Én felhívnám az apósomat és azt mondanám, apuka, reggel vegyen magához boxert, bézbólütőt, fémbetétes martenszbakancsot és háromnegyed kilenckor verje ütemesen a bejárati ajtót. Négy szék nélkül haza se jöjjön! Verekedjen meg értük, ha kell! Fröcsköljön a vér!
Páran biztos így tettek. Tegnap délután az IKEA FAMILY klubtagok a kiváltságosokra jellemző hanyag mozdulattal kavargathatták a délutáni németes löttyöt és a ma kezdődő nyári árleszállítás termékeit nézegették. A kávé a második-harmadik oldalon fröccsent a monitorra, amikor a Stockholm fantázianevű étkezőszékhez ért a Tisztelt Vevő. A termék 95%-kal lesz olcsóbb. Harmincötezer helyett kétezerért. Ez nem a hülyének is megéri, ez valami más, ez valami több.
A bilibe már ma reggel, nyitás után tíz perccel beleért a nagyot álmodó kisember keze, mikor az áruházba érve azzal szembesült, a 95%-os árengedmény valójában 43%, a szék nem kétezer, hanem tíz forint híján húszezer. 19.990 forint. Tudják, ezeket hívják kapitalista áraknak.
A keményen dolgozó kisembernek nincs más választása, vitatkozni kezd az esélytelenek kétségbeesésével. Tudja, hogy ő itt már csak veszíthet. Apósom se merne hazajönni, nincs velős pacal, nincs kunsági cserszegi fűszeres, és pláne nem csinálok hozzá szódát. Lehet kapaszkodni a kispikszis szélébe erősen és reggelente levinni a kutyát.
A vita eredménytelen, az ár marad. Elírás történt. Igen, pont a nulla maradt le az ár végéről. Valójában ez mindig is 19.990 forintba akart kerülni. A kolléga még most is sápadt. Mindezt némi fejvakargatás, a szélsszel való egyeztetés és a Vásárlók Könyvének nótórius emlegetése után tudjuk meg. A Tibeti Halottaskönyvnél is fontosabb Vásárlók Könyve azért fontos, mert ha ott leírjuk gyöngybetűkkel, hogy kérem szépen, engemet is átcsesztek, akkor arra az áruház hivatalos választ ad, ami majdnem egyenlő azzal, hogy nesze semmi fogd meg jól és két paragrafus. A vevő morog, hogy ő ezért utazott be (és fél a menye szájától, mint ördög a szentölt víztől), az eladó sajnálja.
Itt jövök én a képbe, és ez jó. Mert itten akkor is demokrácia van, ha minden kormánytag összecsinálja magát, mert nekem ez is a dolgom és mert majd én most jól együttérzek a kiszáradásra ítélt apóssal meg a kapitalista multival is. Ezért felhívom az IKEA sajtósát és mindenféle kekeckedőset kérdezek tőle.
Fotó: ikea.hu
A Stockholm szék nem különösebben keresett termék, havonta egyet adnak el belőle. Nyilván szerepet játszik ebben az ára, bár kétségkívül kényelmesnek tűnik. Láttam én is, ha jól emlékszem, diófa furnér. Kétezerért igen kapós lett, délelőtt tizenegy óráig 20-30 ember reklamált szóban és kilencen írták le panaszukat a Vásárlók Könyvébe. IKEA természetesen elismeri, hogy a termék ára hibásan lett feltüntetve a weboldalon. Kollégájuk hibázott, emberi mulasztás történt. Mivel ez teljesen nyilvánvaló, nem terveznek belső vizsgálatot, felelősségre vonást.
A nyári vásár ma kezdődött, de a hibát már tegnap felfedezte egy kolléga. Reggelre javították a hibát. A reggelt úgy kell érteni, hogy nyitás előtt. Ez kicsit rosszul esik, mint ahogy az is, mikor rám ripakodnak a vasútállomáson szelíd kérdésemre, mi a fészkes francért késtem le azt a szájbavert vonatot, ha a menetrend szerint két perccel ezelőtt kellett volna, hogy itt legyek, pont azért, hogy elérjem a csatlakozást és erre azt rikácsolják velőtrázóan, hogy tudja kedveském, egy órával előbb kellett volna elindulni! Szóval, ennek kissé olyan felhangja van, a vevő a hülye, miért nem nézte meg azt a rohadt árlistát még egyszer, mielőtt elindult Bivalybasznádról, ahelyett, hogy idétlen vigyorral a sógiékat hívogatta egész reggel, hogy beleröfögje a telefonba: olyan széket veszek az ebédlőbe, hogy beszartok!
Az IKEA weboldalán nincs helyreigazítás, tájékoztatás az elírás miatt, mert a nyári vásárra felhívó hírlevélben nem szerepel a termék, azt csak a linkre kattintva, a magyar áruházi oldalra kattintva láthatjuk. Azt meg akár meg is hekkelheti az Anonymous és képzeljük csak el, akkor mi lenne, ha az ikonikus LACK dohányzóasztalt értékelnék le 2.490 forintról 95%-kal.
Jó-jó, de nem most jöttem a hathúszassal, dicsekszem. Megvan ám nekem a magamhoz való eszem, mondom a telefonba. Nemcsak az ár van ott ám a képen, hanem a jobb felső sarokban a százalék is! Azt ne mondja, hogy a kolléga kétszer mulasztott! Nem. Kolléga bejelentkezik az adminba, ráklikkol az akciók, nyári leárazások, jöjjön a nép és költsön, mintha nem lenne holnap gombra, beírja az új árat a kezébe nyomott papírról, a felület pedig saját maga kiszámolja azt, ez hány százalékos árkedvezmény. Hát hiszem, ha látom, ugye, kekeckedhetek tovább.
Visszapattan az a kérdésem is, hogy ez a 95% azért elég sok, ugye? Igen, az IKEA árképzésében ez irreális, a szezonális vásárokat átlagosan 30% árengedmény jellemzi. Na tessék, megint a vevő a hülye, gondolhatta volna. Mentségünkül szolgáljon, hogy mi mertünk nagyot álmodni. Egészen pontosan négyet. Négy új étkezőszéket. Az IKEA elismeri, hogy csalódást okozhatott a vásárlóknak és nagyon sajnálja a történteket. Tisztában vannak vele, milyen bosszantó, ha a habókra utazik az ember másfél órát. És bíznak bennünk. Teszik ezt azért is, mert a vevők a hiba ellenére megértőnek mutatkoztak.
Így aztán a keményen dolgozó kisemberek fogták magukat és füstölögve elindultak haza. Szék nélkül.
Az újságíró teszi a dolgát. Tájékoztatja a nagyérdeműt. Pártatlanul.
A multi meg kimondott két fontos dolgot. Az egyik, hogy bocsánat, elbasztuk. Hogy a többi igaz-e, hirtelen nem is érdekes. Ennek azért örülhetünk, nem? Sovány vigasz, kicsit savanyú is, mint a pancsolt cserszegi. De egyelőre érjük be ezzel. A többit, ha nem igaz, megszoktuk már.
