A Twiningoknak a vérében van a marketing. Stephen Twining, a család tizedik generációjának tagja főállásban utazó nagykövetként tevékenykedik, s a világ legkülönbözőbb részein hirdeti az igét. A sokfelé csak Mr. Teaként ismert leszármazott, aki saját bevallása szerint nem kevesebb mint kilenc csésze teát iszik naponta, előadásokat és nyilvános kóstolókat tart, ezáltal népszerűsítve a márkát. Hozzánk tavaly év végén látogatott el, amikor a marketingakciót egy promócióval kötötte össze a Twinings hazai forgalmazója, a Maresi Foodbroker Kft. Ennek keretében egy látványos pódiumautó járta a főváros utcáit azzal a céllal, hogy az Earl Grey ízvilágát felidéző hatalmas, gőzölgő és bergamottillatot árasztó teáscsésze hívja fel a járókelők figyelmét a termékre.
Marketingből már 300 éve is jelesre vizsgázott a Twining család. Bár II. Ká-roly felesége 1662-ben hivatalosan is bevezette a teát Angliában, az arisztokrácián kívül másoknak nem sok közük volt az új nedűhöz. Az 1700-as évek elején az angolok leginkább gint, sört és kávét fogyasztottak, s amikor Thomas Twining 1706-ban megnyitotta a Tom’s Coffee House-t Londonban, tudta, hogy vállalkozása csak akkor lehet nyerő, ha markánsan megkülönbözteti magát a kávéházak garmadájától. Így kezdett el teát árusítani. Az üzlet beindult, még úgy is, hogy akkoriban ezt az italt nem sokan engedhették meg maguknak: mai árakon számolva három évszázaddal ezelőtt körülbelül 55 ezer forintba került egy gramm Gunpowder zöld tea ára. Ennek ellenére élete vége felé Thomas Twining már olyan embereknek is szállított, akik közvetlen kapcsolatban voltak a királyi házzal. Fia, Daniel pedig már exportálta is a teát, például Amerikába, többek között a bostoni kormányzónak. Nem csoda, hogy az 1773-as bostoni teadélutánt – amikor a brit királyság magas adói elleni tiltakozásul indiánnak öltözött telepesek elsüllyesztették az angol teát szállító hajókat a bostoni kikötőben – sokan a Twiningsszal hozták összefüggésbe. A társaság szerint nem az ő szállítmányukat nyelte el a tenger…
Szélesebb körben 1784 után terjedt el a tea, amikor Richard Twiningnak sikerült elérnie, hogy a 119 százalékos adó 12,5-re csökkenjen, s ezáltal az árak is mérséklődtek, a forró ital pedig bárki által elérhető élvezeti cikké avanzsált. Érdekesség, hogy csak ezt követően, az indulástól számítva több mint 80 év elteltével alkották meg a cég emblémáját – amely egy igen egyszerű, arany alapon fekete betűkkel írt név –, ám ez a világ legrégebbi és még ma is használatos logója.
A márka 1837-ben megkapta a lehető legnagyobb elismerést, Viktória királynő ugyanis ekkor nevezte ki a vállalkozást a királyi udvar hivatalos teaszállítójává, s a mai napig is a Twiningsé az a megtiszteltetés, hogy a brit királyi háznak teát szolgáltasson. A királynő uralkodásának idején folyamatosan csökkentek a teaárak, és egyre nagyobb teret hódított az indiai teatermesztés. A „csésze tea” így már a britek mindennapi életének nélkülözhetetlen része lett. Később, a második világháborúban sem a bombázások, sem pedig a fejadagok nem tudták megállítani a Twinings tea terjedését.A család 1964-ben eladta a legendás vállalatot az Associates British Foodsnak, amely a világszintű terjeszkedést tűzte ki fő céljává. Ennek érdekében Angliában három új üzemet építettek (Andover, Newcastle, Woolsbridge), a tengerentúlon pedig Észak-Karolinában, valamint Kalkuttában vetették meg a lábukat. Ma a cég közel kétszázféle teaváltozata a világ 115 országában kapható, de akik az eredeti boltból vásárolnának, megtehetik, ugyanis az első Twinings-üzlet ma is virágzik London belvárosában.
Noha a Twinings alapító tagja az etikus üzletpolitikát hirdető Ethical Tea Partnershipnek, manapság éles bírálatok érik egyebek mellett környezetkárosító tevékenysége és az adóparadicsomokba helyezett székhelyei miatt.
