagyva a szerpentines, kanyargós utakon már változnak az erőviszonyok, itt ugyanis a hihetetlenül közvetlen irányítás, a valós 50:50 százalékos súlyelosztás már igazán élvezetes kanyarvételt eredményez. A nagyon stabil útfekvés és az alacsony üléspozíció miatt az emberben olthatatlan vágy ébred, hogy minden kanyart elképesztő tempóban abszolváljon, és minden vetélytársat lekörözzön. Ezt az élményt tovább fokozza rövid úton kapcsolható, nagyon pontos váltó, aminek ráadásul a fokozatkiosztása is nagyon jól el van találva, és a mindössze 134 Nm-es nyomatékból is elfogadható menetteljesítményt varázsol.
|
Értékelés
|
