Ön hogyan értékeli a kormány nemrég felvetett munkabérterheket csökkentő terveit?
Az, hogy a munkára rakódó terheket csökkenteni kell, helyes elgondolás, és ezt mondjuk tíz éve. Csakhogy itt nincs másról szó, mint adóátrendezésről. A piac reakcióiból, a forint gyengüléséből és erős ingadozásából pedig jól látszik, hogy a gazdaság szereplői elégtelennek tartják a kormány elképzeléseit. Ám ez a problémának csak az egyik eleme. A foglalkoztatottsági arányban ugyanis tizenöt éve nem történt jelentős elmozdulás. Bebizonyosodott, hogy a foglalkoztatáspolitikai eszközök, úgy mint az átmeneti időszakok lemenedzselése vagy a képzések és átképzések rendszere, önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy itt érdemi változások következzenek be. Gazdasági növekedés, új munkahelyek nélkül ezek az eszközök gyakorlatilag semmit sem érnek.
A kormány tervezett lépései a gazdaság helyrebillentéséhez viszont nem elég erőteljesek, mert a vállalkozásoknak nagyjából mindegy, hogy valamilyen járulékon vagy valamilyen adón keresztül kell-e aránytalanul sokat az államkasszába befizetniük. A helyzetet komplikálja, hogy a magyar gazdaság szerkezete sem nevezhető egészségesnek. Van kevés multinacionális nagyvállalat, egy ehhez kapcsolódó szélesebb kör, akik beszállítóként vagy forgalmazóként ezekre a nagyvállalatokra épülnek, és emellett van még rengeteg mikrovállalkozás, amik valahogy megpróbálnak a felszínen maradni. A nagy cégeknek ezek az intézkedések nem elegendőek, hiszen az ő szándékaik nagyrészt a világpiaci helyzetüktől függ. Ebben tehát nagyon kicsi a mozgástér, ezért sokkal inkább arra kellene koncentrálnunk, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat segítsük meg. Az erőforrások jelentős átrendezésére van tehát szükség a kkv-k javára, mert munkahelyeket csak ott lehet igazán létrehozni.
A Fidesz honnan csoportosítana át a kis- és közepes vállalkozások javára?
Olyan gazdaságpolitikát kell csinálni, ami növekedést eredményez. E nélkül nem megy.
Ön példának állította a francia elnök 26 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagját. De Magyarországon ki rendelkezik ilyen volumenű, szabadon felhasználható forrásokkal?
2002-ben a növekedési kilátásaink még kedvezőbbek voltak, mint Franciaországé, és nekünk most kell megfizetnünk az elmúlt évek rossz politikájáért. Öt évvel ezelőtt azt láttam, hogy három év alatt megduplázódott az önkormányzatok együttes adósságállománya. Azóta a helyzet csak romlott. Hosszú évek óta gyakorlatilag senki nem tart karban, senki nem fejleszt, hanem mindenki csak túlél és elad. Tehát az önkormányzati rendszerben sincsenek tartalékok, mert ki van véreztetve.
Őry Csaba – 10. a Fidesz listáján (Fotó: Róna Ervin)
A kérdés ezért változatlanul fennáll: a Fidesz hol látja Magyarországon azt a felszabadítható pénzmennyiséget, amelyet a gazdaság élénkítésére lehet fordítani?
Abban egészen biztos vagyok, hogy a jelenleginél nagyobb mértékű adócsökkentés szükséges. Ennek a kockázata egyre kisebb, ugyanis már nem nagyon maradt veszteni valónk. Nyilván meg kell majd nézni, hogy mit lehet kezdeni a szociális gazdasággal, és el kell kezdődnie egy olyasfajta gondolkozásnak, hogy mi az, amire 15-20 év múlva is szükségünk lesz, hogy az adócsökkentés révén ezeket az irányokat támogathassuk. Egy újabb francia példával élve: az ottani kormány még a válság előtt elhatározta, hogy bizonyos időtávon belül 80 ezer szociális bérlakást épít, így orvosolva a hajléktalanok gondjait. Sarkozy elnök ezt a programot most előrehozta, mert kiszámolták, hogy az építőipar bedőlése, a segélyezettek számának növekedése, és egyéb járulékos költségek miatt sokkal többe kerülne nekik, ha nem lépik meg.
Milyen állami kiadásokat csökkentenének a gazdaságélénkítés fedezetéül?
Valószínűleg az egész rendszerben lehetne számos ésszerűsítést végrehajtani. Például a központi közigazgatásban vagy az önkormányzati rendszerben. Csak ezekről a kérdésekről értelmesen kellene beszélnünk végre, és nem kampányszerűen. Valószínűleg a nagy minisztériumok is vígan el tudnák látni a feladataikat 60-80 fővel, ha nem lenne szükségünk mindenhez engedélyt kérni és aztán az engedélyeket ellenőriztetni.
Elemzők szerint 1000 milliárd forint fölötti kiadáscsökkentésre lenne szükség.
Sok kicsiből összejöhet, de ehhez mindennek és mindenkinek változnia kell. Ha nem vagyunk képesek akár olyan apró részletekben is módosítani az életvitelünkön, mint hogy kikapcsoljuk a TV-t, és kihúzzuk a telefontöltőt a konnektorból, akkor sokkal nehezebb lesz. De ha hisszük, hogy ki tudunk jönni ebből, ha megértjük, hogy milyen kényszereknek vagyunk kitéve, akkor elég sok tartalékra lelhetünk. Úgy gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya ebből a szempontból is súlyos károkat okozott. Nem vagyok közgazdász, de amennyire én ismerem, a kapitalizmus lényege az, hogy reményteli dolgokra spekulálunk. Ha ez így van, akkor ennek a kötőeleme nem lehet más, mint a bizalom. Ezért bármilyen nagyszerű dolgot is mond valaki, ha nincs meg iránta a bizalom, kudarcra van ítélve külföldön és belföldön egyaránt.
Az ország ilyen mértékű megosztottsága mellett a Fidesz miként szeretné majd a társadalommal elfogadtatni a szükséges reformokat?
A kompromisszum, az együttműködés a politika művészetének szerves része. Sokkal több konzultáció, érdemi és értelmesebb párbeszéd kell, öntudatosabb civil társadalom, erősebb fogyasztóvédelem és még sorolhatnám. Nemcsak gazdasági értelemben van szükségünk reformokra, hanem a gondolkozásunknak is meg kell változnia. De én ezt ma már nem tudom elképzelni egy új kormány nélkül, amely tiszta helyzetet teremt a politikában. Olyan mértékű ugyanis az egymással szembeni bizalmatlanság, amely kerékkötőjévé vált az országnak. Ezért aki a következő alkalommal hatalomra kerül, annak kellően előrelátónak és nagyvonalúnak kell lennie. Létre kell hoznia egy sokkal hatékonyabb együttműködést a társadalommal, ami gesztusok nélkül nem megy.
Az európai parlamenti választásokra milyen eredményeket jósol maguknak és milyet a többi pártnak?
Nem szoktam jósolni. A közvélemény-kutatások adatai optimistává tehetnek minket, de erre Kovács László örökbecsű mondását tudom idézni: nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választásokat kell megnyerni. Reményeim szerint annyi helyet tudunk majd szerezni, mint 2004-ben, de ezt a választók döntik el. Az alacsony részvétel a kis pártoknak kedvez, és ha kevesen mennek el, akkor az MDF talán be tud hozni egy helyet. Az SZDSZ-t nem tudom megítélni, a Jobbiknak meg szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. De általában tartok attól, hogy több euroszkeptikus képviselő kerül be az Európai Parlamentbe, és ha elérnek egy blokkoló kisebbséget, akkor komoly akadályt jelenthetnek abban, hogy az unió belső reformjai életbe lépjenek. Pedig a válság arra is bizonyítékul szolgált, hogy az unió egyszerűbb és hatékonyabb döntéshozatala vagy a külső partnerekkel szembeni egységesebb fellépésünk most nagyon jó szolgálatot tehetett volna mindannyiunknak.
A válság mégsem az EU egységéről szólt eddig. Az egyes tagállamok egymás után jelentik be protekcionista gazdasági döntéseiket. Az EU jól vizsgázik a válságban?
Nyilván sokkal jobb lenne, ha az unió egységesen lépne fel a gazdasági világválság hatásainak enyhítése érdekében, de erre a jelenlegi helyzetben kevés esélyt látok. Most mindenki azt várja el a saját kormányától, hogy látványos módon védelmezze az ő érdekeit. Mindemellett Magyarország nem tudom hol tartana, ha nem lenne tagja az Európai Uniónak.
Angliában több városban tüntettek a külföldi munkavállalók ellen, Csehországban fizetnek azért, ha hazamennek a külföldiek, az osztrákok és a németek pedig 2011-ig fenntartanák a korlátozásaikat. Lát arra esélyt, hogy a bezárkózási tendencia rövid távon megfordul?
Ausztria és Németország hosszabbítási igénye korábban sem volt kétséges, és már csak ez a két ország maradt, amely nem tette teljesen szabaddá a munkaerőpiacát az újonnan csatlakozók számára. A többi ország pedig tulajdonképpen feloldotta a korlátozásokat, és ahol egyszer ezt megtették, már nem visszakozhatnak. Ráadásul a mobilitás érték. Új lehetőségeket teremt, pluszmunkahelyeket hoz létre, és gazdasági ágazatokat dinamizál. Amikor az erről szóló jelentésemet készítettem az Európai Parlamentben, német politikusok jöttek oda hozzám, hogy higgyem el, ők pontosan tudják, a szabad munkaerő-áramlás jó nekik. Csak nem tudják elmagyarázni Németország keleti felén, hogy ha nekik nincs munkájuk, a külföldieknek miért lehet. Hogy ez a tendencia meddig tart, az attól függ, meddig tart a válság. Én abban bízom, hogy ez kifejezetten a válság kísérőjelensége, és ha az unióban újra lesz gazdasági növekedés, akkor ez a probléma is megszűnik.
életrajz
Őry Csaba 1952. május 12-én született Budapesten. Elsőre nem vették fel az egyetemre, ezért autószerelőnek tanult, és két évig egy műhelyben dolgozott. Ezt követően iratkozott be az ELTE jogi karára, és 1978-ban állam- és jogtudományi diplomát szerzett. 1982-től az MTA Szociológiai Kutató Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. Itt érte a rendszerváltás, amely többedmagával a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a megalakítására sarkallta. Ennek köszönhetően 1989-90 között részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon, majd az EKA nyilvánosságának megteremtésével foglalkozó bizottságot vezette. A szakszervezetnek előbb szóvivője, majd alelnöke, végül 1993-98 között az elnöki titulust is megkapta. 1994-98 között a Fidesz munkaügyi és foglalkoztatáspolitikai tanácsadójaként dolgozott a párt parlamenti frakciója mellett. 1996-ban megalakították a Fidesz Magyar Polgári Párt Munkaügyi és Foglalkoztatáspolitikai Műhelyét, amelynek azóta is vezetője. 1998-ban országgyűlési képviselő, a munkaügyi bizottság alelnöke lett. 2000 májusáig a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára, 2000. június 1-től pedig a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként vezette a Társadalompolitikai Referatúrát. A 2002-es választásokon listáról újra bekerült az Országgyűlésbe, ahol a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, valamint az európai integrációs albizottság tagja, a Magyar-Vietnam-Kambodzsa-Laosz Baráti Tagozatának elnöke volt. 2003. május 1-jétől megfigyelőként tevékenykedett az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságában, illetve a Női jogok és Esélyegyenlőségi Bizottságban. 2004. május elsejétől EP-képviselő, szakterülete változatlanul a foglalkoztatáspolitika. A Fidesz 2009-ben szintén feltette EP-listájára, a „befutó” 10. helyre. Nős, két leánygyermeke van.
