Ez idő szerint nincs olyan térség a világgazdaságban, ahol az egyensúlyi állapot zavaró hiánya lenne tapasztalható – vélik az IMF elemzői. A fejlett ipari országokra jellemző konjunktúra kétségkívül változatos képet mutat, az átalakulás időszakát élő közép- és kelet-európai országok helyzete azonban fokozatosan stabilizálódik, míg a fejlődő országok egyértelműen a gazdasági fellendülés időszakát élik. Mindez ösztönző hatást gyakorol a kereskedelem fejlődésére, a világgazdaság növekedési lehetőségei tehát bővülnek.
A globalizációs folyamat kiszélesedése és a termelékenység növekedése a fejlett ipari országokban tartós jelenség maradhat. Figyelembe véve a Közép- és Kelet-Európa átalakuló gazdaságaiban, valamint a fejlődő országokban meglévő, korábban kihasználatlan fejlődési lehetőségeket, a világgazdaság éves növekedési üteme az elkövetkező hat esztendőben várhatóan eléri a 4,5 százalékot (ez 0,75 százalékponttal magasabb a hetvenes évektől 1996-ig terjedő időszak 3,75 százalékos dinamikájánál).
Mindazonáltal jócskán akadnak olyan kockázatok, amelyek gyorsan összetörhetik a világgazdaság jövőjéről kialakult kedvező képet. Az is kérdéses, hogy a fejlődő országokba, illetve ezen belül az úgynevezett küszöbországokba irányuló tőkeáramlás tartós jelenség marad-e, s hogy kellően mértéktartóak lesznek-e egyes kormányok gazdaság- és pénzügypolitikájuk kialakításában.
A jelentés készítői külön fejezetet szenteltek annak, hogy az európai pénzügyi unió létrejötte milyen hatást gyakorol a világ más országaira, rámutatva: a német, a francia és az olasz gazdaság nem egészen kielégítő fejlődésének gyökerei nem a világgazdasági környezetben, hanem országhatáron belül keresendőek.
Az IMF korábbi jelentéseinél határozottabban követeli a magas strukturális munkanélküliség mérséklését szolgáló átfogó reformlépéseket, hangsúlyozva: a munkaerőpiac és az árupiacok rugalmasabbá tétele a valutaunió megvalósítása szempontjából fontosabb a szolid költségvetési politikánál. Ha ezek a lépések nem lesznek gyorsak és határozottak, akkor a munkanélküliség tovább növekszik, s így elvész az európai valutaunió támogatottsága. A Valutaalap ugyanakkor bizonyos mértékletességre int a reformintézkedéseknél, megjegyezve: azok terheiből és hasznából valamennyi társadalmi csoportnak részesülnie kell.