A vezető állású munkavállalóra vonatkozó
eltérő rendelkezések
188. § (1) E törvény alkalmazásában vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint helyettese (a továbbiakban: vezető).
(2) A vezető állású munkavállaló tekintetében e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
188/A. § (1) A tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló a 190. § (3) bekezdés, 191. §, a 192. §, illetve a 193. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásában vezetőnek minősül. Erről a körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell.
(2) A munkaviszony fennállása alatt a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet (1) bekezdés szerinti döntése a munkavállaló munkaviszonyát – eltérő megállapodás hiányában – nem érinti.
189. § A vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki.
190. § (1) A vezetőre a 79. § (2) bekezdésében meghatározott tilalom nem terjed ki.
(2) A vezető munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére a 89. § (2) bekezdésében, valamint a 90-92. §-ban foglalt rendelkezések nem terjednek ki.
(3) A vezetővel szemben a rendkívüli felmondás joga a 96. § (4) bekezdésében foglaltak szerint – legfeljebb azonban az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig – gyakorolható.
(4) Ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.
191. § (1) A vezető további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Munkaszerződés eltérő kikötése hiányában nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzői jogi védelem alá eső tevékenységre létesítettek.
(2) A vezető
a) nem szerezhet részesedést – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben,
b) nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, továbbá
c) köteles bejelenteni, ha a közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.
(3) Ha a vezető az (1)-(3) bekezdésben meghatározott tilalmat megszegi, a munkáltató
a) kártérítést követelhet, vagy
b) kártérítés helyett követelheti, hogy a vezető a saját részére kötött ügyletet engedje át, vagy
c) a más számlájára kötött ügyletből eredő hasznát kiadja, vagy arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze.
(4) A munkáltató a (3) bekezdés szerinti igényét attól az időponttól számított három hónapon – de legfeljebb az igény keletkezésétől számított egy éven – belül érvényesítheti, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezető (1)-(2) bekezdésbe ütköző eljárásáról tudomást szerzett.
(5) A munkáltató jogosult a vezető munkaviszonyát megszüntetni, ha a vezető közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.
192. § (1) A vezető a munkaidő beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét – a munkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg.
(2) A vezetőt a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért (147-149. §) ellenérték nem illeti meg.
193. § (1) A vezető a vezetői tevékenységének keretében, illetve a 191. §-ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel.
(2) A 188/A. § (1) bekezdése alapján vezetőnek minősülő munkavállaló a 191. §-ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért az (1) bekezdésben foglaltak szerint felel.
(3) A károkozásnak az (1)-(2) bekezdésbe nem tartozó egyéb eseteiben a vezető felelősségére az általános kárfelelősségi szabályok (VIII. fejezet) az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet.
(4) A vezető, ha munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, – a 101. § (1) bekezdésétől eltérően – tizenkét havi átlagkeresetével felel.
193/A. § A 189. §-ban, a 190. §-ban, valamint a 193. §-ban foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
NEGYEDIK RÉSZ
A MUNKAÜGYI VITA
I. fejezet
Kollektív munkaügyi vita
194. § (1) A munkáltató és az üzemi tanács, illetőleg a munkáltató (a munkáltatói érdekképviseleti szervezet) és a szakszervezet között felmerült, jogvitának nem minősülő munkaviszonnyal összefüggő vitában (kollektív munkaügyi vita) az érintett felek között egyeztető tárgyalásnak van helye.
(2) Az egyeztetés a tárgyalást kezdeményező fél írásba foglalt álláspontjának a másik fél részére történő átadásával indul.
(3) Az egyeztetés időtartama alatt, de legfeljebb hét napig a vita alapjául szolgáló intézkedést végrehajtani nem lehet, továbbá a feleknek tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, ami a megállapodást veszélyeztetheti.
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
Közvetítés
195. § (1) A felek a konfliktus rendezése érdekében tőlük független, a konfliktusban nem érintett személy közvetítését vehetik igénybe. A közvetítőt a felek közösen kérik fel közreműködésre.
(2) Az egyeztetés időtartama alatt a közvetítő a felektől – az általa szükségesnek tartott mértékben – tájékoztatást, illetve adatszolgáltatást kérhet. Ebben az esetben a 194. § (3) bekezdésében meghatározott határidő a tájékoztatás megadására, illetve az adatszolgáltatásra előírt határidővel, legfeljebb azonban öt nappal meghosszabbodik.
