Az igazi szurkoló a jég hátán is megél. Főleg, ha kedvenc csapatáról van szó. Minden érintett eseményre bejut még belépőjegy nélkül is. Ez Pekingben sem működik másként, a kínai kormány szigorú biztonsági intézkedései ellenére sem, amely korábban például hadat üzent a jegyüzéreknek is. A szigor és a figyelem egyre inkább lazul, s a simlis – köztük magyar – szurkolók is egyre több kiskapura lelnek rá.
A bejutás, a ,,csempészés”, és a jegy adás-vétel immár nem jelent nagy problémát, könnyen megoldható. Az itteni önkéntesek és rendőrök pedig tehetetlenek, nem képesek betömni a biztonsági réseket, még ha azok oly nyilvánvalóak is. Az eligazításkor két fő feladatot osztottak rájuk: tartsák be a szabályokat, és legyenek kedvesek a turistákkal. Ez általában megoldható, ám amikor egy külföldi erőteljesen hangoztatja, hogy ő ,,akkor sem megy ki”, akkor nem igazán tudnak mit tenni. Vagy kedvesek, vagy betartják a szabályokat, s ez már nem megy nekik.
Belépőjegyek féláron
Az olimpiai létesítményekbe legegyszerűbben érvényes jeggyel lehet bejutni. A legkomfortosabb, ha már a mérkőzés előtt rendelkezik a szurkoló jeggyel, de a kínai tiltás ellenére közvetlenül a mérkőzés előtt is lehet venni a helyszínen. A rendőrök nem lépnek közbe.
Belépőjegyek
Közelről nézik. Sőt néha még ők is érdeklődnek, cinkosságot vállalva az üzérkedésben. A metróállomásokon ez szervezetten zajlik. Az egyik szinten vannak az üzérek, a másikon a rendőrök. Nem zavarják egymás köreit. Eddig mindössze két razzia volt. Egy az olimpia előtt, egy pár nappal a mai nap előtt, amikor elrettentésképpen 221 személyt állítottak elő, köztük két magyart is, akiknek lerövidítették a tartózkodási engedélyét. Az itteni pletykák szerint jogosan, hiszen nem egy-két jeggyel üzleteltek, hanem egy kötegnyivel.
Minden létesítmény előtt már órákkal korábban megjelennek az ügyeskedők, akik vagy a jegyek fénymásolatait, vagy a jegyeket mutogatják a lehetséges vásárlóknak, körülbelül ötszörös-tízszeres áron. Az ügyes szurkolók azonban az ár feléért is elvihetik a jegyeket, ehhez csak türelem kell. Az események alatt gyorsan zuhannak a jegyárak, akár az eredeti ár feléért is be lehet jutni, igaz, csak a mérkőzések vége felé. A feles jegyek így cserélnek gazdát, a rendőrök kis mennyiségeknél nem lépnek közbe, még ha mellettük is zajlik a tranzakció.
A legjobb persze ingyen bemenni, ehhez nem kell mást tenni, mint elkérni egy kijövő más nemzet szurkolójának lekezelt jegyét, és azzal bemenni. Ez a kézilabda és vízilabda csoportmeccsek alatt virágzott, amikor az első meccsen játszók nézői általában nem várták meg a második meccset. Most viszont, miközben a sportágak elődöntői és döntői zajlanak, ezzel már nem érdemes számolni.
Másik jegy kell
Ha egy esemény estefelé vagy délután van, sokan az adott stadionba már reggel bemennek érvényes jeggyel, hogy a váltás között bent maradjanak a számukra érdekes eseményre. Itt már fejlődést mutatnak a kínaiak. Elsőként egyesével próbálták kitessékelni a szurkolókat, most viszont már csoportosan teszik, élő falként kisöprik a stadion minden zugát. Kivéve az illemhelyet, amit valamilyen okból kihagynak, ami így búvóhelyként szolgál sok szurkoló számára a ,,nagytakarítás alatt”.
Sokan már a belépőkapuknál kijátsszák a beléptetőrendszert és aznapi – egyébként nem arra az eseményre szóló – jeggyel lépnek be. Kis ügyesség és határozottság kell, gyakorlatilag a szurkolónak azt kell elérnie, hogy önmaga kezelje a jegyét, mivel a chipkártyás leolvasó csak azt figyeli, hogy aznapi jegyről van-e szó. Minden mást az önkéntes ellenőriz, mármint ha hagyják.
Gyerünk be
A legegyszerűbb és egyben a legagresszívebb megoldás persze itt is a tömeghatás. Amikor egyszerre indul meg a sereg, átpréselve magát minden kapun és ellenőrzésen. A kínaiak ezzel szemben tehetetlenek, mivel a néhány rendőrön kívül főként egyetemista önkéntesek teljesítenek szolgálatot, akik nincsenek felkészülve hasonló rohamokra. Kínában teljesen szokatlan az ilyen viselkedés. Egyszer például hasonló cselekedetre készültek a magyar szurkolók, s inkább beengedték őket, minthogy kint hangoskodjanak, mondván legalább megtöltik a lelátókat.
A stadionon belüli rendet tekintve már teljes a káosz, nem tudják betartani a kínaiak a szabályokat. A kérésük ellenére sokan állva szurkolnak, és nem a helyükre ülnek. Utóbbit szinte senki sem tartja be, így egy olcsóbb jeggyel is könnyedén be lehet ülni a legjobb helyek közzé. A létesítményen belül elvileg nem lehetne dohányozni, viszont az élelmes szurkolók ezt is megoldják. Kameratokban, övben és cipőben csempészik be az öngyújtókat, bent pedig már kézről-kézre, nemzetről-nemzetre járnak. Közösséget vállalva az apró ,,rendbontásban”.
