Felbolydult a kis podujevoi iskola, akár egy méhkas. Váratlanul beállított ugyanis pár magyar katona. Csak úgy visszhangzott az épület a sok „tenkjútól”, amikor egyenruhásaink a KFOR havonta megjelenő, angol-albán nyelvű magazinját („4U – For You”) osztották szét. Az első ránézésre IM-es (Ifjúsági Magazin) emlékeket idéző újság, miközben olyan színes témákról cikkez, mint az albán popcsillagok, divattippek, filmpremierek, high-tech kütyük, számos intézményben angol tankönyvként is szolgál. „Sok iskolában ebből oktatnak angolt a tanárok, mert nincs más. Amikor idén kimaradt egy lapszám, mert összevontak kettőt, és vittük szétosztani, alig győztek hálálkodni a tanárok, mert mint mondták, már nem tudtak miből oktatni” – magyarázza Varga László őrnagy, a Koszovóban tevékenykedő magyar LMT (Összekötő és Megfigyelő Csoport) parancsnoka, miután elbúcsúzunk az iskolásoktól, akiknek egy része egészen a kapuig kísér minket, míg másik része az ablaküvegre tapadva integet.
A képre kattintva galéria nyílik!
A „KFOR szeme és füle”
A koszovói Podujevo járásban ténykedő, az MH KFOR Kontingens részét alkotó, de a KFOR parancsnok közvetlen alárendeltségébe tartozó Összekötő és Megfigyelő Csoport olyan, akár egy jó házmester. Tudja, hogy éppen mi foglalkoztatja az utca emberét, melyek a legégetőbb problémáik, mit gondol a biztonsági helyzetről, sőt napi kapcsolatban van a polgármesterrel, a rendőrfőnökkel, a járási vezetővel, valamint a helyi vállalatok vezetőivel. A munkájuk egyáltalán nem James Bond-szerű kémkedés, csupán kommunikáció és odafigyelés, a rendszeres jelentéseikkel pedig segítik a KFOR parancsnokságot a napi döntéseikben.
Ám nem csupán a biztonsági és a gazdasági helyzetről kérik ki a helyiek véleményét. Legutóbb a szemételszállítás megoldásának az ügyében kellett puhatolózniuk a járásban, hiszen Koszovóban úton-útfélen szemétkupacok halmozódnak. Mint az őrnagytól megtudom, a helyiek azonban sajnálnak havi 4 eurót költeni a szemételszállításra (a kávézásra viszont nem, nincs a napnak olyan időszaka, hogy ne lennének dugig a kávézók – szerk.), és amit tudnak, inkább elégetik a kertjükben. Jelenleg pedig a kóbor kutyák ügyében próbál előrelépni LMT-csapatunk, s igyekszik megoldást találni a járásban élőkkel. Az országban ugyanis több ezerre rúg a gazdátlan ebek száma, az állatvédők legnagyobb tiltakozására tavaly 190 négylábút lövetett ki a városi önkormányzat Pristinában.
A képre kattintva galéria nyílik!
Befektetőkre várva
Pedig Koszovó már rálépett a fejlődés útjára, annak ellenére, hogy a GDP 30 százaléka külföldről hazautalt összeg, 45 százalékos a munkanélküliség (több ezer koszovóinak a NATO és az egyéb nemzetközi szervek biztosítják a munkalehetőséget), s évente 20 ezer fiatal válik munkanélkülivé. Hihetetlen gyorsasággal épülnek a kétemeletes házak (az már más kérdés, hogy csak félkészen sorakoznak egymás mellett), átadták a Pristina-Tirana közötti autópályát (6 óráról már 2,5 órára csökkent az út), illetve beindultak a gazdasági kapcsolatok, amelyet az is jelez, hogy a pristinai boltok polcain többek között ott figyel a Mogyi, a Negro cukorka vagy éppen az Óvári sajt -, hogy csak pár példát említsünk.
Mint Sógor Zsolt, az EULEX misszió (az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójának) magyar diplomatája rámutat, a Koszovóról kialakult kép sokat változott pozitív irányba az elmúlt 3 évben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan lobbisták tevékenykednek az országért, mint Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy 2008-ban elismerték Koszovót, illetve Wesley Clark, nyugalmazott amerikai tábornok, volt NATO-főparancsnok. Őket a koszovóiak tárt karokkal fogadják, hiszen az amerikaiakra úgy tekintenek, mint felszabadítókra. Ezért az sem meglepő, hogy Pristina központjában Bill Clinton sugárutat, illetve Bill Clinton-szobrot is fel lehet fedezni, valamint a november 28-i albán nemzeti ünnepen sok házat az albán mellett amerikai zászlóval is fellobogóztak. Míg az exkülügyminiszter asszony vezette Albright Capital Management nevű társaság a koszovói telekommunikációs cég megvásárlása iránt érdeklődik, addig a volt NATO-főparancsnok egy kanadai cég érdekében a nyugat-koszovói szénbányászati engedélyekről tárgyal.
A képre kattintva galéria nyílik!
„Sajnos még létezik, ez egy tradíció, pedig emberölésért elég komoly büntetéseket – 15-20 éveket – adnak, bár úgy látom, most már javult a helyzet, egyre ritkábban fordulnak elő ilyen esetek” – hangsúlyozza Sógor Zsolt, aki két történetet is megosztott lapunkkal. Az utolsó komoly eset 2008-ban, a bűnügyi szempontból amúgy sem túl jó képet festő Pejában történt, amikor is egy üzleti vita során lelőttek egy embert. Másnap a rendőrök kihozták az elkövetőt a fogdából, és ott, a kapitányság előtt az áldozat egyik családtagja agyonlőtte. A rendőröknek ugyanis azt mondták az áldozat hozzátartozói, hogy vagy a rendőrök családját irtják ki, vagy kihozzák a gyilkost, a rendőrök pedig – mondván, nekik ehhez semmi közünk – persze, hogy kihozták. „2007 előtt nálam is volt egy ilyen jellegű ügy” – meséli a jogászként dolgozó EULEX diplomata – „Egy férfi bement a kávézóba, és ugyancsak egy üzleti vita miatt ott helyben agyonlőtte 3 üzlettársát. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mire számít, mit fog kapni, mire az elkövető azt válaszolta: tudja, hogy meg fogják büntetni, de ezzel az ügy el van intézve.”
A csapatkivonás még odébb
S hogy mégis meddig lesz szükség katonáinkra Koszovóban? Az a jövő zenéje. 2009-ben Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár még azt nyilatkozta kinevezésekor, hogy reméli, a négyéves terminusa végére valamennyi KFOR-csapat kivonásra kerül. Ám ennek egyelőre semmi nyoma, sőt idén szeptemberben már azt jelentette be Rasmussen, hogy nem változott a stratégiájuk, és a NATO valamennyi koszovói békefenntartó alakulata az országban marad.
A képre kattintva galéria nyílik!
A pristinai KFOR Főparancsnokságon jártunkkor Volker Halbauer, a KFOR erők német parancsnoka leszögezte, hogy mióta a KFOR katonák Koszovóban vannak, az elmúlt 13 évben a biztonsági és a politikai helyzet pozitív irányba fejlődött. Elmondása szerint bár előfordultak kilengések, „hol lent, hol fent” volt a biztonsági helyzet (jelenleg fent, és bízik abban, hogy így is marad), a KFOR-nak pedig olykor sok nehézsége akadt, de a jelenlegi politikai körülmények, miszerint elkezdődött a politikai párbeszéd Belgrád és Pristina között, melyet a KFOR is támogat, bizakodásra ad okot. Kérdésünkre, hogyan alakul a KFOR jövője, azt válaszolta, hogy a békefenntartó misszió jövője elsősorban nem katonai, hanem politikai döntés függvénye, a Brüsszelben hozott döntések határozzák meg. Mint fogalmazott, a KFOR-ra továbbra is szükség van, de hogy meddig, azt a jelenlegi helyzetben nem lehet pontosan megmondani.
Olvassa el a magyar békefenntartók koszovói missziójával foglalkozó sorozatunk korábbi részeit is. Az első részből megtudhatja, milyen feladatokat látnak el békefenntartóink Koszovóban, és hogyan zajlik egy tömegkezelési tréning. Míg a sorozatunk második részéből kiderül, hogyan élnek katonáink a pristinai KFOR-táborban.
A koszovói látogatásért és kint tartózkodásért köszönet jár a Honvédelmi Minisztérium sajtóirodájának és a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának.