(3) Az egyeztetés befejezésekor a közvetítő köteles az egyeztetés eredményét, illetve a felek álláspontját írásba foglalni és a felek részére átadni.
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
Döntőbíráskodás
196. § (1) A kollektív munkaügyi vita rendezéséhez a felek – megállapodásuk alapján – döntőbírót vehetnek igénybe. A döntőbíró döntése, ha ennek a felek előzetesen írásbeli nyilatkozattal alávetették magukat, kötelező.
(2) A döntőbíró egyeztetőbizottságot hozhat létre, amelybe a felek azonos számú képviselőt küldenek.
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
197. § A döntőbíró eljárása kötelező
a) a 24. §-sal;
b) a 63. §-sal, a mérték tekintetében;
c) a 65. § (1) bekezdésével, egyet nem értés esetén összefüggésben felmerült viták tekintetében.
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
198. § (1) Az egyeztetés során (194-195. §) létrejött megállapodás, illetve a döntőbíró döntése (196-197. §) kollektív szerződéses megállapodásnak minősül.
(2) Az egyeztetés, valamint a döntőbíráskodás során – a felekkel egyetértésben – szakértőt, illetve tanút lehet igénybe venni.
(3) Az egyeztető, illetve a döntőbírói eljárással kapcsolatban felmerült indokolt és szükséges költségek – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltatót terhelik.
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
II. fejezet
A munkaügyi jogvita
199. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) e törvényből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében e törvény rendelkezései szerint munkaügyi jogvitát kezdeményezhet.
(2) A munkáltató – ha e törvény másképp nem rendelkezik – a munkaviszonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése iránt munkaügyi jogvitát kezdeményezhet.
MK 132. szám
A munkáltató nem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel (határozat, írásbeli felszólítás) anyagi igényét az elhunyt munkavállaló örököseivel szemben.
(3) A munkaügyi jogvitában bíróság jár el.
MK 160. szám
A munkaügyi bíróság hatáskörét a per alapjául szolgáló munkaviszonyban vagy azzal egy tekintet alá eső egyéb jogviszonyban bekövetkezett jogutódlás nem érinti.
MK 71. szám
A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok járnak el.
(4) A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette.
(5)
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
BH1997. 609. Nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába a munkáltatónak az az eljárása, hogy a rendkívüli felmondás visszavonásáról a munkavállalóval egyezséget köt, ezt követően azonban a rendkívüli felmondás indokával tartalmilag megegyező okkal a munkaviszonyt rendes felmondással megszünteti [1992. évi XXII. törvény 199. § (5) bek, 89. §].
BH1997. 307. Ha a felszámolás alatt álló munkáltató a korábban bírói ítélettel megállapított kártérítési járadékfizetési kötelezettségének összegét – a megváltozott körülményekre tekintettel – módosítani akarja, e tárgyban neki kell pert kezdeményeznie [1992. évi XXII. tv. 184. §, 199. § (2)-(3), (5) bek., 200. § (1) bek., 201. §, 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 4. § (4) bek., 17. § (4) bek.].
BH1996. 402. Az egyetértésre vonatkozó tájékoztatás hiányát akként kell értékelni, hogy a munkáltató elfogadja az egyeztetés kezdeményezésének a törvényben előírt határideje elmulasztását. Ez önmagában pótolja a bíróság előtti kimentés kötelezettségét [1992. évi XXII. tv. (Mt.), 199. § (1) bek., 200. (2) bek., 202. § (2) bek., 6. § (3) bek., Pp. 106. §].
BH1993. 583. Az üzemitanács-választással kapcsolatban felmerült vitában hozott döntés ellen bírósághoz lehet fordulni, a jogvitában a munkaügyi bíróság jár el [1992. évi XXII. tv 42. §, 54. §, 199. § (1) bek., 1972. IV. tv 23. § (1) bek.].
BH1993. 531. A kölcsönszerződésen alapuló jogvita elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ha az elszámolás kapcsán az ellenérdekű fél munkabér-követelése tekintetében is jogvita keletkezik, azt a jogosult csak munkaügyi perben érvényesítheti [Ptk. 523. §, Pp. 22. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 199. § (1)-(3) bek.].
