A túlzott fogyasztás jelentős környezeti és társadalmi károkat okoz hazánkban is. Ennek legnyilvánvalóbb jele az a gazdasági válság, amelynek szemtanúi vagyunk. Szerte a világon 1997 óta, Magyarországon jó 10 éve hirdetnek egy egynapos fogyasztói böjtöt november utolsó péntekén környezetvédő és fogyasztáskritikus szervezetek. Ezt üzeni a “Ne vásárolj semmit” nap.
A fejlett európai országokban az élelmiszerek 30 százaléka a kukában landol. Hányszor járunk úgy, hogy kidobunk valamit, mert lejárt a szavatossága, vagy mert hazatérve nem kívánjuk, nem tetszik. Jócskán lehet spórolni, ha nem a szemetes töltésére vesszük az árut – beleértve a kifizetett felesleges csomagolásokat is -, hanem a tényleges szükségleteinknek megfelelően.
Ha bevásárlólistával, jóllakottan, lehetőleg gyerek nélkül megyünk boltba, jó esélyünk van arra, hogy csak azt vegyük meg, amit terveztünk. A valóságban azonban bemegyünk a boltba, hogy vegyünk egy-két dolgot, majd egy púposan telerakott bevásárlókocsival lépünk ki a fotocellás ajtón. Ismerős, igaz? A világszerte végzett felmérések szerint a vásárlások majdnem fele úgynevezett impulzus, azaz rögtönzött vásárlás. Ez az, amit az értékesítéssel foglalkozók előszeretettel kihasználnak.
A környezet is ösztönöz
Sokakban nem tudatosodik, hogy a mai marketingeszközök már az összes érzékünkre hatnak. A boltban okkal megy az a felpörgető vagy éppen relaxáló hatású vidám zene, okkal érzünk az eladótérben kellemes illatokat (lásd a pékárú hálózatokat), szándékosan tér vissza mindenütt ugyanaz a színvilág, és még a világítást is kedvünkre hangolják. Ezek azok, amik észrevétlenül kellemes eseménnyé varázsolják a vásárlást. Olyannyira, hogy a hétvégi „áruházban lógás” ma már sokaknál külön program, pedig annak idején csak bevásárolni indultak.
Egy áruházba betérve a feliratok kereszttűzébe kerülünk, az „Akció” táblák erdejében mozgunk. Ha felnézünk, láthatjuk, hogy a tábláknak készített sínrendszerek vetekszenek egy nagy színpad hang- és világítástechnikai állványrendszerével. Ugyancsak az akciókról olvashatunk a polccsíkokon, a márkás kinézettel ellátott állványokon, a pénztári blokk hátulján és így tovább.
Az arcunkba tolják
Az állandó átrendezgetéssel azt érik el, hogy minden alkalommal végig kell mennünk a teljes árukészlet mellett, hogy megtaláljuk, amit keresünk. Persze, innen-onnan rögtön le is veszünk egy-két dolgot, ami „csak most jutott eszünkbe”. Az elrendezésben a másik fő fortély a magasság. A szemmagasságban elhelyezett áruért sokkal több pénzt fizet a gyártó a kereskedőnek, mintha csak a bokánkhoz teszik ki az árut. Naná, mert a szemmagasságban lévő áru sokkal jobban fogy, a polcdíjat persze ismét csak a fogyasztó fizeti meg a termék árában.
A harmadik bravúros trükk a pénztárzónánál van: a sorban álló vásárlók számára értéktelen, rendszerint teljesen felesleges kis kütyüket, nassolnivalókat helyeznek a pénztárak környékére sikeresen arra apellálva, hogy az unatkozó fogyasztó majd leveszi a terméket a polcról.
A nyereményjátékok, hozzácsomagolt ajándékok, gyűjtőcsomagolásban árult termékek mind az értékesítési volumen növelését szolgálják. Leggyakrabban a raktárban visszamaradt eladatlan készletek kitolásakor vagy bizonyos előírt értékesítési célszámok teljesítése érdekében kezdenek a kereskedők akcióba. Az akciókban a legnagyobb biznisz az, hogy bevonzzák a vásárlókat, akik utána még tízszer annyit összevásárolnak a nem akciós termékekből.
Próbáljuk pénz nélkül
Figyeljük meg, hogy sok nagyáruházban már teljesen megszüntették a bevásárlókosarakat, csak a hatalmas bevásárlókocsik maradtak, amibe hihetetlen mennyiségű árut lehet bepakolni, nincs súlykorlát, se pszichés korlát. A bankkártyás, áruhitelre történő vásárlás lehetősége szintén elsősorban az agyunkban szünteti meg a fogyasztási korlátokat.
Talán ennyi elég is a milliónyi trükkből, amivel bombáznak bennünket vásárláskor. Menjünk egyszer tanulmányi kirándulásra egy áruházba úgy, hogy egy fillért sem viszünk magunkkal és csak arra koncentrálunk, hogy milyen módszerekkel próbálnak bennünket rávenni a fogyasztásra. Egyszer váljon bennünk ez tudatossá, onnantól kezdve kevésbé tudnak majd hatni ránk. Ja, és ne felejtsük otthon a bevásárlólistát!
bővebben
A témáról bővebben a Hulladék Munkaszövetség honlapján olvashat.
Cikkünk szerzője Graczka Sylvia, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa.