Gazdaság

Inflációs pályák – Bérspirál

A kívánt árszínvonal csak mérsékelt béremelkedéssel tartható - szögezik le kormánykörökben. Kérdés, milyen mértékben sikerülhet ez az idei rekord-béremelkedés után.

Megy a hajó, de távolról sem biztos, hogy célba is ér. “Míg az idén több mint 60 százalék a valószínűsége, hogy év végén a fogyasztói árindex értéke a célsávon belül lesz, jövőre ez 30 százalékra csökken” – ismeri el inflációs jelentésében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

A jegybank inflációs célkitűzéses politikája szerint ez év decemberében 3,5-5,5, a jövő év végén 2,5-4,5 százalék a pénzromlási ütem tolerálható mértéke. A várható infláció azonban jó esetben is e sávok felső szélének megfelelően alakul. A legújabb jegybanki prognózis alapján most év végén 5,1, egy év múlva pedig 4,3 százalékos drágulás várható. A 2002. végi előrejelzést a pénzpiaci elemzők is reálisnak tartják (a Reuters fölmérése szerint az előrejelzői konszenzus 5,2 százalék), ám 2003 decemberére, a kincstári jóslatnál kedvezőtlenebb, 5 százalékos inflációt várnak.

AránytalanságokMi a véleményük a kormány 3 százalékos reálbér-emelkedésre, illetve a jegybank 5 százalékos bruttó béremelkedésre vonatkozó terveiről? – kérdeztük néhány, az OÉT-ben helyet foglaló szervezettől, amelyek azonban még nem kapták kézhez a kormány bértárgyalásokhoz szükséges előterjesztéseit.

WITTICH TAMÁS

, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége megbízott elnöke: “A tavalyi és az idei minimálbér-emelkedés komoly aránytalanságokat okozott azokban az ágazatokban, ahol az átlagos bérszínvonal közel esik a legkisebb bérhez. Ennek kiküszöbölése mellett szorgalmazni fogjuk a képzettségtől függő minimálbér-rendszer, valamint a szakmai besorolásokhoz igazodó bértarifa-rendszer bevezetését. Érzékelhető reálbéremelésre van szükség, de nem kívánjuk kétségbe vonni a kormány inflációs előrejelzését. Töröltetni kívánjuk azt a 2000. végi törvénymódosítást, hogy a minimálbért a szociális partnerek megállapodása hiányában a kormány állapítja meg.”

GASKÓ ISTVÁN, a Liga Szakszervezetek elnöke: “A minimálbért az átlagbér 60 százalékára kell emelni. A reálkeresetek a GDP-vel azonos mértékben emelkedjenek. A vasútnál be kell hozni a bérfejlesztés előző két évi, 11-13 százalékos lemaradását.”

KÁROLYI MIKLÓS, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkára: “Az inflációs nyomást kellene csökkenteni, így szorgalmazzuk a magasabb áfakulcs 2-3 százalékpontos mérséklését. A minimálbér emelését ellenezzük, még a tavalyi és idei emelés ellentételezését sem kapták meg teljes mértékben a vállalkozások.”

KÜLSŐ TÉNYEZŐK. A 2002-re kijelölt inflációs pályát a jelek szerint “bebiztosítja” a forint 2001 elejéhez viszonyított erősödése, az élelmiszerár-növekedés jelentős enyhülése, az elmaradó konjunktúra, s ez utóbbival a nem növekvő külpiaci árak. Az MNB jelentése szerint a második negyedévben az “importált infláció” (illetve az ezt magyar szempontból jól közelítő német iparcikk-áremelkedés) 0,7 százalékos csökkenést mutatott, holott a májusi előrejelzésben a jegybank meginduló konjunktúrát, s vele 1,1 százalékkal emelkedő importárakat vetített előre. Ezek jobbára külső tényezők – nem számítva az árfolyamsáv-szélesítést és vele a forintnak az üzemanyagárakra közvetlenül ható felértékelődését -, amelyek döntő szerepet játszottak abban, hogy a 2001 nyaráig, két és fél éven át 10 százalék táján “beragadt” infláció tavaly év végére 6,8, sőt idén júliusra 4,8 százalékra enyhült.

Nem az idei év végi inflációs cél a kérdéses tehát, hanem a jövő évi. A fölfelé való eltérés kockázata nagy (lásd a grafikonunkon), mégpedig döntően háromféle okból. Ezek közül a legfontosabb az idei rekordmértékű (az év egészében a kormány várakozása szerint reálértékben 11-12 százalékos) béremelkedés, amely, ha nem fékeződik le megfelelően, keresleti és kínálati oldalról egyaránt inflációs nyomást gyakorol. A másik ilyen tényező a költségvetés megugró költekezése, amely a GDP 3,0 százalékának megfelelő mértékben duzzasztotta föl az állami szektor keresletét a múlt évhez képest. (Ez 489 milliárd forint többlet-vásárlóerőt jelent. Az előző és az új kormány egyformán a GDP 1,3-1,3 százalékának megfelelően növelte a pénzköltést, további 0,35 százalékért pedig az önkormányzatok dologi és beruházási többletkiadásai a felelősek.) A jövő évi árszínvonalat esetleg növelő harmadik faktor a regulált (központilag szabályozott) árak fokozott mértékű emelése. “A kormány középtávú gazdasági programja szerint a jövő évi átlagos infláció 5 százalékos lesz, ezen belül viszont csak 4 százalékkal drágulnak a piaci ármeghatározású termékek, tehát a regulált árak nyilvánvalóan nagyobb mértékben nőnek” – mutatott rá nem egy ízben Varga Mihály (Fidesz), volt pénzügyminiszter. Ezt Burány Sándor (MSZP) pénzügyminisztériumi államtitkár is elismerte, de többet nem kívánt elárulni.

