Üzleti tippek

Pesty-kampány

A jelenleg Tarlós István kampányfőnökeként dolgozó, egykori főállású dokumentumfilmes szerint alapjaiban nincs nagy különbség abban, hogy egy terméket vagy éppen a főpolgármester-jelöltet kell-e sikerre vinni.

Pesty László

1984–1990: független filmes, a Fekete Doboz videó-folyóirat szerkesztő-riportere
1990–1998:
Pesty Fekete Doboz, dokumentumfilmek, haditudósítások készítése
1998–2002:
Pesty Fekete Doboz című tévéműsor
2002-től kommunikációs tanácsadó, hobbi-dokumentumfilmes
2006 nyarától
Tarlós István főpolgármester-jelölt kampányfőnöke

Néhány hónappal ezelőtt Pesty László éppen Gerendai Károly esküvőjén vendégeskedett, amikor a főpolgármesteri székért ringbe szálló Tarlós István – aki mellesleg a ceremónia alkalmi anyakönyvvezetője is volt – a vacsoránál megkereste és felkérte, legyen a kampányfőnöke. „Miután nyilvánvalóvá vált számomra, hogy független jelöltként indul, elvállaltam a felkérést” – mondja Pesty, aki úgy véli, ehhez a feladathoz elsősorban a kommunikációhoz, másodsorban a szervezéshez kell értenie. Abban pedig, hogy egy terméket vagy főpolgármester-jelöltet kell-e sikerre vinni, szerinte alapjaiban nincs nagy különbség.

Dobozolás

Pesty László viszonylag korán megfertőződött a filmezéssel, mert bár egyből felvették az ELTE jogi karára, ő az első naptól kezdve inkább az egyetem amatőr filmklubjában töltötte a napjait. Második filmjével egyből meg is nyert egy nyíregyházi televíziós fesztivált. Ennek köszönhetően pedig meghívták a független filmezés akkori fellegvárába, a Balázs Béla Stúdióba. A 80-as években itt alakította meg hatodmagával többek között a híressé vált Fekete Dobozt, amely audiovizuális szamizdatként – VHS kazettákon terjesztve – működött. Pesty László a 80-as évek végén sorra járta az omladozó keleti blokk országait, s az itt készített anyagok nyugati hírtelevízióknak történő értékesítéséből tartotta fenn magát. 1989-ben például kelet-berlini tüntetésekről forgatott filmet. Táskájában a felvételekkel egy alexanderplatz-i kávézóba kellett beülnie, ahol a kihozott kávét kétszer megkeverte, majd letette a kanalat, erre a szomszéd asztalnál ülő fiatalember is ugyanígy tett. Ez volt ugyanis a megbeszélt titkos jel a CNN futárával, ezután kimentek a mellékhelyiségbe – a vécét éppen takarító néni legnagyobb megrökönyödésére –, ugyanabba a fülkébe. Itt megtörtént a film átadása, majd a futár átcsempészte az anyagot Nyugat-Berlinbe, egy órán belül pedig már be is mutatták a felvételeket. 1990-ben belső viták miatt szétvált az „ős” Fekete Doboz, ekkor hozta létre néhány kollégájával közösen a Pesty Fekete Dobozt.

Kaméleon kampány?


Tarlós István hirdetési anyagait látva úgy tűnik, a jelölt – formai – függetlenségére építik a kampányukat. Pestyék vélhetően abból indultak ki, hogy a Fidesz-szimpatizánsok úgysem fognak Demszkyre szavazni, őket tehát nem kell különösebben agitálni. A Tarlós-kampány első számú célcsoportjai – bármilyen furcsán is hangzik – a jelenlegi kormánypártok szimpatizánsai lehetnek. Olyannyira, hogy a jelölt kreatívanyagában lemásolták az MSZP által korábban használt, élére állított négyszöget, s mint ördög a tömjénfüstöt, kerülik a narancsszínt. Helyette a kék és a bordó dominál, formára akár egy MSZP–SZDSZ-es közös jelölt reklámja is lehetne, a Fidesz és a KDNP neve csak kisbetűvel szerepel a szóróanyag hátulján.
A Szonda Ipsos augusztus közepén készített felmérése szerint a korábban egyértelműen a jelenlegi kormánypártokhoz húzó Budapesten kiegyenlítetté váltak az erőviszonyok. (A fővárosi választókorú lakosság körében 30 százalékon áll a Fidesz, az MSZP 26, az SZDSZ pedig 5 százalékon.) A kampány hajrája azonban még hátra van, Demszky Gábor pedig rutinosabb médiaszereplő, mint Tarlós, akinek szabadszájúsága is okozhat kellemetlen perceket a kampánystábnak. Ennek előjele lehet a közelmúltban nyilvánosságra került, önkormányzati ülésen készült hangfelvétel, amelyben Tarlós tuloknak nevezte az egyik képviselőt, majd a „ne ravaszkodj, mert leverem a szemüveged, és rá is ugrok” kijelentéssel próbálta lezárni a vitát.


