Mi kell ahhoz, hogy valaki múmiakutató legyen? Nem is mondja, csak mutatja, hogy “némi húzatottság, bizonyos fokú fejlövés”, no meg nagyfokú elszántság és elkötelezettség. Hét évvel ezelőtt végzett a miskolci egyetem kulturális antropológia és muzeológia szakán, ezzel párhuzamosan a budapesti ELTE embertani tanszékén vett fel órákat, mert az embertani maradványok jobban érdekelték, a csontok jobban vonzották a kulturális antropológiánál. Későbbi pályáján jól jött, hogy az egyetem előtt radiológiát is tanult, röntgenasszisztensi végzettséget szerzett.
Váci születésűként váci szerzetesnők múmiájának vizsgálatába kapcsolódott be évekkel ezelőtt a budapesti Természettudományi Múzeumban. Két évig antropológusként dolgozott a győri Xántus János Múzeumban, aztán megvált az intézménytől és a saját útját kezdte járni. Jelenleg doktorandusz a Szegedi Tudományegyetem Biológia Doktori Iskola embertani tanszékén.
A Nagycenken eltemetett Széchényi Pál érsekre történész férje, Tóth Vilmos hívta fel a figyelmét. Az eset azért is ragadta meg a fantáziáját, mert sok mendemonda keringett az 1710-ben elhunyt érsek halála körül. Bizonyára már temetése után nem sokkal megindultak a találgatások, amelyek szerint halálát arzénmérgezés okozta. A mérgezés indítékát sokan a Rákóczi-szabadságharcban betöltött békeközvetítő szerepében vélték felfedezni, és a legenda hátterében az udvar ármánykodását látták.
Nos, a vizsgálat egyértelműen cáfolta ezt a feltételezést. Széchényi Pál nem lett mérgezés áldozata, ezt a múmiából vett minták patológiai elemzése egyértelműen bizonyította. A továbbiakban az is kiderült, hogy holttestét mesterségesen mumifikálták.
Az egész kutatássorozatot Kristóf Lilla Alida szervezte az előkészítéstől a különféle tudományágak képviselőinek összeverbuválásán át a kivitelezésig. A nehézségek ellenére kivételes öröm volt számára ez a munka, amely rendkívüli alkalom volt, hiszen a múmia kiemelésére és természettudományos vizsgálatára korábban nem volt példa.
Szívesen idézi fel az előkészületeket, köztük az engedély megszerzését a kegyeleti jogot gyakorló Pápai Lajos győri megyéspüspöktől és a Széchényi családtól. A leszármazottak kezdetben tartottak a vizsgálatoktól, érthető módon idegen volt tőlük a “sírbolygatás” gondolata, Széchényi Antal gróf közbenjárására azonban végül megadták az engedélyt. Egy napra.
– Pörgős, izgalmas nap volt – emlékezik vissza a kutató, rámutatva: ennyi időt kaptak a mérnökök, az orvosok, a természettudósok, a radiológusoknak hogy elvégezzék a CT- és endoszkópos vizsgálatokat Budapesten, a röntgenvizsgálatokat pedig Győrben.
A győri egyetem mérnökei a fővárosban hajtották végre a térhatású optikai digitalizáló mérőrendszeres vizsgálatot. Múmián Magyarországon először végeztek ilyen jellegű “helyreállítást”, amelynek révén eredeti méretben, három dimenzióban be lehet majd mutatni, ha egyszer kiállítást rendeznek róla.
A kutatást kegyelmi időként élték meg a benne résztvevők. – Megérinthettük a múltat – fogalmaz Kristóf Lilla Alida, hozzátéve, hogy köszönet illeti mindazokat, akik egy emberként, ingyen dolgoztak az ügy sikeréért, sőt még a saját zsebükbe is nyúltak, hogy pénzhiány miatt ne torpanjon meg az eljárás.
Szavai szerint ugyancsak köszönet illeti az intézményeket, amelyek készséggel rendelkezésre bocsátották technikai hátterüket. Mint hangsúlyozza, fantasztikus összefogás révén született meg a 2007 óta tartó vizsgálatsorozat eredménye, illetve a vállalkozást ismertető publikáció, a Széchényi Pál érsek emlékezete című kötet.
A rendkívül igényes megjelenésű, gazdag képanyaggal illusztrált könyv a laikusok számára is élvezetes olvasmányt ígér. Premierje november 9-én pénteken lesz a győri Széchenyi István Egyetemen.
A győri bazilikában található Szent László-ereklye tavaly kezdődött vizsgálatához is Kristóf Lilla Alida verbuválta a csapatot.
– Az akkor két és féléves kisfiam, az örökmozgó Boldizsár meglátta a kutatóhelyen a koponyát, hosszan átszellemülve nézte, és egyszer csak magától letérdelt. Őt is megérintette a légkör különleges hangulata – idézi fel a feledhetetlen pillanatot a kutató.
És hogy milyen volt a király? Ismertetése szerint erős, robusztus alkat, igazi férfias lovagkirály volt. Plasztikus arcrekonstrukcióját Kustár Ágnes készítette el, de több grafikus arcrekonstrukció is született Kőnig Frigyesnek, a Képzőművészeti Egyetem rektorának és tanítványainak jóvoltából. – Ezek az alkotások azt türközik, hogy milyen lehetett a király, ám az arcrekonstrukció-készítés legalább annyira művészet is, mint tudomány, hiszen benne vannak az egyéni intuíciók – állítja a kutató.
Legutóbbi munkája során a barokk kori preparáció különleges megoldására bukkant a szakember a mosonmagyaróvári Szent Gotthárd-plébániatemplomban őrzött ókeresztény vértanú szentek maradványainak a röntgenvizsgálatakor. A bordákat egy kasformára húzták rá, így tudta megtartani a formáját a mellkas.
– A vizsgálatokat folytatni kellene, mert sok kérdés nyitott maradt, köztük az egyik legfontosabb, a szentek kora, amelyet a fogminták C14-es izotóp vizsgálatával lehetne behatárolni – hangsúlyozza a kutató.
Kristóf Lilla Alida meggyőződése szerint a tudományosságra odafigyelve közérthető módon kell és lehet is közvetíteni a szellemi értékeket a kortársaknak. Úgy véli, hogy segíthet ebben az új szemléletű látványvilág: olyan újfajta technikákat lehet felvonultatni, amelyek a fiatal generációk érdeklődését felkelthetik, és a muzeológiát is megújíthatják.
Ő legalábbis ezen lesz, ha jó sorsa ismét közel viszi a múzeumhoz.
