A német Die Welt című napilap egy újabb adalékkal szolgált a minap a kínai fogyasztási szokások megváltozásának globális kihatásáról. Németországban az utóbbi hónapokban drasztikusan emelkedtek a tejtermékek árai, miközben a belföldi fogyasztás volumene nem változott. Az áremelkedés oka előtt sokáig értetlenül álltak a németek, mígnem kiderült: Kína tejéhsége hajtja fel az egekbe a tejtermékek árát.
Az ázsiai ország lakói ugyanis egyre nagyobb tejfogyasztók lettek az utóbbi időben. Hazai tejtermelésük öt év alatt duplázódott meg: míg 2000-ben még csak alig több mint 14 millió tonna tejet adtak a kínai tehenek, addig 2005-ben már több mint 28 millió tonna friss hazai tejet dolgoztak fel a tejfeldolgozók. 2010-re ez a szám elérheti a 42 millió tonnát, noha a felnőttek körében az egy főre jutó tejfogyasztás azért még mindig csak a világátlag egyötödénél tart.
A világ egyik legnagyobb tejporimportőrének azonban már ma is Kína számít, annak ellenére, hogy a kínaiak 90 százaléka genetikai állományuknak köszönhetően felnőtt korában egyáltalán nem képes megemészteni a tejet. Bár a tej fogyasztása az emberiség történetében sem nyúlik vissza ősidőkre, hiszen alig nyolcezer évvel ezelőtt kezdett el felnőttként is tejet inni az ember, az azért sokak számára meglepő lehet, hogy Kínában nagyjából a nyolcvanas évek elejétől kezdték egyáltalán felismerni, hogy a tej emberi fogyasztásra is alkalmas lehet. Igaz, a kínaiak által fogyasztott tej tulajdonképpen annyira tisztított tej, hogy Európában azt talán már nem is neveznék tejnek.
Hozzá lehet szokni
Persze a kínaiak korábbi ódzkodása sem érthetetlen: felfúvódással, émelygéssel, rosszulléttel, vagy épp hasmenéssel járt, ha felnőttkorú emberek rendszeresen tejet fogyasztottak. Az ázsiai ország lakosaiból genetikailag hiányzik a laktóz (tejcukor) megemésztéséhez szükséges laktáz enzim. Bár problémájukkal nincsenek egyedül, hiszen a világ lakosságának kétharmada nem képes felnőtt korában megemészteni a tejet, a kínai miniszterelnök, Wen Jiabo fittyet hány a genetikára: „Az az álmom, hogy egyszer majd minden kínai naponta megiszik fél liter tejet” – olvasható a Die Welt beszámolójában.
Jiabo rémálma pedig könnyen megvalósulhat: az igaz, hogy a világ lakosságának java része tejérzékenységtől szenved, csakhogy mindössze egyharmaduknál jelentkezik ez valamilyen kellemetlen fizikai mellékhatással. Jürgen Schrezenmeir, a kieli Institut für Physiologie und Biochemie der Ernährung kutatója a német lapnak nyilatkozva azt is elmondta, hogy a tejérzékenységet többé-kevésbé képesek azok is legyőzni, akiknél genetikai úton alakult ki. Ehhez Schrezenmeir szerint mindössze kis mennyiségben, de rendszeresen tejet vagy tejterméket kell fogyasztani. Bár laktáz enzimet nem lesz képes termelni a tejérzékeny fogyasztó, ám emésztőrendszere lassan hozzászokik a tejhez, és kellemetlen mellékhatásai eltűnnek, miközben csonterősítő hatása megőrződik.
Európa, Észak-Amerika és Ausztrália: kivételes helyzet
Ez utóbbi pedig lényeges szempont a kínai hatóságok szemében is, mivel egy 2004-es egészségügyi jelentés szerint a kínaiak nagyon kevés kalciumot vesznek magukhoz, aminek következtében általánosságban elmondható, hogy csontjaik roppant törékenyekké válnak.
Nem meglepő hát, hogy tavaly komoly reklámkampány indult a tejfogyasztás növelése érdekében, aminek köszönhetően egyes jóslatok szerint Kína a világ tejkészleteinek egyharmadát is felszippanthatja (természetesen tejpor formájában). Mivel az Európai Unióban mindeközben korlátozva vannak a gazdák atéren, hogy mennyi tejet állíthatnak elő, ráadásul Nyugat-Európa egyes országaiban a gazdák a tejtermelésről inkább a bioenergia előállításához szükséges, és éppen emiatt sokkal nyereségesebb repce termelésére álltak át, így a tej és a tejtermékek ára Németországban a várakozások szerint az egekbe szökhet.
Arról ugyanakkor egyelőre nincsen szó, hogy ragadós lenne a kínai példa: a délkelet-ázsiai országok körében a statisztikák szerint 90 százalékos a laktózintolerancia, nem sokkal jobb a helyzet Afrika déli részén sem, ahogy Dél-Amerikában sem képes az emberek háromnegyede megemészteni a tejcukrot.
Az emberiség történetében így tulajdonképpen kivételnek számít az, ami Európa északi és középső régióit, Észak-Amerikát, valamint Ausztráliát jellemzi: felnőtt emberek szinte mindennap isznak tejet. Bár az emlősök nagy részénél is eltűnik a kölyökkort követően a laktáz enzim, jó nyolcezer évvel ezelőtt Európa északi régióiban a felnőtt emberek képesek lettek megemészteni a tejet. Olaszország és Spanyolország lakóinak jelentős része azonban mind a mai napig tejérzékenységtől szenved – már ha egyáltalán ezt ők szenvedésként élik meg.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