199/A. § Kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában munkaügyi jogvita esetére békéltető személyét köthetik ki, aki a vitában egyezség létrehozását kísérli meg. Az egyeztetést a békéltetőnél kell e törvény szabályai szerint kezdeményezni. A békéltető az egyezséget köteles írásba foglalni.
200. §
BH1999. 38. A keresetlevél előterjesztését nem lehet elkésettnek tekinteni, ha a munkáltató a törvényben előírt határidőn túl benyújtott egyeztetési kérelmet elfogadja, és az előterjesztett igény érdemi egyeztetésébe bocsátkozik [1992. évi XXII. törvény 200. § (2) bek.].
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
BH1996. 618. Az egyeztetés kezdeményezése lehetőségére történő munkáltatói figyelmeztetés hiánya alapot szolgáltat a munkavállaló késedelme kimentésére, és pótolja a késedelem bíróság előtti kimentésének kötelezettségét [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek., 200. § (2) bek.].
BH1996. 288. Ha a közalkalmazott (munkavállaló) az általa sérelmezett intézkedés ellen a jogszabályban előírt határidőn túl terjeszti elő az egyeztetésre irányuló kérelmét a munkáltatójánál, és e kérelmét a munkáltatója az egyeztetés megtartásával elfogadja, a bíróság elkésettség miatt nem utasíthatja el a keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül, miután maga a munkáltató tekintette a mulasztását – annak elfogadásával – kimentettnek [1992. évi XXII. törvény 200. § (1)-(2) bek. 202. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont].
201. § A kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában meghatározott békéltetés (199/A. §) eredménytelenségének megállapítását követően – a 202. §-ban foglalt kivétellel – az elévülési időn belül lehet bírósághoz fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására – a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d)-f) pontját kivéve – halasztó hatálya nincs.
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
BH1995. 496. Ha a munkáltató nem tájékoztatja a munkavállalót az őt érintő intézkedésében a jogorvoslat kezdeményezésének lehetőségéről, módjáról és határidejéről, vele szemben nem alkalmazhatók a Munka Törvénykönyvében meghatározott határidők elmulasztásának a jogkövetkezményei. Ehhez képest az általa sérelmezett intézkedés ellen az elévülési időn belül nyújthatja be a keresetlevelét a munkaügyi bírósághoz [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek., 202. § (1) bek., 201. §].
202. § A keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni:
a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-módosítással;
b) a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is;
c) a rendkívüli felmondással;
d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §);
e) a fizetési felszólítással (162. §), illetve a kártérítésre – ideértve a leltárhiány megtérítésére – kötelező határozattal [173. § (2) bekezdés] kapcsolatban.
BH1999. 334. A jogszabály az egyeztetés eredménytelensége megállapításától számított 15 napon belül teszi lehetővé a keresetlevél előterjesztését. A perindítási határidő tekintetében azonban nem a keresetlevél postára adása időpontjának, hanem a munkaügyi jogvitát megindító beadvány munkaügyi bírósághoz érkezése időpontjának van jelentősége, miután az adott esetben nem perbeli cselekmény teljesítési határidejének betartásáról van szó [1992. évi XXII. törvény 202. § (1) bek., 12. § (5) bek., Pp. 105. § (4) bek., 130. § (1) bek. h) pont].
BH1999. 139. II. Nem vonható az anyagi jogi határidő körébe a munkaügyi jogvitát a bíróság előtt megindító keresetlevél. A Munka Törvénykönyvében meghatározott keresetindítási határidő csak az egyeztetési eljárással indult munkaügyi vita részeként, azzal egységben és annak függvényében vizsgálható. Ebben az esetben a kereset benyújtása eljárási cselekménynek minősül, ezét ha azt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták, a határidő elmulasztásának következményei nem alkalmazhatók [1992. évi XXII. törvény 202. § (1) bek., Pp. 105. § (4) bek.].
BH1998. 507. Amennyiben a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást elmulasztja, és a felek egyeztetése emiatt marad el, a keresetlevél előterjesztésének határidejére vonatkozó korlátozás nem érvényesül. Ilyen esetben a kereset a hároméves általános elévülési időn belül bármikor, az érvényesíthető jogok korlátozása nélkül benyújtható [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) és (4) bek., 11. § (1) bek., 100. § (4) és (S) bek., 202. § (1) és (2) bek.].
BH1998. 54. A rendőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének – külön jogszabályban megjelölt – egyes rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell [1971. évi 10. tvr. 48. § (3) bek., 11/1992. (VIII. 3.) BM r. 1. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 194-202. §].
BH1997. 49. A törvény a munkavállaló jogorvoslati igényét csak akkor zárja ki, illetve korlátozza, ha azt az abban megállapított határidőn túl érvényesíti [1992. évi XXII. törvény 100. § (1) bek., 202. § (2) bek.].
BH1996. 622. Ha a munkavállaló az egyébként jogellenes felmondást tudomásul vette, és kifejezett nyilatkozata szerint ennek ellenére nem kérte a munkaviszonya helyreállítását, helytálló a bíróságnak az az álláspontja, hogy a felek kölcsönös akarata a munkaviszony felszámolására irányult [1992. évi XXII. törvény 202. § (2) bek.].
BH1996. 402. Az egyetértésre vonatkozó tájékoztatás hiányát akként kell értékelni, hogy a munkáltató elfogadja az egyeztetés kezdeményezésének a törvényben előírt határideje elmulasztását. Ez önmagában pótolja a bíróság előtti kimentés kötelezettségét [1992. évi XXII. tv. (Mt.), 199. § (1) bek., 200. (2) bek., 202. § (2) bek., 6. § (3) bek., Pp. 106. §].
BH1995. 496. Ha a munkáltató nem tájékoztatja a munkavállalót az őt érintő intézkedésében a jogorvoslat kezdeményezésének lehetőségéről, módjáról és határidejéről, vele szemben nem alkalmazhatók a Munka Törvénykönyvében meghatározott határidők elmulasztásának a jogkövetkezményei. Ehhez képest az általa sérelmezett intézkedés ellen az elévülési időn belül nyújthatja be a keresetlevelét a munkaügyi bírósághoz [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek., 202. § (1) bek., 201. §].
ÖTÖDIK RÉSZ
VEGYES ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
203. § (1) E törvény 1992. július 1-jén lép hatályba.
(2) A Kormány felhatalmazást kap, hogy
a) a bedolgozók foglalkoztatásával kapcsolatos szabályokat, illetve
b) az alkalmi munkavégzéssel összefüggő, e törvény III. Részében foglaltaktól eltérő rendelkezéseket megalkossa;
c) e törvény hatálybalépése miatt szükséges jogszabálymódosításokról, illetve hatályon kívül helyezésről rendelkezzen.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az alábbi jogszabályok hatályukat vesztik:
a) – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1978. évi 3. törvényerejű rendelet,
– a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 75. § (4) bekezdés b) pont,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1979. évi 29. törvényerejű rendelet,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1981. évi 4. törvényerejű rendelet,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1981. évi 32. törvényerejű rendelet,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1983. évi 11. törvényerejű rendelet,
– a társadalombiztosítás szervezetéről és irányításáról szóló 1984. évi 5. törvényerejű rendelet 9. § (6)-(7) bekezdés,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1984. évi 11. törvényerejű rendelet,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1984. évi 24. törvényerejű rendelet,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1986. évi 12. törvényerejű rendelet,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1986. évi 16. törvényerejű rendelet,
– a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 64. § a) pont,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1989. évi V. törvény,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1989. évi XLI. törvény,
– az Állami Vagyonügynökségről és a hozzátartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény 40. § (2) bekezdés a) és b) pont,
– a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1991. évi XLVIII. törvény,
– a betegszabadságról szóló 1991. évi XCII. törvény 1. §-a,
– a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról hozott 1992. évi II. törvény 61. §-ának 1-2. pontja, 62. §-a (1) bekezdésének 2. pontja,
b) – a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 350. §, 351. § (3) bekezdés, 354. §, 357. § és a 359. § előtti címből az “új eljárás kezdeményezése” szövegrész;
– egyes polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi 31. törvényerejű rendelet 15-20. §, 21. § (1)-(2) bekezdés,
– a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladatai és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 45. §;
c)
BH1996. 669. A gazdasági társaság ügyvezetői munkakörére létesített munkaviszonyt a visszahívás megszünteti. Ha a visszahívás nem tartalmazta annak indokait, vagy az indokok nem feleltek meg a törvény rendelkezéseinek, azt a vagyoni jogkövetkezmények szempontjából jogellenesnek kell tekinteni, és a munkavállalót – a kellő gondosság mellett megkereshetett összeg levonásával – megilleti a határozott időre járó munkabére [Gt. 30. §, 1967. évi II. tv. 28. §, Mt. V. 29. §].
