1. Alapkérdések:
különböző állami szintek: miért lehet rájuk szükség, mekkora az optimális méretük, milyen feladatokat és milyen bevételeket kell/lehet rájuk osztani, milyen elvek alapján
2. A decentralizáció fogalma
2.1 decentralizációs formák
– Devolúció (devolution):
A helyi szint dönt a nyújtott közszolgáltatásról és annak finanszírozását szolgáló díjakról, adókról ( független önkormányzatok általában)
– Dekoncentráció (deconcentration):
Valamilyen helyi szint dönt egy adott eljárásról, szolgáltatásról, de a központ jóváhagyásával (pl. APEH-kirendeltségek)
– Delegálás (delegation):
Valamilyen helyi szint döntési jogkört kap, de állami felügyelet és ellenőrzés mellett, a finanszírozás is részben állami forrásból valósul meg (pl. helyi eü. ellátás)
2.2 Egy másik megkülönböztetés
Föderális és unitárius államok:
elsősorban alkotmányjogi megkülönböztetés
nincs köze a decentralizáció fokához
3. A decentralizáció melletti érvek (allokáció)
3.1 A decentralizációs tétel
Oates – decentralizációs teorémája: A centralizáció többlet terheket okoz
két város, két eltérő keresleti fv , azonos MC, azonos kormányzati szolgáltatás
Eredmény: centralizációval többletteher
Megjegyzések:
1. Minél nagyobb a D eltérés (minél heterogénabbak a városok lakóinak ízlései) annál nagyobb a decentralizáció nyeresége
2. A decent. hozadéka erősen függ D rugalmasságától
3. Ha van méretgazdaságosság, akkor az hatni fog az optimális önk.-i méretre
a. Ez az érv csak az allokáicóról szólt
3.2 Mobilitási hipotézis
A Tibout-hipotézis: az emberek „lábbal szavaznak” preferenciáikról, ha létezik több önkormányzat is eltérő adó-közjószág kombináció kínálattal.
Megjegyzések: elméletileg szép, de a modell feltétele
– a teljes informáltság
– a költségmentes (lakás, munka , család…) mobilitás
– ne legyen a vándorlásnak externális hatása (pedig pl. az ingatlanárak eléggé függnek); költségvetési externália, ahova költözik pénzt hoz, ahonnan elmegy pénzt visz, pláne ha az adókulcsok is eltérőek lennének a két település között.
– létezzen szinte valamennyi ízlésnek megfelelő önkormányzat és az optimális méretű is legyen (ámde ha van méret gazdaságosság)
– ne legyen az önkormányzat működésének externális hatása (túlcsordulási hatás avagy spill-over effect)
– legyenek a preferenciák időben stabilak
A kutatások eredménye:
1) Oates vizsgálatai: a lakásárak negatívan korreláltak az adórátákkal, míg az adóráták pozitívan az oktatási kiadásokkal, azaz az emberek hajlandóak fizetni a jobb szolgáltatásért
2) Aronson: ha létezik a Tibout-hatás, akkor a migrációnak vagy az azonos adórátájú, de jobb szolgáltatás vagy/és a hasonló szolgáltatású, de magasabb adórátájú önkormányzatok felé kellene irányulnia. Ez a teszt is bejött.
3) Homogének-e a preferenciák? Ahol sok az önkormányzat azaz pl. a szuburbanizációs helyeken jellemzően homogénebbek a preferenciák, mint ahol ritkásak az önkormányzatok. (lásd mobilitás költsége)
Fontos következmény: a Tibout-féle lábbal szavazás felerősíti a decentralizációból származó hasznokat, Tibout-Oates interakció
4. Mekkorák legyenek az önkormányzatok?
4.1 Az önkormányzatok egy klub modellje
A 12.2 ábra alapján:
II.-ben
N változásával, Q rögzített,
/- hogyan változik az egy főre jutó költség (A),
/- A’ ennek határnyeresége (MR),
/- illetve az egy főre jutó zsúfoltsági költség (B),
/- illetve ennek marginális növekménye (B’)
I.-ben
Q változásával, N rögzített,
/- D a reprezentatív (!) egyén kereslete (feltevések: azonos izlés, azonos jövedelem)
/- Mi hogyan változik az egy főre jutó költség (klasszik MC),
/- qi adott N-ek melletti optimális közjószág mennyiség
IV.-ben
Mindkét optimális görbe negatív lejtésű
Egy máshoz képesti viszonyuk ismeretlen
Optimum N*Q*
De feltételek:
azonos ízlésű fogyasztók
azonos jövedelem szegregációt jelent
méretgazdaságosság valószínűsíthető
van-e externália
a költséggörbék csak szolgáltatásonként érthető
4.2 következmény/megjegyzés:
1) méretgazdaságos közszolgáltatások nagyobb önkormányzatokat indukálnak
2) Ha van spill-over , akkor Q* máshol van bár N* nem
3) Az azonos ízlésű önkormányzatok kialakulásáról lásd Tiboutot 4) Az azonos jövedelmű klubok szegregációt jelentenek, ezért lehet kívánatos a jövedelemelosztást nemzeti szintre vinni
5) Természetesen a modell nem tiszta közjószágról szólt
6) A klub optimális mérete közjószágról közjószágra változik, azaz ha az önkormányzat mérete optimális az egészségügyi ellátás biztosítására akkor szinte biztos, hogy nem lesz optimális az oktatás biztosítására, így a különböző szolgáltatások különböző önkormányzati formációkat, több szintet, avagy önkormányzati kooperációt indukálnak.
5. Önkormányzatok és a redisztribúció
5.1 Adóverseny és szegregáció
Progresszív adók, helyett regresszív helyi adók
Szuboptimális helyi adó szint
Szegregáció veszélye
m.o: progresszív adót központi szinthez
bár lehet a szocpolitika is helyi köjószág (Pauly)
laboratórium önkormányzatok
5.2 Leviathán-érvek
éppen az adóverseny segítheti a túlzott állami költekezés visszafogását
a központi kiegyenlítések a bürokrácia önfenntartását biztosítják
légypapír-hatás
6. Önkormányzatok és a stabilitás
6.1 Decentralizáció a stabilitás ellen
1) Nincs eszközük az anticiklikus politikára
2) Súlyosbítják a válságot (növekvő államháztartási hiány, eltérítik a forrásokat a központi céloktól, többletkereslettel rontják a külkermérleget)
6.2 Decentralizáció a stabiltás mellett:
1) A helyi költségvetések is lehetnek anticiklikusak
2) decentralizált fiskális politika növeli a jegybanki szabadságot
3) a sokkok asszimmetrikusak
4) kisebb az esélye a szavazatcserének
7. Közösségi pénzügyek kontra közösségi döntések
7.1 A fiskális föderalizmus:
1) A kiadási oldalon az Oates-i érvelés alapján a szubszidiaritás elvét implikálja
2) A jövedelem elosztás oldalán:
/a) A mobilitás (ember, tőke) miatt a centralizáció az indokolt
/b) Nemcsak az emberek, de az önkormányzatok között is kívánatos lehet, az újraelosztás
/c) Minél stabilabb szinten van az újraelosztás, annál nagyobb biztonságot ad
7.2 A közösségi döntések elmélete:
1) Downs-modell:
i. Kisebb az információ megszerzésének költsége = kisebb fiskális illúzió
ii. nagyobb a szavazatom súlya, ezért jobban megéri odafigyelni 2) az allokáció hatékonyabb a decentralizált szinten, mert jobb az egyéni informáltság
3) kisebb lesz az állam mérete, mert az önkormányzatok
i. versengenek,
ii. kisebb az esélye a szavazatcserének
iii. jobb a beszámoltathatóságuk
iv. kisebb a fiskális illúzió
4) a redisztribúciót sem szabad a centrumnál hagyni, mert csak a mobilitást gátolja
Összegzés:
Általában elfogadják, hogy az állam három funkciója közül egyedül az allokációt érdemes alsóbb szintre telepíteni, de azt a lehető legalacsonyabbra, ahol optimális; a redisztribúciót lehet részben alacsonyabb szinten is hagyni, de nem kívánatos; a stabilizációra képtelenek az önkormányzatok
8. Hogyan érdemes a feladatokat telepíteni
1) Kapcsolódóan a szolgáltatás hasznához
2) Figyelembe véve a méretgazdaságossági kritériumokat
3) Úgy, hogy olyan önkormányzathoz rendelje, amely képes is azt finanszírozni
4) Minél nagyobb elszámoltathatóságot biztosítson az állampolgárok részéről
5) Amely szintnek már létezik megfelelő adminisztrációs kapacitása azt a feladatot ellátni
Megoldások:
– a nyilvánvaló kompromisszumokat három-öt kormányzati szint szoktak jelenteni,
– néha bizonyos feladatokra speciális körzeteket avagy önkormányzati társulásokat üzemeltetnek
– Nem a méret a lényeg, ha a méret adott akkor ahhoz kell igazítani a feladatokat
– A döntési kompetencia sokkal lényegesebb, mint az optimális allokálás: delegálás, dekoncentráció vagy devolúció? (Ki nevezi ki az embereket? Van-e rá pénze? Stabil-e a pénzforrás? Van-e központi kontroll a szolgáltatás ellátásán, minőségén és mennyiségén?)
9. A bevételek megosztása
9.1 Az önkormányzati bevételek
– Használó díjak
– Adók
– Transzferek
– Hitelek
9.2 Miért kell a bevételeket is decentralizálni
1) A fiskális autonómia –szuverenitás fontossága (e nélkül nincs hatékony döntés, adó-szolgáltatás szet)
2) A beszámoltathatóság és a verseny feltétele, a polgárok figyelme
3) Ha haszon-elv alapján adóztatok, akkor a szolgáltatáshoz rendelhető bevételeket neki kell kivetnie és megkapnia
9.3 Hogyan kell a bevételeket decentralizálni – alapelvek
– Mire kell vigyázni:
/- Adó exportálás
/- Regresszivitás – szegregáció
/- Káros adóverseny
/- Mobil adóalap
/- Marginális adók
/- Kisebb adminisztrációs kapacitás
/- Stabilizáló funkció hiánya
– Alapelvek – milyen módon kell az adókat alacsonyabb szintre telepíteni:
1) Az alapvető adózási elveket továbbra is alkalmazhatjuk (ne torzítson, legyen méltányos és könnyen adminisztrálható)
2) Megfelelő bevételt biztosítson
3) Stabil bevételt biztosítson, azaz lehetőleg ne legyen ciklus-érzékeny
4) Ne legyen exportálható
5) Ne legyen egyenlőtlenül elosztva a települések között
6) Ne legyen az adó alapja mobil
Gyakorlatilag az állam funkcióiban betöltött szerepük alapján a bevételi oldalt is értékelhetjük: ami a redisztribúciót vagy a stabilizációt szolgálja azt a kormányzati szint vesse ki. A korrektív adókat csak akkor alkalmazhassa az önkormányzat, ha az ő területén belül van a piac kudarc.
– A bevétel és feladatelosztás eredménye:
Vertikális és horizontális egyenlőtlenség az önkormányzatok között:
Vertikális: eltérés a feladatok mérete és a finanszírozás mérete között
Horizontális: eltérés az egyes önkormányzatok adókapacitása között
– Megoldás: Transzferek és kiegyenlítő támogatások
9.4 A kormányzati transzferek
– Okok:
/- Vertikális egyenlőtlenség
/- Horizontális egyenlőtlenség
/- Túlcsordulási hatás kiegyensúlyozása
/- Speciális szolgáltatási minimumok fenntartása
– Formák:
/- kötött vagy általános
/- feltételes és feltétel nélküli
/- illeszkedő
– Hatásai:
Modell: A reprezentatív fogyasztó költségvetési korlátjának módosításai
– Problémák:
Légy-papír hatás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
