Mihail Gorbacsov Moszkvában, A Kreml után című könyvének bemutatóján elismerte, hogy a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin fontos szerepet játszott Oroszország szétesésének megakadályozásában, amihez tekintélyuralmi módszereket is felhasznált, de azok akkor indokoltak voltak a káosz megakadályozása és a stabilizálás érdekében. Az viszont már szembetűnő, hogy az utóbbi időben egyre jobban eluralkodott az önkény az orosz legfelső hatalmi szervek tevékenységében.
Gorbacsov maga 1991-ben a szovjet rendszer átalakítási és demokratizálási kísérletébe bukott bele. Erre utalva azt mondta, úgy tűnik számára, hogy Putyin is „abban a betegségben kezd szenvedni, amelyben én szenvedtem, a mértéktelen elbizakodottságban. Bármit mondanak, nem számít, ő már Isten, de legalábbis annak helyettese” – mondta.
Gorbacsov Putyinnal szemben úgy véli, hogy az erős állam nem erőszakkal épül, az erős állam demokratikus. Szerinte az államfőnek hallgatnia kellene a bírálatokra, azok sokkal fontosabbak, mint a hízelgés, ami körbeveszi. Keserűen megjegyezte, hogy ő másfél éve nem találkozott Putyinnal, mert neki, „úgymond”, nincs ideje erre.
Vlagyimir Poljakov, Gorbacsov alapítványának sajtófőnöke az MTI-nek megjegyezte, hogy az orosz hatalom úgy tesz, mintha tudomást sem venne Gorbacsovról, az állami sajtóban viszont gyakori támadások érik a Szovjetunió „szétrombolásáért”, őt hibáztatják a jelen problémáiért is. Mások viszont a peresztrojka és a glasznoszty elindítóját tisztelik benne, munkássága politikai nyitást, a nyilvánosság kereteinek kiszélesítését eredményezte a Szovjetunióban.