BH1996. 562. A munkáltató kártérítési felelősségét nem a működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el (1967. évi II. tv. 62. §, MK 29. sz. ).
BH1996. 560. A választott szakszervezeti tisztségviselőt a munkajogi védelem már a megválasztása időpontjában megilleti, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb került sor. A nyilvántartásba vételnek ugyanis a társadalmi szervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősége, amely nincs összefüggésben a szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelmével (1967. évi II. tv. 16. §).
BH1995. 740. A munkáltató a munkavállaló üzemi balesete esetén a törvényen alapuló felelőssége alól akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául a munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyúttal elháríthatatlan oka volt [1967. évi II. tv. 62. § (1) és (2) bek. (régi Mt.)].
BH1994. 289. I. A végkielégítés mértéke legalább 20 év munkaviszonyban töltött idő esetén 5 havi átlagkereset összege. Ez a mérték 3 havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnik meg [1967. évi II. tv. 27/A. § (4) bek. e) pont, (5) bek. ].
BH1993. 771. A munkaviszony fennmarad, ha a munkáltató nem szűnt meg, az általa létrehozott gazdasági szervezetben azonban a munkavállaló foglalkoztatása változatlan feltételek mellett folytatódik. Ehhez képest a munkaviszony annál az új munkáltatónál tart folyamatosan tovább, amely őt – a korábbi munkáltatóval kötött munkaszerződés szerint – foglalkoztatta, és felmondás esetén végkielégítés illeti meg [1991. évi XLVIII. tv. 2. §, 1967. évi II. tv. 27/A. § (4) bek., MK 154. sz.).
BH1993. 709. Ha a munkáltató nem szűnt meg, és a munkavállaló foglalkoztatása egyébként változatlan feltételek mellett tovább folytatódik, a munkaviszony fennmarad, és azzal a munkáltatóval tart folyamatosan tovább, amely – a korábbi munkáltatóval történt megállapodás alapján – a foglalkoztatást a korábbi munkáltató helyében tovább végzi. A munkavállalót ennek figyelembevételével illeti meg a jogszabályban meghatározott végkielégítés (1991. évi XLVIII. tv. 2. §, MK 154. sz.)
BH1993. 708. Üzemnek (üzemrésznek) a munkavállalókkal együttesen történt, megállapodáson alapuló tényleges átvétele esetén az új munkáltató a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából a korábbi munkáltatónak – egyetemes jogutódlás hiányában is – különös jogutódja. A munkaviszonyt tehát a munkáltató személyében bekövetkezett különös jogutódlás nem érinti. Erre figyelemmel a dolgozót a jogszabályban előírt végkielégítés illeti meg a munkaviszonyának felmondással történő megszűntetése esetén (1991. évi XLVIII. tv. 2. §).
BH1993. 470. II. Ha a jogutódlás nem állapítható meg, a bizonyítási eljárást arra nézve is le kell folytatni, hogy a kollektív szerződés szabályozta-e a végkielégítésre való jogosultságot [1991. évi XLVIII. tv, Mt. 25. § (3) bek., 27/A. § (1) és (2) bek., MK 147. sz.].
BH1993. 398. A munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez, az a jogutód munkáltató és a munkavállaló között változatlanul fennáll. Ehhez képest a munkavállaló munkaviszonyban töltött idejét a végkielégítés szempontjából együttesen kell számítani [1991. évi XLVIII. tv. ].
204. § (1) A munkaügyi döntőbizottság előtt e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő munkaügyi vitát meg kell szüntetni. A munkaügyi vitát kezdeményező fél a megszüntetéstől számított harminc napon belül jogosult igényének érvényesítése céljából bírósághoz fordulni.
(2) Ha a munkáltató intézkedésével kapcsolatban, illetve a munkavállaló vagy a munkáltató igényének érvényesítése céljából jogvita még nem indult, a jogosult keresetét a 202. §-ban meghatározottak szerint terjesztheti elő.
205. § (1) E törvény hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére e törvény rendelkezései az irányadók.
(2) A munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatot (intézkedést) vagy megállapodást a nyilatkozat megtételekor, illetve a megállapodás megkötésekor hatályos jog alapján kell elbírálni.
