Politikai performanszra hívta a sajtót a Jobbik. A hagyományosan balos-zöld-ökoaktivista akciószínházi műfaj furcsán hangzott a radikálisoktól, főleg Budapest történetének legfiatalabb főpolgármester-jelöltjétől, Staudt Gábortól, aki azért nem az a jelmezes-zászlóégetős arc, meg hát ezzel az imázzsal egy ideje igyekszik is leszámolni a párt. A helyszín Várkert Bazár, amit Staudt újra átadott volna, miután a kormány azt már kétszer is megtette, hogy az önkormányzat még bohóckodjon egy ideig a térkövekkel. Az egészből ráadásul már rég viccet csinált a Negyedik Köztársaság és az LMP, szóval tényleg nem tudtam, mire számítsak.
Nem is történt semmi. Amikor kiderült, hogy nem csak performaszról nincs szó, de a mondandó sem ér sajtótájékoztatót (egy zárójelben elfér: a Várkert a politikai átverés mintapéldája, Tarlósnak meg ilyenekre bezzeg van ideje, miközben fópolgármester-jelölti vitára nem hajlandó, de azért persze szeretettel várják pénteken az atv-ben), a kérdő tekintetekre azt mondta: ez csak amolyan trükk volt, szeretnek kísérletezgetni ezzel, és most nem az MTI-re gondolnak, akiknek ez az egész egyébként is kötelező, hanem. (Ezt a trükköt legutóbb talán Érpatak polgármestere vetette be, de ez persze most nem tartozik ide.)
Ha már megszólítva éreztem magam, megszólítottam én is. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az első dolga, ha a megválasztása után az első munknanapján bemegy a hivatalba, azt mondta: elszámoltatás és visszamenőleges átvilágítás. Nagyon sok hivatalnok maradt a Demszky-érából és bár lehet, hogy egyébként jól dolgoznak, az azért nem fér bele, hogy mindenféle mocskos visszaélésgyanús ügyben benne voltak, még ha nem is tettlegesen, hanem csak „körüllengte őket” a korrupció. Egyébként megköszönte, hogy feltételeztem a győzelmet.
A Jobbikban egyelőre inkább nem reális téma a győzelem, mint igen, Staudt mindenesetre érzi, hogy erősödik a támogatottsága. Egyelőre alternatívát szeretnének adni, főleg most, hogy a baloldalt egy jobboldali közgazdás, Bokros Megszorító Majom Lajos képviseli, szóval igazi kihívó sincs. Ha most nem jön össze, majd a következő ciklusban, addig pedig megy vissza a parlamentbe.
Staudt programjából és korábbi nyilatkozataiból egy rendpárti, hatóságoktól hemzsegő Budapest képe bontakozik ki, sok értelmes, sok furcsa és egy-két ijesztő ötlettel. Természetesen repkednek a százmilliárdok: két új híd, hosszabb kisföldalatti, kettes és négyes metró, a taxizás felpörgetése, Regnum Marianum templom és Trianon-emlékközpont. Bicikliútból van elég, inkább az autós-kerékpáros ellentétet kellene feloldani. Felpörgetné a dunai turizmust és megrendszabályozná a romkocsmák szaporodását és a bulinegyed terjeszkedését a helyiek panasza és a vendéglátósok igényei alapján. Kiirtaná a kommunistákat az utcanévtáblákról és szívesebben látna több hazafias színdarabot, ha már Dörner György teljesítménye nem az igazi.
Az igazi választócsalogató alighanem a fővárosi viszonyokra fazonírozott cigánybűnözés-kártya. Lenne Budapest-őrség, amely egy több joggal felruházott, megerősített közterület-felügyelet lenne, például a lomizók miatt, feljelentő forródróttal. A lomtalanítás kitűnő terep a szaloncigányozásra: „20-30 fős családok, mint egy kotlóstyúk ráülnek a szemétre, és nemcsak az a fő gond, hogy ők elvisznek valamit, hanem a betörések és a garázdaságok száma is nő a környéken, és sokakat ki is rabolnak” – nyilatkozta nemrég az Indexnek Staudt, aki egyébként nem hivatkozott kimutatásokra, de „a helyiek panaszai megerősítik” mindezt.
Hajléktalanügyben pedig végképp (megint) kiderül, hogy a Jobbik világlátásába nem fér bele, hogy vannak emberek, akiknek önhibájukból vagy azon kívül kicsúszott a talaj a lábuk alól és segítségre szorulnak. (Ez mondjuk a tolerancia-felmérések alapján az ország nagy részének világlátásába sem fér bele, szóval mit is csodálkozunk a 15-20 százalékon?) A közterületen élést közmunkával, szállókkal és bérlakásokkal regulázná meg, utóbbi kettőt természetesen az előbbivel kellene kiérdemelni. Aki dolgozni akar, igenis tud munkát találni, véli Staudt; én nem tudom, hogy van ez az utcán élőkkel, de sok nem hajléktalant ismerek, aki bizony nem tud. Aki „nem hajlandó”, azt leszoktató kényszergyógykezelésre küldené, akár bírósági ítélettel is.
Szóval kedves hajléktalanok, nem piálni meg panaszkodni kell, hanem tessék szépen elmenni dolgozni és akkor nem lesz baj.
