„Égési sérült gyerekként felnőni nem leányálom. Az iskolatársaim szinte folyton csúfoltak és piszkáltak a sebhelyeim miatt” – mondja a 38 éves New York-i HR-menedzser, aki élete jelentős részét azzal töltötte, hogy kereste a nővért, aki a balesete után a gondját viselte.
„Nem tudtam, hogy kicsoda, még a nevét se tudtam, de azt igen, hogy bízhatom benne” – idézi a New York Daily News Amanda Scarpinatit, aki a riportereknek elárulta azt is, élete legnehezebb pillanataiban az a közös kép adott neki erőt, ami az ápolónőről és róla készült egy 1977-es újságcikkhez.
„Mióta csak az eszemet tudom, kerestem őt. Szerettem volna neki személyesen is megköszönni azt a sok gondoskodást és törődést, amit értem tett” – mondja, majd hozzáteszi, végül a Facebooknak köszönhetően talált rá a ma már 58 éves ápolónőre. „Írtam egy posztot, hogy keresem őt. Szerencsére sokan megosztották, így jutott el Susan volt kolléganőjéhez, akivel az Albany Orvosi Központban dolgoztak együtt.”
A közös ismerős segítségével Amandának sikerült rálelnie az ápolónőre, és ahogy elérhetőségeket kapott hozzá, azonnal fel is vették a kapcsolatot. „Pontosan olyan kedves, megnyugtató és gyengéd hangja van, amilyet képzeltem hozzá.”
Amanda és Susan kedden végül személyesen is találkoztak: mikor meglátták egymást, könnyek közt zuhantak egymás nyakába. „Nem hiszem el, hogy tényleg valóságos vagy” – mondta Amanda aztán, majd hozzátette, legnagyobb vágya vált valóra a találkozóval.
Susan Berger, aki egy New York-i klinika vezetője az újságírók kérdésére elmondta, nagyon megindította, hogy egyik betege – akiről ráadásul csecsemőként gondoskodott – időt és fáradtságot nem kímélve igyekezett megtalálni őt. „Kevés ápolónő mondhatja el magáról, hogy egy betege egész életében emlékszik rá” – mondta, majd hozzátette, megtisztelve érzi magát, hogy ő képviselheti az összes orvost és ápolót, akik Amanda gyógyításában közreműködtek, miután egy háztartási balesetben súlyos égési sérüléseket szenvedett.