Nemcsak látszani, hallatszani is kell a magyaroknak Franciaországban – nyilatkozta több ízben Ecsedi-Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója. A szót már számos tett is követte: legutóbb a nemrégiben a Zene Ünnepére kiírt pályázati felhívás, amelynek jelentős szempontja volt az is, hogy a zene univerzális nyelvének segítségével szólaljanak meg és kapjanak nyilvánosságot a minőségi muzsikát játszó magyar együttesek. 
Napra
Mindez azzal a szándékkal is kiegészült, hogy a hazai csapatok a szabadtéri fellépést és az Intézettől kapott promóciót felhasználva, számos ismeretséget kötve a továbbiakban önállóan is megtehessék franciaországi „lépéseiket”. A PMI ezért nemcsak a fellépők kiutaztatását és elszállásolását biztosítja 6 napra Párizs szívében, menedzsereiket is segíti további koncertek szervezésében. Vállalja a fellépő zenekarok anyagainak eljuttatását a francia sajtóhoz, valamint a helyszínen terjesztendő francia nyelvű információs anyagok elkészítését, továbbá a zenekar bemutatkozó anyagának megjelentetését az intézet honlapján.
Közel 130 jelentkező
127 együttes jelentkezett a párizsi Zene Ünnepére meghirdetett pályázati felhívására, többek között az Ágens, az Ando Drom, a Babos Project Special, a Balázs Elemér Group, a Balkan Fanatik, a Barbaro, Bíró Eszter, a ColorStar, a Csík zenekar, Für Anikó, a Ghymes, a Neofolk, Schmidt Vera, Szalóki Ági, a Sziámi, a Triton, a Vágtázó Csodaszarvas, Jamie Winchester és Hrutka Róbert is. Érkeztek jó páran a határon túlról, nevezetesen Romániából és Szlovákiából, s akadt jelentkező Svédországból is. (A teljes lista itt letölthető!)
A szinte kivétel nélkül minőséget produkáló zenekarok közül voltak, akik azért nem feleltek meg a kiírásnak, mert a pályázat feltételei között szereplő XXI. századi stílusjegyek nem minden esetben kaptak kellő hangsúlyt zenéjükben, avagy – éppen ellenkezőleg – a repertoár egyáltalán nem hordozott népzenei motívumokat.
Jaj, a világ
A Napra zenekar markáns hangzásvilágának kiindulópontja a Kárpát-medence népzenéje, amelyet nem autentikus formában adnak elő, hanem korunk szellemében újraértelmezik és modernkori hangszerelésbe ültetik át. A zenekar tagjai, Krámli Kinga (ének), Both Miklós (gitár), Balogh Kálmán (cimbalom), Hegedűs Máté (hegedű), Winter Csaba (basszusgitár), Bobár „Boby” Zoltán (brácsa, harmonika), valamint Pfeiler Ferenc (dob) korábban olyan jól ismert és sikeres zenekarokban játszottak, mint az Állami Népi Együttes, a Muzsikás, a Csík zenekar, a Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band, a Vágtázó Halottkémek vagy a Pál Utcai Fiúk. Kiemelkedő hangszeres tudásuk, virtuozitásuk, lendületes előadásmódjuk teszi zenéjüket sajátos erejűvé. Az elektronikus és az akusztikus hangzás elegyítése, a dob, a basszusgitár és a gitár, valamint a tradicionális – hegedű, brácsa, cimbalom, tangóharmonika – hangszerek együttes megszólaltatása eredményezi a Naprára jellemző egyedi hangvételt. 2007 májusában jelenik meg első nagylemezük „Jaj, a világ” címmel, két világhírű londoni producer, Ben Mandelson és Rob Keyloch rendezésében, a Folkeurópa kiadó gondozásában.
Zuboly
Pereg mint zuboly a szövőszéken
A Zuboly egyike az elismert népzenész és jazzmuzsikus, Ágoston Béla által alapított zenei formációknak. Stílusát maguk a közreműködők „broken etnoként” azaz a break-dance és a népzene elegyeként határozzák meg. Kísérleti dallam- és hangzásviláguk hol az etno-jazzből, hol a népzenéből táplálkozó free-jazzből, hol a világzenéből merít. Számaik nem lezárt zenei anyagok, a közönség fogékonysága alakíthat a végső hangzáson. Busa István a szájával utánozza a gépek által létrehozott hangokat, „szkreccsel” és a létező legváltozatosabb és legelképzelhetetlenebb módon veri a ritmust. Benke Félix szájharmonikán és falevélen játszott dallamai, virtuóz hangszerkezelése beemeli őt a népművészet ifjú mesterei közé. Hock Ernő nagybőgőjátéka biztos alapot jelent az ezt a szférát tágítani szerető Ágoston Bélának, aki dorombénekével, szaxofonhangjaival, dudájával összehangolja a csapat játékát, amely „pereg, mint zuboly a szövőszéken, miközben készül az új anyag…”
Népdalok modern köntösben
A Párizsi Magyar Intézet ugyanakkor nemcsak a már ismertségre és hírnévre szert tett zenekarok számára, hanem a szárnyaikat most bontogató fiatal zenészeknek is lehetőséget kívánt nyújtani egy külföldi bemutatkozásra, amely magában hordozhatja hazai népszerűségük fellendülését is. A Live Act formáció pop, hip-hop és vokál jazz zenét játszó, Magyarország különböző vidéki városaiból származó ifjú muzsikusai az általuk játszott eltérő zenei stílusok ellenére egy kifejezetten az erre az alkalomra kidolgozott Live Act Folk Project – Népdalok modern köntösben elnevezésű repertoárral jelentkeztek. Harmonikus énekek (Nagy Réka) és dinamikus gitárjáték (Velcsev Dejanov Kosta – szólógitár, Fonay Tibor – basszusgitár) jellemzi dalaikat, amely beatbox ütemekre, speciális effektekre (Megyeri Viktor) építve igyekszik különleges hangzást kölcsönözni a magyar népzenének, ezzel újra közelebb hozni azokhoz a fiatalokhoz, akik egyre távolabb kerülnek a gyökereinktől.
A kiválasztott tehetségek Párizs belvárosában, a „Magyar Sarok” szabadtéri színpadon szólaltathatják meg magyar népzenei alapokon nyugvó, azt mégis egyéni módon újraértelmező muzsikájukat, és ejthetik ámulatba dallamaikkal az összegyűlt közönséget a Saint-Sulpice tér és a Luxembourg park közötti helyszínen, a Szenátus tövében. Nem utolsó sorban pedig hozzáláthatnak egy szélesebb körű, nemzetközi bemutatkozás megtervezéséhez is.
