Miközben pár éve még slágernek számított az elektronikai alkatrészgyártás, s gombamód szaporodtak az efféle zöldmezős gyárak, addig az elmúlt másfél évben alig-alig lehetett hallani új alkatrészgyártó vagy összeszerelő üzem létesítéséről. A friss beruházások helyett inkább jó néhány látványos kivonulás, valamint a szektorbeli elbocsátásokról szóló hírek vették át a főszerepet a tudósításokban. Mintha csak a tőzsdén lennénk: az egyik pillanatban sikeres, évi 20-30 vagy 50 százalékkal növekvő vállalatok egyik napról a másikra taposnak keményen a fékbe, mivel megrendelés-állományuk alakulása sokszor a részvényárfolyamok hullámvasútját idézi. A reakciók sem maradnak el: a dollár-százmilliókat befektető cégek elköltöztetik gyártósoraikat, vagy elbocsátanak akár több ezer munkavállalót, mert a kiélezett versenyben a felszínen maradáshoz elengedhetetlenek a jó hatékonysági mutatók.
“Cégünk az olcsó munkaerőre alapozva telepedett meg Magyarországon, de ma már nem erre építjük következő két-három éves stratégiánkat” – mondja Devecz Miklós, a Flextronics International Kft. stratégiai és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója. Most elsősorban a fejlesztési tevékenységre, valamint a logisztikai és disztribúciós szolgáltatásokra koncentrálnak. A termelés területén pedig a bonyolultabb munkákat igénylő elektronikai panelek gyártása, illetve azok összeszerelése folyik. Erre példaként említi a mobiltelefonokat, ahol a készülék ugyan Kínában készül, de a szoftverrel való feltöltése, és a vevői igényekhez alakítása, valamint a készre szerelés is itt történik. Azaz a cég stratégiája egy ideje a magasabb hozzáadott értékű termékek felé fordult. “A vállalat rendkívül rugalmas felépítése miatt azonban három hónapnál hosszabb távra a bevételeket nem lehet pontosan tervezni” – teszi hozzá Devecz Miklós. Ez a – nálunk még szokatlan – flexibilitás egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy pár hét leforgása alatt változzon egy-egy termék gyártási helye. Ez történt 2002 áprilisában a Microsoft X-Box játékkonzoljával is, amelynek gyártását az óriási piaci árverseny miatt Kínába, a Flextronics ottani gyárába helyezték át.
A negatív folyamatokat több tényezőre vezetik vissza az iparág szereplői. “Jó néhány súlyos csapás érte a magyarországi gép- és műszergyártást az elmúlt egy esztendőben” – mondja Sinkó Ottó, a 2001-ben mintegy 70 milliárd forint árbevételt elérő Videoton Holding Rt. egyik vezérigazgatója. Mivel a feldolgozóiparnak ebben az ágában nagyon sok a munkaerő-igényes feladat, a minimálbér felemelése különös módon sújtotta az e területen működő cégeket. Ez önmagában még nem okozott volna gondot, ám ezzel párhuzamosan következett be a forint mintegy 10 százalékos erősödése is. Ez újabb hatalmas érvágást okozott a Videotonnak is, hiszen ezek az úgynevezett contract manufacturer gyártók (azaz világcégek magas készültségi fokú termékeinek beszállítói) döntően exportra dolgoznak, miközben költségeik legnagyobb része forintban keletkezik. Ráadásul ebben az ágazatban igen éles az árverseny, így a termelés nagyon érzékeny a költségekre. “Éppen ezért szerencsésebb lett volna, ha a kormányzat a minimálbér felemelésével és a forint sávjának kiszélesítésével vár még egy-két évet, hiszen akkor a mai kihívások egy jobban felkészült szektort értek volna” – véli a Videoton vezérigazgatója.
“A költségek kérdésével szorosan összefügg az a tendencia, hogy Közép- és Kelet-Európában a kilencvenes években megtelepedett gyártók mindinkább Kína felé fordultak, ahol pár év alatt hatalmas gazdasági fordulat következett be” – említi Sinkó Ottó. A legnagyobb ázsiai ország befektetőket vonzó hatása mellett nagyon fontos tényezőként jelent meg az is, hogy az elektronikai cikkek, különösen a telekommunikációs és számítástechnikai eszközök piaca szinte összeomlott. Legalábbis érezhetően kevesebb ilyen terméket sikerült eladni, holott pár évvel ezelőtt még óriási felfutást vártak ettől a befektetők, így mintegy 10 százaléknyi kapacitástöbblet alakult ki. Mára azonban kiderült: nem a jövőbe vetett hit, hanem a konkrét üzleteken elérhető, kézzelfogható hozam határozza meg ezt az ágazatot is. Ennek nyomán az igen gyorsan reagáló gyártók hamar visszafogták a termelést, illetve az olcsóbb régiókba költöztették gyártósoraikat.
A Kínai kihívás azonban nem minden termék esetében mutatkozik meg, hiszen egyes modern elektronikai cikkek ma már 8-12 hónap alatt elavulnak, így a gyártás áthelyezésével értékes időt veszíthet a megrendelő, s nyilvánvalóan az sem mindegy, milyen költséggel szállítható vissza az európai piacra szánt áru. Mivel manapság a logisztika egyre nagyobb hangsúlyt kap, és az iparág cégei is erre koncentrálnak, így kulcskérdés, hogy az infrastruktúra fejlesztése milyen ütemben valósul meg. A tágabb értelemben vett infrastruktúrához kapcsolódik a minőségi beszállítói háttér kialakítása is. A központilag is támogatott beszállítói programok mellett a szerveződő, munkamegosztást, árubeszerzést és logisztikát segítő klaszterek jelenthetnek jó megoldást: erre példa a Panel, azaz a Dunántúlon szerveződő Pannon Elektronikai Klaszter, amelynek egyik alapítója a Flextronics.
Másik oldalról azonban éppen előnyt is jelenthet, hogy az alacsony hozzáadott értéket képviselő termelés súlya a nemzetgazdaságban csökken, hisz így a fejlődés legfőbb iránya a szektorban a jobb nyereséggel gyártható termékek felé fordul. A kínai konkurencia megjelenésére válaszként a Videoton stratégiája is módosult. Ennek egyik látványos jele, hogy pár éve Bulgáriában vásároltak meg egy, a korábbi Videotonhoz hasonló profilú vállalatot. Céljuk, hogy maguk is ugyanolyan rugalmasan reagáljanak a piaci változásokra, mint a nagyobb, fejlett országokból érkezett piaci szereplők. Mint Sinkó Ottó mondja, a több mint 15 ezer főt foglalkoztató Videoton Holding vállalatoknál is erőteljesen növekszik majd a szakképzett munkaerő aránya, s a vállalat a nagyobb fedezettartamú, illetve nagyobb hozzáadott értékű termékek gyártása felé mozdul el. A racionálisabb működés azonban már évek óta a Videoton egyik fő célkitűzése, amit a vezető szerint az is mutat, hogy a csökkenő létszám mellett évről évre nő a cég árbevétele.
A jövőt illetően Sinkó Ottó aggodalmát fejezi ki. Ha nem sikerül javítani, illetve helyreállítani az ország versenyképességét, akkor félő, hogy amikor az elektronikai ipar későbbi fellendülése bekövetkezik, az már nem lesz jelentős hatással a feldolgozóiparunkra. A növekedési hullám “átugorja” majd az országot, illetve a régiót, és tőlünk keletebbre – Romániában, Bulgáriában, Ukrajnában vagy egyenesen Kínában – csapódik le az újabb növekedés. Fontos kérdés emellett, hogy a nagy számú betanított munkaerő mihez kezd majd. E területen a központilag, illetve a cégek által támogatott beszállítói programok jelenthetnek megoldást. A fejlesztések szempontjából nagyon fontos az is, hogy a lassú és bürokratikus ügyintézés ne akadályozza egy-egy jó elképzelés gyors megvalósítását, vagy hogy a támogatások időben megérkezzenek.
Az iparági pesszimizmust a statisztikák is visszaigazolják. Önmagában az is rossz ómen az ágazat számára, hogy az összesített ipari termelés volumenét mutató, s dinamikusan emelkedő grafikon a 2001 eleje óta egy vízszintes vonallá szelídült. Mi több, a trendvonal 2001 végén már enyhe csökkenést mutatott, ami csupán 2002 elején fordult újra emelkedő irányba. Igaz, ha csupán az ipar exportteljesítményét nézzük, az továbbra is javult, ám a növekedési dinamika itt is jelentősen lelassult. Az ágazatban – villamos gépek és műszerek gyártása – a termelési értékék növekvő tendenciája is látványosan megtört. Amíg a gépgyártás 2002 első felében, hónapról hónapra 27-42 százalékkal múlta fölül az előző év azonos időszakának jellemző érékét, addig az elektronikai ipar termelési értéke csak márciusban haladta meg érezhetően (12 százalékkal) a 2001-es adatot, s több esetben jócskán alatta maradt az előző évi teljesítménynek. Igaz, 10 éves időtávban mérve ennek az iparágnak nőtt messze a legdinamikusabban a bruttó termelése, hiszen az 1992-es szintnek 15-19-szeresét mutatják az adatok. Ennél is megdöbbentőbbek az exportértékesítés számai, hisz 2002 első öt hónapjában az 1992-es értékek 31-47-szeresei voltak a kivitel bevételei, ebben az időszakban összesen 1100 milliárd forint értékben értékesítették az ágazat termékeit a külpiacokon, szemben a gépek, berendezések 166 milliárdos értékesítési mennyiségével.
Gépipari cégek toplistája, 2001 (millió forint)
Rang- sor |
A gazdálkodó neve |
Nettó árbevétel |
Rank |
Name of company |
Net revenue |
1. |
Philips Magyarország* |
600 007 |
2. |
Flextronics International Termelő és Szolgáltató Vámszabadterület Kft. |
573 345 |
3. |
IBM Storage Products Ipari Vámszabadterületi Kft. |
543 819 |
4. |
GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Rt. |
226 788 |
5. |
Samsung Elektronics Magyar Rt. |
112 804 |
6. |
Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. |
89 757 |
7. |
Siemens Nemzeti Vállalatcsoport* |
72 238 |
8. |
Videoton Holding Rt.* |
68 780 |
9. |
Sony Hungária Értékesítő és Szolgáltató Kft. |
53 126 |
10. |
Temic Telefunken Microelectronic Hungary Kft. |
33 862 |
11. |
Sanyo Hungary Ipari és Kereskedelmi Kft. |
32 128 |
12. |
Robert Bosch Elektronika Gyártó Kft. |
29 314 |
13. |
MKM Magyar Kábel Művek Rt. |
28 193 |
14. |
EGI Energiagazdálkodási Rt. |
20 726 |
15. |
Zollner Elektronik Vác Gyártó és Szolgáltató Kft. |
16 277 |
16. |
AFL Hungary Ipari és Termelési Kft. |
13 816 |
17. |
Schneider Electric Hungária Villamossági Rt. |
13 360 |
18. |
Elcoteq Magyarországi Elektronikai Kft. |
12 934 |
19. |
Kunpetrol Kiskunhalasi Szolg. Kft. |
12 226 |
20. |
Mezőgép |
12 130 |
* Konszolidált adatok – Consolidated data |