A következő években továbbra is a dokumentumfilmjei – köztük haditudósításai – értékesítéséből élt, egy időben még saját televíziót is működtetett. Frekvenciamoratórium szülte kényszermegoldásként kazettán jutatták el a műsorukat az ország kábelszolgáltatóihoz. „Teljes mértékben pénzkidobás volt az egész, óriási összeget buktunk” – emlékszik vissza Pesty László, aki a 90-es évek végétől saját műsor készítésére kapott lehetőséget a Magyar Televíziónál, de ebben az időben a TV2-nek is szállított műsorokat.

„Bejártam ekkoriban szinte az egész világot, sikerült például filmet forgatnom a világtól teljesen elzárt észak-koreai diktatúráról” – meséli Pesty, akivel 2002 végétől előbb az MTV, majd a TV2 is szerződést bontott, egyszerre négy–öt műsora szűnt meg. Pesty László szerint ennek szakmai oka nem lehetett, hiszen ebben az időben háromszor indult filmjeivel a Kamera Hungárián, amelyről minden alkalommal díjjal térhetett haza.

Élet a tévén túl

Tudta-e…?

A „hobbi-dokumentumfilmezés” korlátait mutatja, hogy Pesty hajléktalan heroinistákról szóló filmje lett a legnézettebb dokumentumfilm néhány éve a Filmszemlén, ám így is mindössze 453 nézővel büszkélkedhetett.

„Ha valaki ért a kommunikációhoz, akkor nem csak tévézésből tud megélni” – mondja Pesty, aki filmezési lehetőség híján ettől kezdve lobbizással és kommunikációs tanácsadással kezdett foglalkozni. Ahogy mondja „heccből”, pedig saját pénzen egy-két dokumentumfilmet is forgat évente.

A szélesebb közvélemény előtt ez év elején tűnt újra fel Pesty, amikor Gyurcsány Ferencről készített dokumentumfilmje miatt került a figyelem középpontjába. Saját bevallása szerint Michael Moore Fahrenheit 9/11 című alkotása adta az indíttatást a film elkészítéséhez. „Gondoltam, leforgatom a magyar Fahrenheitet” – mondja, azonban a filmjét egyik televízióban sem mutatták be. Pesty László egyébként a 90-es években már készített politikusról dokumentumfilmet: Morvai Ferenc „Petőfikutató-kazánkirályról” szóló filmje – némileg groteszk módon – egyszerre nyerte el a jobboldali politikus-vállalkozó és ellenfelei tetszését. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a miniszterelnökről szóló filmet miért nem hasonlóan objektív módon készítette el. „A dokumentumfilm mindig elfogult, ráadásul Michael Moore azóta már műfajt teremtett, amelynek lényege az éles kritika” – válaszolja erre Pesty László, akinek állítása szerint a netre felrakott filmjét több mint egymillióan töltötték le vagy nézték meg online. Pesty úgy látja, ennek legfőbb jelentősége az, hogy ezek szerint a tévé már korántsem gyakorol olyan kommunikációs hatalmat, mint akár két–három évvel ezelőtt.

Legújabb megbízása kapcsán a kampányfőnök a Tarlós Istvánt „kívülről” támogató pártoktól nem számít jelentős anyagi támogatásra, ezért kifejezetten a civil támogatókra építenek, „ahogy ez a nyugati demokráciában már megszokott”. (Egy korábbi nyilatkozata szerint egyébként egy ideális kampányhoz 100 millió forintot kellene összegyűjteniük.) Tarlós István kommunikációs erényeit és gyengeségeit számba véve a kampányfőnök egyaránt a szókimondást emeli ki. „Érthetően és keményen fogalmaz, ugyanakkor van humora is” – fogalmaz Pesty, aki elismeri, hogy ez a szókimondás bizonyos körökben ellenszenvet is kiválthat. „Az pedig, hogy ennek a kettőnek mi lesz az egyenlege, majd kiderül október elsején” – teszi hozzá Pesty László.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik