Multinacionális cégben dolgoztam az ötvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig. Amikor kezdtem, ezerhétszázötven kollégám és hét irodánk volt szerte a világon. Amikor abbahagytam, kétszázötven irodán túl jártunk, tizenkétezer dolgozóval. Nem vagyok mai gyerek, a múlt század emberének mondhatom magam, mégis meggyőződésem, hogy tapasztalataimnak a huszonegyedik században is van jelentősége, tanulsága. Talán George Santayana mondta először: “Akik nem tanulnak a történelemből, arra vannak ítélve, hogy megismételjék azt.” Csavarva ezen az elmésségen: őszintén kívánom, hogy a mai multik megismételjék a mi régi példánkat.
Multinacionális vállalatunk teljes egészében az ott dolgozók tulajdonában állt. A vezetők közül senkinek sem volt három-négy százaléknál több részvénye. A papírok kétharmadát a cég alapítványa birtokolta, melynek minden nálunk dolgozó ember a részvényese volt. Ha nyugdíjba ment valaki, vagy elhagyta a vállalatot, el kellett adnia a részvényeit, méghozzá a távozás előtti év utolsó napjának árfolyamán. Ez alól nem akadt kivétel.
Alexander Brody
Az általam ott töltött csaknem négy évtized alatt a nyereség esztendőről esztendőre nőtt, mégpedig tetemesen. Ami büszkeséggel töltött el bennünket, hiszen természetesen mi is a profitért dolgoztunk. De ettől még munka közben sosem a profitra, hanem az adott feladatra koncentráltunk.
Hitünk megingathatatlan volt abban, hogy tevékenységünk képes nyereséget termelni. Ez adta a motivációt, ez volt a mantránk. És ez tett minket sikeressé és boldoggá. Boldoggá, igen, hiszen azzal foglalkozhattunk, amiben hittünk. Én minden egyes nap örömmel mentem be a munkahelyemre.
Mi van a profiton túl?
Az fn.hu új sorozatában az üzleti életben komoly sikereket elérő szakembereket, menedzsereket, cégalapítókat kért fel, írják meg: lehet-e, érdemes-e kizárólag a profit érdekében működtetni cégeket.
A céget, ahol fél életemet töltöttem, Young and Rubicamnak hívták. Hitvallásunkat talán az az általunk kreált önreklám jellemzi legjobban, melynek illusztrációja egy hátgerinc, a szövege pedig így hangzik: “Ez egy hátgerinc. Nélküle lehetetlen jó reklámügynökséget vezetni. Sokszor megköveteli, hogy nehéz ’nemet’ mondjunk a kliensnek a könnyű ’igen’ helyett. Szervizt jelent, nem szervilizmust. Az eredmény gyakran kimagasló reklám.”
Nagy profit huzamos ideig csak extra munkateljesítménnyel érhető el. Ehhez pedig olyan kollégák és partnerek kellenek, akik hisznek a vállalat céljaiban, tesznek is érte, sőt cégépítő gondolataikat is megosztják vezetőikkel. Egy ilyen közösségnél biztosított a profit és annak tartós növekedése.
Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy könnyedén megváltoztatható a mai multik gondolkodása, viselkedése. Viszont tudom, hogy akadnak hazánkban kezdő és viszonylag kicsiny vállalkozások, melyek szeretnének nőni és idővel nagy céggé, akár multivá válni. Nekik ajánlom régimódi módszeremet. Mindazoknak, akik bíznak magukban és abban, amit kínálnak. Bízom benne, hogy ez a magatartás megbecsülést, sikert és profitot hoz nekik is.
Alexander Brody
Alexander Brody reklámszakember, író. 1970-től 1982-ig a világ legnagyobb reklámcége, egyben az akkoriban a világ legnagyobb multinacionális vállalata, a Young and Rubicam elnök-vezérigazgatója. Annak idején óriási visszhangot keltett a következő eset: egy neves olasz édesség gyáros megalázóan viselkedett a Y&R egyik munkatársával, több órán át várakoztatta, majd durván szidalmazta őt. Alexander Brody az ügy kipattanásakor annak ellenére felbontotta a szerződést az olasz üzletemberrel, hogy az kiemelt kliensüknek számított. Brody utóbb így nyilatkozott: “Neves klienseket mindig kaphatok, de jó munkatársakat nem.”
Alexander Brody 1984 és 1987 között a Reklám Világszövetség elnöke volt.
Korábbi interjúnkat itt olvashatják Brodyval.
