Szívesen kutatnál mások táskájában? Fogadjunk, hogy csak akkor, ha jobb és drágább cuccai vannak, mint neked. Egyébként nem te vagy az egyetlen. Az internet legszórakoztatóbb része az, hogy bármiről találunk rajta videókat. Nekem például nincs tévém. És nem úgy nincs, hogy csak a Mezzot nézem rajta, hanem nincs, mert odaadtuk a nagyinak. Ha nem adtuk volna oda, akkor sem nézném, mert egyrészt természetesen csak a Mezzot nézem, meg néha az Olgikát az ATV-n, ha nem valami fideszes van nála.
Youtube-ot nézek helyette, meg időnként a Popcorn Time-ot, mint egy csomóan mások. Végül engem is elértek a megváltozott médiafogyasztási szokások. Egyébként tényleg minek nézzek tévét, amikor a Youtube-on sokkal jobb cuccok vannak, mint a baranyai raktárvadászok sokadik évada.
Már egy egész generáció él abból, hogy a Youtube-ra gyártanak tartalmat. Gyakran sokkal profibbat, mint a tévések. Sőt, mióta a Youtube 4K-ban is játszik videókat, még tévét is nehezen találunk, amin nem lesz tűéles a kép. Születési adottságaimnál fogva inkább techvideókat nézek az interneten, mint sminkelési tanácsokat, de arra azért rájöttem, hogy a két műfajt összeköti valami.
Mindannyian imádunk mások cuccai között turkálni, és erre a tartalomgyártók is ráéreztek. Az elmúlt évek talán legkattintékonyabb, egyben leghazugabb tartalma az lett, amikor az emberek kipakolják a táskájukat az interneten. Erre egyébként a Gawker-csoport fejőstehene, a self-help és életoptimalizálás között mozgó Lifehacker is ráérzett. Itt külön sorozatot kaptak a What’s in your bag típusú tartalmak. Minden héten megmutatnak egyet azok közül a táskák közül, amiket a blog Flickr-csoportjába posztolnak.
A Mi van a táskádban egyébként tökéletes tartalom. Nagyon érdekes, nagyon kattintékony, és nagyon könnyű megcsinálni. A legtöbb poszt két mondatból áll, ami alá ki van posztolva az eredeti szerző táskája a kipakolt és felcímkézett cuccokkal, majd a kép alatt mindenhez gondosan oda van linkelve, hol lehet megvenni.
A táskás őrületnek egyébként rengeteg alfaja van, mert nem csak nézegetni, hanem mutogatni is imádjuk a cuccainkat. A nők a smintáskájukat pakolják ki, a tech-tematikában mozgó tartalomgyártók a techtáskájukat mutatják meg, a világvégére készülő félbolondok pedig azt, hogy milyen összepakolt táskákkal tervezik túlélni a zombiapokalipszist.
A legfurcsább, hogy a táskakipakolás esztétikája meglepően homogén lett. És pont a hazugságok miatt. Senki nem akarja úgy kipakolni a cuccait, hogy azt mutassa meg, mit hord benne minden nap. Csak a szép cuccokat akarjuk megmutatni, nem a valóságot. A kipakolt táskákba az emberek szinte az összes kütyüjüket berakják, de olyan még nem volt, hogy valaki kirakott volna egy fél szendvicset, egy használt zsepit, vagy egy félig megrágott kutyacsont.
Mivel a táskanézegetés oka leginkább a vágyakozás, a többiek is akkor mutatják meg a cuccaikat, ha elértek arra a szintre, amit vártak. Minden táska tele van Macbookokkal, Iphone-okkal, és Ipadekkel. A legfurcsább, hogy még a kiegészítők is egyre homogénebbek. Ugyanazok a Kickstarteren összeharácsolt minipénztárcák, a Midori Traverelers Notebookjai, sőt, még a cukorkák is. Mindenki megmutatja, mit hord magánál, és ezek szerint tényleg mindenki ugyanazt hordja magánál.
És akkor is ugyanez a helyzet, ha kicsit továbblépünk a táskáktól. A voyeurizmus kiterjedt az íróasztalokra is, a táskák mellett a techszcéna másik slágere az aktuális setupok megvillantása. Kinek van több monitora, szebb elosztása, profibb kábelmenedzsentje. Kinek a legjobb az asztalok alá szerelt LED-sora, és kinek van több telefonról vezérelhető Hue-lámpája a Philipstől.
Emiatt hiába fektetnek annyi energiát abba, hogy minél jobb, minél inkább az egyéniségükre szabottabb legyen a saját íróasztaluk, az egész tök generikus lesz, ugyanazokkal a slágerfejhallgatókkal, ugyanazokkal a mikrofonokkal.
De egyébként meg kit érdekel, hiszen így is érdekes. Nem arról szól az egész, hogy a valóságot megmutassuk, hanem arról, hogy minél szebb tárgyakra vágyjunk. Erről szól úgy általában a Youtube techkritikákra szakosodott fele.
Hiába van mindenkinek pont ugyanolyan iPhone-ja, én továbbra is nézni fogom őket és minden ügyes kábelmenedzsment-megoldásnál, vagy ötletes Fejhallgató-állványnál elismerősen csettintek majd. Csak arra vágyom egyedül, hogy az angolszász tartalomgyártók leszokjanak végre a getting some work done kifejezésről, amikor megindokolják, hogy miért van szükségük valamire. Úgysem azért, mert dolgozni akartok rajta, hanem azért, mert szép.
