Belföld

FigyelőBarométer – február 22.

Pánikhangulat a tőzsdéken (-2). Zavart okozhat a kórházellenőrzés (-1). Érik a minimálbér kompenzációja (+1). Esik a FigyelőBarométer.

Bár az utóbbi hónapokban sem voltak elkényeztetve azok a befektetők, akik a tőzsdei kereskedésből akarták gyarapítani vagyonukat, a mögöttünk lévő napok eseményei egyre borúsabb képet vetítenek előre. A budapesti börze tegnap 3,5 százalékot zuhant, és ezzel két hét alatt közel 10 százalékot vesztett értékéből. Hiába adta közre a német IFO bizalmi indexének viszonylag kedvező alakulását, a tőzsde erre sem reagált pozitívan. Annál inkább a délutáni amerikai inflációs adatra. A fogyasztói árindex ugyanis kétszer olyan gyors ütemben nőtt a tengeren túl, mint amire a piac számított, így egyre növekszik annak a lehetősége, amitől mindenki retteg: stagflációs veszély van az USA-ban. A gazdasági növekedés stagnálása és a gyorsuló infláció ráadásul a Fed politikáját is megváltoztathatja. Elemzők korábban ugyanis arra számítottak, hogy a jegybank szerepét betöltő Fed márciusban 0,5 százalékkal ismét csökkenti majd kamatait – segítve ezzel a gazdaság talpra állását -, ám a növekvő infláció miatt elképzelhető, hogy a kamatvágás csupán 0,25 százalékos lesz. Ez pedig csalódással tölti el a befektetőket, így nem csoda, ha a világ tőzsdéi tegnap egységesen egy irányba tartottak: lefele. A Nasdaqnak sikerült elérnie 2 évvel ezelőtti szintjét, történelmi maximumának az 55 százalékán áll jelenleg. Ami azonban a hazai befektetők számára sokkal aggasztóbb, az itt zajlik, a térségben. A török válság – két nap alatt több, mint 30 százalékkal estek az árfolyamok a tőzsdén – ugyanis tovább fokozhatja a nemzetközi befektetők hajlandóságát arra, hogy mindenhova fektessék a pénzüket, csak a feltörekvő államok tőkepiacaira ne. Ma a török kormány bejelentette, hogy feladja a líra védelmét, a szabad lebegés következménye pedig minden bizonnyal hatalmas árfolyamesés lesz. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy az egész térségre átterjedő pesszimista hangulat nálunk is az árfolyamok esésében fog tükröződni.

Mikola István egészségügyi miniszter az ország összes kórházára kiterjedő tisztiorvosi vizsgálatot rendelt el – tanulva a Fekete Angyal esetéből. Mikola ezzel akarja elkerülni annak az állításnak a realizálódását, miszerint “hasonló eset bármely kórházban előfordulhat”. Helyes – mondhatjuk -, hiszen semmilyen körülmények között sem kívánatos az, hogy – a miniszter szavaival élve – “egy nővér éjszakai ügyeletben élet-halál ura legyen”. A 160 intézményre kiterjedő vizsgálatban ellenőrizni fogják a gyógyszerekhez való hozzáférést, azt, hogy milyen úton vizsgálják ki az éjszakai haláleseteket, valamint fény derül arra is, hogyan értékelik a kórbonctani vizsgálatok eredményeit. Mindez azonban nem megnyugtató. Az eset leginkább a hazai egészségügyben uralkodó viszonyokra mutat rá, és illúzió lenne azt gondolni, hogy az átfogó vizsgálat majd megoldja a problémákat. A Nyírő Gyula Kórházban aláírásgyűjtést kezdeményeznek, továbbra is áll a felfordulás, és a többi kórház működésében is zavarokat okozhat az átvilágítás. Ezek pedig mind az orvosi munka, a gyógyítás feladatának elvégzését akadályozhatják. Az eset elgondokodtató, de a tanulságok egy része mindenképpen arra mutat rá, hogy a magyar egészségügy súlyos forráshiányos állapota, a túlórázások és még a minimálbéremelés után is siralmasnak mondható bérhelyzet magát a rendszer működését veszélyeztetik. Normális körülmények híján ugyanis csak egyre több emberfeletti áldozattal végezhető mindenki számára kielégítő munka. Ezeknek a körülményeknek a megteremtésével – ahol talán hasonló eset sem fordulhatna elő – azonban már a harmadik kormány adós. Több mint tíz éve.

Közel sem hozott meglepő eredményeket a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) felmérése, amely rámutat a minimálbér emelésének negatív hatásaira. Azt, hogy a vállalatok nagy része – a jelentés szerint akár a harmada is – elbocsátásokkal reagál a döntésre, és azt, hogy mindez leginkább éppen azokat a kis- és középvállalkozásokat érinti kedvezőtlenül, amelyeket a kormány idén kiemelten kíván támogatni, eddig is tudtuk. Az már külön szomorú, hogy az elbocsátások gondolata főleg a keleti térségekben tevékenykedő cégeket foglalkoztatja, hiszen éppen az ország kettészakadása lenne az, ami ellen dolgoznia kellene minden gazdaságpolitikusnak. Éppen ezek az eredmények ösztönözték a kamarát arra, hogy ismét egy kompenzációs tervvel álljon a kormány elé – annak ellenére, hogy a korábbi tárgyalásokon a kabinet a munkaadói szervezetek erre vonatkozó javaslatát sorozatosan visszadobta. Azok azonban még csak a várható hatásokra hivatkozva születtek meg, most azonban több mint 500 vállalkozás megkérdezésével készült el a hatástanulmány. A javaslat szerint a munkaerő-piaci alapból, pályáztatás során kompenzálnák azokat a vállalkozásokat, amelyeknek a többletjárulékok kifizetése komoly gondot okoz. A javaslat könnyen végrehajtható lenne, és az alapban pénz is van: szufficites, és a minimálbér idei megemelése is csak növelte a bevételeit. Reméljük, hogy az MKIK javaslata most meghallgatásra talál, és a minimálbér emelése nem éppen az erősödésre szoruló hazai kisvállalkozások fejlődését hátráltatja majd.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik