És ugyan mi nem volt akkoriban peremtéma?! A dolgot még abszurdabbá tette, hogy a hatalom valamilyen érthetetlen oknál fogva hagyta, hogy a művek megszülessenek. Ezután következett a fekete leves: egyszerűen nem engedték bemutatni őket. Ilyen sorsra jutott Makk Károly első játékfilmje, az Úttörők, amelyből semmi sem maradt meg. Bacsó Péter ennél jobban járt A tanúval: “mindössze” húsz évet kellett várnia a bemutatására, igaz, a detonáció akkor hatalmas volt.
Elia Suleimannak a betiltással nem kell szembenéznie, sőt: filmje cannes-i és Európa filmdíjas műként nemzete jelenlegi nagy büszkesége. A Deus ex machina az izraeli-palesztin konfliktus determinálta történeteket meséli el. Például, hogy milyen lehet egy szerelmespár sorsa, ha a határ két különböző oldalán élnek. Vagy hogy mennyire mindennapos dolog ott egy ablakon berepülő Molotov-koktél. És hogy mivel kell számolnia egy jeruzsálemi lakosnak, ha arab és nem izraelita származású…
Az epizodikus szerkesztésű történetfüzér szereplőit a rendező megengedő humorral és szeretettel szemléli, így filmje politikusan bájos és bájosan politikus lesz.
Deus ex machina – Yadon ilaheyya, 2002. Színes, feliratos, palesztin-francia-német-marokkói film, 92 perc. Rendező: Elia Suleiman, operatőr: Marc-André Batigne. Főszereplők: Elia Suleiman, David Belle, Emma Boltanski, Amer Daher. Forgalmazza a Best Hollywood.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
