Az ásvány megtalálója Kövecses-Varga Lajos, a siófoki “Kárpát- medence ásványai” múzeum és kiállítóhely vezetője, leírói Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, illetve dr. Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezetője, egyetemi docens.
Az ásvány a mányi szénbánya meddőhányóján került elő 2004-ben. A tudományos feldolgozás után – amikor kiderült, hogy “tudományos szempontból új ásványról van szó”- 2005-ben nyújtották be elfogadásra a Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) Új Ásványok és Ásványnevek Bizottságához. Az ásvány hivatalos elfogadása után az eredményeket a kanadai “The Canadian Mineralogist” című vezető szaklapban publikálták 2007 nyarán.
A kochsándorit
Az új ásvány egy víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát. Hófehér, 0,5-1,5 mm-t elérő, tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazokként fordult elő a mányi széntelepben (Tatabányai-szénmedence). A szénbánya meddőhányóján 2007 tavaszáig volt lehetőség gyűjtésére. A meddőhányó rekultiválása után sajnos nincs esély több példány megszerzésére. Azért így is előkerült legalább 1000 kis példány. Ez az ásvány a széntelep létrejötte után keletkezett, legalább néhány millió éves.
Az új ásvány kristályszerkezete
Rendszertanilag a dresserit nevű ásványhoz áll közel. A rokon ásványokat Kanadából vagy Ausztráliából írták le, a dresserit nevűt épp Kanadából. Ahhoz, hogy egy leletről kiderüljön új ásvány-e, és nincs még egy ilyen (ismert) anyag a természetben, mintegy tízféle kémiai és fizikai vizsgálatot végeznek el rajta. Ez közel kétéves munkát igényelt a szerzők részéről.
Jelenleg kb. 4200 ásványt ismerünk, és évente kb. 40 újat találnak a kutatók. A történelmi Magyarországon (tekintettel arra, hogy szinte az egész Kárpátok ide tartozott), legalább 30 új ásványt leírtak, amelyeket több esetben is magyar tudósról neveztek el: például Krenner József ásványtan tudósról, vagy pl. Klebelsberg Kunóról is.
Aprólékos kutató munka
Egy új ásvány felfedezésére az alkalmas, aki sok ezer mintát megvizsgált már (megszállottság kell hozzá), és bizony szükségesek a kristályszerkezeti és kémiai vizsgálatok elvégzéséhez komoly, nagy műszerek is, ezek nélkül ugyanis nem lehet új ásványt leírni.
Tavaly osztrák kutatók is leírtak egy új ásványt Nagybörzsönyből, igaz, egyúttal más lelőhelyen is megtalálták ugyanezt az ásványt. Egy új ásványnak tudományos értéke van, piaci értéke általában nem sok. Az ásványoknak nagyon sokféle hasznosítása létezik, pl. fémek előállítása, környezetvédelem, ékszerek készítése, optikai ipar, vegyipar stb. Az utóbbi időkben jelentősen megnőtt irántuk az érdeklődés.
Az ásványt Kövecses-Varga Lajos találta meg, aki 35 éve gyűjt ásványokat. Múzeumát Siófokon 1986 júliusában nyitotta meg a Kálmán Imre sétány 10 szám alatt. A gyűjteménye jelenlegi példányszáma mintegy 12.000 db. A tudományos leírást Sajó István és Szakáll Sándor kutatók végezték. Sajó István az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Szakáll Sándor a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezetője, egyetemi docens.
—-A névadó tudós—-
A névadó, Koch Sándor erdélyi születésű fiatalember iskoláit már Budapesten végezte. Édesapja maga is az ásványtan tanára volt, tőle kapta első ásványát is, amely megalapozta későbbi, hatalmasra növelt ásványgyűjteményét. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd a Nemzeti Múzeum Ásványtárához került, amelyet többedmagával világszínvonalra emelt. Eközben ledoktorált, és folyamatosan tartott ásványtani előadásokat. Két évig, miniszteri ösztöndíjjal a bécsi Természettudományi Múzeumban dolgozott 1931-től.
Személyi ellentétek miatt hamarosan az ún. Elnöki Hivatal vezetését választotta, amely hivatal akkoriban a kulturális intézményeket fogta össze. A szegedi egyetem 1940-es megalakulása után az ásvány-kőzettani tanszék vezetésével bízták meg. A tanszék szegényes gyűjteményét a saját gyűjteményével egészítette ki.
Fő kutatási területe a hazai bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Gyakran szervezett gyűjtőutakat munkatársainak és hallgatóinak, emellett az egyetem különféle csoportjainak életében is aktívan részt vett. Sikerült elérnie, hogy a környező országokba is elmehessenek kutatni. Csodálatos gyűjteményéből színpompás kiállításokat is rendezett. Többször volt a természettudományi kar dékánja.
Az ásványok szerelmesérõl nevezték el
Tolla alól fontos könyvek kerültek ki, így a Magyar ásványtan története, Magyarország ásványai, Ásványhatározó. Szakfolyóiratot indított, amely ma is létezik. Magas hazai és külföldi kitüntetések jelzik elismertségét. 50 év aktív munka után, 73 évesen vonult nyugállományba. Nevét viseli a szegedi egyetem általa megalapozott ásványgyűjteménye, egy fiatal kutatókat segítő alapítvány, s az utóbbi társaság által alapított emlékérem. A sajtótájékoztatón részt vett fia, ifj. Koch Sándor elismert virológus, akinek nevéhez a polio szérum előállítása és gyártása fűződik többek között.
540 ásvány ismert hazánkban
Weiszburg Tamás, az ELTE TTK Természettudományi Múzeumának igazgatója, és a Koch Sándor Ásványtani Alapítvány vezetője elmondta, egy új, kristályos vegyületről van szó. A kutató szerint nem kizárt, hogy gyakoribb vegyület lesz, mint gondolták, ha több helyütt is újravizsgálják a kőzeteket.
A szakember kihangsúlyozta, hogy Magyarországon számos fontos vegyület van, így az ország nem számít ásványtanilag szegénynek, ahogyan azt korábban tanították. Magyarország a 19. századig ásványtani nagyhatalom volt. 2010-ben nálunk tartják majd az Ásványtani Világkongresszust, így Magyarország is visszakerül ezen a tudományterületen a térképre – hangsúlyozta a szakember.
Szakáll Sándor elmondta, az új ásvány csak a jéghegy csúcsát jelenti, hiszen mögötte rengeteg munka és vizsgálat áll. Magyarországon jelenleg közel 540 ásványt ismerünk, amely húsz év alatt duplája lett a korábban ismerteknek. A névadásban a kutatók között teljes egyetértés uralkodott. Koch Sándor az ásványok kitűnő ismerője volt, számos könyvet írt, melyekből ma is tanulnak a diákok – mondta a kutató.