BH1998. 251. A közalkalmazott jubileumi jutalom kifizetésére irányuló igénye jogszerűségének megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a törvény kizárólag a fizetési fokozat megállapításánál teszi lehetővé az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi munkaviszony teljes időtartamának figyelembevételét [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. § (2) és (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 205. § (1) bek., 209. § (1) bek.].
BH1997. 360. A felszámolási eljárás keretében érvényesített, a munkavállalót ért üzemi baleset után járó kártérítés számításánál a felmondás esetén jogszabály szerint fizetendő végkielégítés összege a kárt csökkentő tényezőként nem vehető figyelembe [1967. évi II. tv. 62. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 95. §, 205. § (1) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 9. §, 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 30. § (1) bek. a)-c) pont, 31. § (1) bek.].
BH1996. 342. A munkáltató a közlést követően nem vonhatja vissza a már kitűzött és a munkavállalóval közölt olyan prémiumfeladatot, amelynek a teljesítését a munkavállaló már megkezdte [1967. évi II. tv. 46. § (2) bek., 48/1979. (XII. 1.) MT r. 62. § (3) bek., 1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., Legf. Bír. M. törv. I. 10.321/1982. sz.].
BH1995. 548. II. A 30 éves jogviszony alapján csak 1992. július 1-jét követően nyílik meg az igény érvényesítésének lehetősége a jubileumi jutalomra, minthogy a jogszabály nem tartalmaz visszaható hatályú rendelkezéseket [1992. évi XXXIII. tv. 78. § (1) bek., 86. §, 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 205. § (1) bek.].
BH1995. 67. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek (Kjt.) a jubileumi jutalom kifizetésére, illetőleg annak mértékére vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható az olyan munkavállaló esetében, akinek a munkaviszonyát még e törvény hatálybalépését megelőzően szüntették meg felmondással, és a felmondási ideje teljes tartamára felmentették a munkavégzés kötelezettsége alól, függetlenül attól, hogy őt a munkaviszonya megszűnésének időpontjában az időközben hatályba lépett Kjt. szerint már közalkalmazottnak kell tekinteni [48/1979. (XII. 1.) MT r. (Mt. V.) 28. §, 63. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek.].
BH1994. 514. A baleset folytán elhalt munkavállaló jövedelmét a hozzátartozó kártérítési igénye szempontjából nemcsak a munkabére, hanem a külföldi megélhetését is szolgált valutaellátmányból megtakarított valutarész figyelembevételével kell számításba venni [1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 7. § (1) bek. ].
BH1994. 401. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény egyértelműen határozta meg azokat a Munka Törvénykönyvében szereplő rendelkezéseket, amelyek a közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem alkalmazhatók. Ehhez képest a munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatot (intézkedést) vagy megállapodást a nyilatkozat megtételekor, illetve a megállapodás megkötésekor hatályos jog alapján kell elbírálni [1992. évi XXXIII. tv. 86. §, 1992. évi XXII. tv. 205. § (2) bek.].
BH1994. 56. A közalkalmazottak jogállását rendező törvényben meghatározott, munkaviszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalom kifizetésére csak 1992. július 1-jét követően nyilik meg az igény érvényesítésének lehetősége, minthogy a jogszabály nem tartalmaz visszaható hatályú rendelkezéseket [1992. évi XXXIII. tv. 78. § (I) bek., 86. §, 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek.].
BH1993. 586. II. A munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatot (intézkedést) a nyilatkozat megtételekor hatályos jogszabály alapján kell elbírálni (1992. évi XXII. tv. 205. §).
BH1993. 333. II. Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a jogosultat ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a jogvita elkülöníthető, a bíróságnak a jog fennállását közbenső ítélettel és nem részítélettel kell eldöntenie [1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., Pp. 213. § (3) bek., 233. § (1) bek., 349 §].
206. § (1) A folyamatban lévő fegyelmi eljárást, illetve a munkáltató fegyelmi határozatával összefüggő munkaügyi pert – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – meg kell szüntetni.
(2) Ha a munkaügyi per fegyelmi elbocsátás tekintetében folyik, a kereset elbírálásánál a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) A határozott időre szóló fegyelmi büntetés végrehajtását meg kell szüntetni.
(4) A fegyelmi büntetéshez fűződő hatály megszűnik.
BH1993. 651. Egy korábbi fegyelmi határozat elbírálása kapcsán a rendkívüli felmondás szabályainak megfelelő alkalmazása esetén a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a fegyelmi határozatban megjelölt magatartás alapul szolgálhatott volna-e a rendkívüli felmondás gyakorlására [1992. évi XXII. tv. 206. § (2) bek., 96. § (1) bek. a), b) pont].
BH1993. 397. Ha a korábban kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetést tartalmazó fegyelmi határozatot – amelyre vonatkozó keresetet a Munka Törvénykönyvéről szóló, 1992. július 1-jén hatályba lépett törvény alapján már a rendkívüli felmondás szabályai szerint kellett elbírálni – a bíróság annak jogellenessége miatt hatályon kívül helyezte, és a munkavállaló ennek ellenére nem kérte az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, öt a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés illeti meg [1992. évi XXII. tv. 100. § (4) bek., 206. § (2) bek.].
BH1993. 128. II. A per tárgyalásának téves felfüggesztése a munkavállaló ellen indított büntetőeljárás jogerős befejezéséig (Pp. 152. §).
207. § E törvény hatálybalépése előtt megkötött tanulmányi szerződésre, illetve megkezdett tanulmányokkal kapcsolatos kedvezményekre a megkötéskori, illetve a tanulmányok megkezdésekor hatályos jogot kell alkalmazni.
208. § (1) E törvény rendelkezései nem érintik a hatálybalépése előtt kiadott jogszabály munkaidőre vonatkozó rendelkezését, ha az heti negyven óránál rövidebb törvényes munkaidőt állapított meg.
(2) Ahol jogszabály törvényes munkaidőt említ, azon teljes munkaidőt kell érteni.
209. § (1) Ha a munkavállaló munkaviszonya e törvény hatálybalépése előtt áthelyezéssel keletkezett, korábbi munkaviszonyát, mindaddig míg munkaviszonyát nem szünteti meg – 95. § alkalmazását kivéve -, úgy kell tekinteni, mintha jelenlegi munkáltatójánál töltötte volna el.
(2) E törvény alkalmazásában a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak minősül a jogszabályon alapuló jogutódlás, valamint a munkáltató egészének vagy egy részének (üzem, üzlet, telephely, munkahely) megállapodáson alapuló átadása és átvétele – így különösen adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén – a munkavállaló(k) folyamatosan történő tényleges továbbfoglalkoztatásával.
BH1998. 251. A közalkalmazott jubileumi jutalom kifizetésére irányuló igénye jogszerűségének megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a törvény kizárólag a fizetési fokozat megállapításánál teszi lehetővé az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi munkaviszony teljes időtartamának figyelembevételét [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. § (2) és (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 205. § (1) bek., 209. § (1) bek.].
210. § Ha a vezető, illetőleg közeli hozzátartozója tekintetében e törvény hatálybalépésekor a 191. § (1)-(3) bekezdésében felsorolt összeférhetetlenség fennáll, ennek okát tizenöt napon belül meg kell szüntetni. Ennek elmaradása esetén a 193. § (1) bekezdése az irányadó.
211. § (1) 1998. november 16. és november 27. közötti üzemi tanácsi választásokat kell tartani.
(2) Az 1995. május 19. és május 26. között, valamint az azt követően megválasztott üzemi tanácsok megbízatása az (1) bekezdés szerinti üzemi tanács megválasztásáig, de legfeljebb 1998. november 27-ig szól.
(3)-(5)
212. §
BH1993. 533. Viszontkereset, a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek 1992. július 1-jétől történt módosulása folytán, a munkaügyi perben is előterjeszthető [1992. évi XXII. tv. 212. § (5) bek., Pp. 147. §].
213. §
214. §
215. §
BH1995. 70. A polgári perrendtartásról szóló törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet szerint a Pp. hatálybalépése előtt megindított perben az addigi szabályoknak megfelelő hatáskör, illetékesség, valamint a meghatározott jogosultság a per jogerős befejezéséig akkor is változatlanul fennmarad, ha a kérdést a Pp. eltérően szabályozza. Ez a jogelv érvényesül az 1992. július 1-jével módosított Pp.-ben foglaltak alkalmazásánál is, mert a módosítás nem érintette azt a rendelkezést, hogy az illetékesség megállapításánál a keresetlevél beadásának időpontja az irányadó [1952. évi 22. tvr. 23. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 351. § (1) bek., Pp. 42. §].