A legfontosabb – és legkényesebb – azonban nyilvánvalóan a béremelkedés kérdése. A kormány részéről az uniós csatlakozás megalapozásához immár második évben bemutatott középtávú program 3 százalékos reálbér-emelkedést céloz meg 2003-ra, bár szerepeltet egy “magasabb bér szcenáriót” is, az előzőhöz képest kétszer akkora reálbér-emelkedést feltételezve. Az MNB a mérsékeltebb verziót vette alapul, s így a 2003 decemberére megcélzott inflációt csak úgy lehetne elérni, ha a versenyszférában a bruttó bérek mindössze 5 százalékkal emelkednek. Nettóban a béremelkedés lényegesen nagyobb lesz, hiszen az adójóváírás megemelése és a személyi jövedelemadó terén végrehajtott más változások 3,5 százalékpontnyi többletjövedelmet generálhatnak – érvelnek a jegybankosok. Úgy látják, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) megkötendő bérmegállapodást nem a reál, hanem a nominális béremelkedés meghatározására kellene alapozni. Sőt, a Világgazdaságnak írt cikkében Oblath Gábor, a monetáris tanács tagja egyenesen “társadalmi-gazdasági megállapodást” látna jónak a nominális bérek emeléséről, mivel középtávon a forintban meghatározott béreknek van kitüntetett szerepük az infláció fékezésében, erről az alku közvetlenül megköthető, ellentétben a reálbérrel – a keresetek vásárlóértékének alakulásával -, amelyet a nominális keresetek, a termelékenység és a versenyképesség együtt befolyásolnak.

Inflációs pályák – Bérspirál 1ÁRGUS SZEMMEL. Kérdés, van-e esély ilyen visszafogott béremelkedésre. Eleve nehezíti ezt a szeptember elsejei közalkalmazott béremelés áthúzódó hatása, valamint a 2001 közepén megkezdett, s jövőre folytatódó köztisztviselői bérrendezés. Az államháztartásban az idén a bruttó kereset- kifizetések 31 százalékkal nőnek, és jövőre a bérkifizetések további 16,9 százalékos növekedése várható. A versenyszférában érdekelt szakszervezetek várhatóan a költségvetési szféra béralakulására is, de a vállalati körben kialakult aránytalanságokra is árgus szemmel figyelnek majd az OÉT küszöbön álló tárgyalásain (lásd külön).

A béremelkedés nem azonnal, nem teljes egészében jelenik meg a fogyasztásban, hiszen a háztartások a megugró jövedelmeik egy részét megtakarítják, ezt azonban jövőre, amikor várakozásaik szerint mérsékeltebb lesz a jövedelmek emelkedése, többletfogyasztás finanszírozására fordíthatják. Így viszont a béremelkedésnél kisebb mértékű a pénzbeli fogyasztás növekedésének fékeződése (az idei 9,8 százalék után jövőre 7,1 százaléknyi vásárolt fogyasztás-növekedést várnak). Igen komoly mértékben befolyásolja ugyanakkor a béremelkedés a feldolgozóipar versenyképességét. Az egységnyi termelésre eső bérköltséget a tavalyi 10,1, illetve az idén várt 7,6 százalékos emelkedés után jövőre kívánatos lenne 2,4 százalékkal csökkenteni a jegybanki célkitűzések szerint. Ezt 5 százalékos bérinflációval lehetne elérni az egy munkaórára eső bérköltség tavalyi 14,1, illetve idei 13 százalékos emelkedése után.

“Az inflációs célkövetésen alapuló monetáris stratégia biztosítja a nominális horgonyt a piaci szereplők várakozásai számára, és az árfolyamrendszer megfelelő mozgásteret teremt a jegybanki kamatpolitikában” – fejtegeti a kormány az uniós csatlakozás megalapozásához készített középtávú gazdaságpolitikai programjában. A kezdeti viták után most már a kabinet is az euró mielőbbi – lehetőleg 2007. évi – bevezetését tűzi ki célul. Ehhez kellene egyebek mellett az, hogy az áremelkedés évi átlagos mértékét az idén várható 5,5-ről jövőre 5 százalékra, 2004-re 4 százalékra, majd 2005-re 3 százalékra szorítsák le.

Úgy tűnik azonban, hogy megismétlődik a történelem, és a drágulás alátervezésének nézhetünk elébe – még ha ennek mértéke el is marad a 2000-2001-es, 3 százalékpontnyi rekordtól. Az infláció minden egy százalékpontos többlete 0,16 százalékponttal javítja az államháztartás egyenlegét – számította ki középtávú stratégiájában a kormány.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik