Balról előzd a baloldalt – akár ez is lehetett volna a hazai ellenzéki pártok szlogenje az idei választásokon. A sajátos mutatvány mindenesetre jól sikerült: a jobbközép tömörülés a kormányzó koalíció – egyébként leginkább a neoklasszikus-konzervatív jelzővel illethető, tehát végső soron jobboldali – programjától balra álló retorikával győzedelmeskedett. Kérdéses ugyanakkor, hogy a programok (lásd táblázatunkat a 12-13. oldalon) besorolhatók-e eme ideológiai kategóriák alá. A Fidesz adó- és járulékcsökkentési javaslatai például liberális elveken nyugszanak, míg az állami szerepvállalás növelését célzó tézisek egy szociáldemokrata jövőképet vetítenek előre. Az MSZP viszont (miközben szavakban a négy év során végig szociális érzékenységét hangsúlyozta), nem utolsósorban a koalíciós partner elképzeléseinek megfelelően, csaknem egy évi hezitálás után végrehajtotta a rendszerváltás utáni történelem legkeményebb stabilizációs csomagját. Egyfelől ezen intézkedéssorozat sikere, másfelől pedig a választások eredményének közzététele – vagyis az eddig kormányzó koalíció bukása – a pénzügyi befektetők és elemzők érzékelhető elbizonytalanodásához vezetett: vajon a következő kormány is őrzi-e majd a nehezen kivívott makrogazdasági eredményeket?
Lapzártánkig az egyes részpiacok eltérően válaszoltak az eseményekre. A tőzsde kedden is idegesen reagált, míg az állampapírpiac nyugodtnak volt tekinthető. Az alig egy hónappal ezelőtt még 9 ezer pont fölött jegyzett BUX-index 7 ezer pont közelébe zuhant vissza a hét elején. Az értékpapír-piaci befektetők számára az eddigi gazdaságpolitika – kiszámíthatósága miatt – egyfajta biztonságot jelentett a jövőre nézve. Az új kormány felállásáig viszont elsősorban a kérdőjelek szaporodnak, így érthetően nem ezeket a napokat tartják a legalkalmasabbnak arra, hogy vásároljanak.
A hosszú távon gondolkodó külföldi intézmények számára ugyanakkor nem idegen a kormányváltásokkal együtt járó kockázat, ezért az új kabinet első markáns intézkedéscsomagjának meghirdetéséig bizalommal tekintenek a jövőbe. Az új vezetés megítélése szempontjából a legfontosabbnak a politikai stabilitást, vagyis a megnyugtató parlamenti többséget, illetve a gazdasági kiszámíthatóságot tartják. Ezért stratégiájukban fordulatot leghamarabb a jövő évi költségvetési törvénytervezet hozhat. Akkor derül ki ugyanis, hogy az eddigi fiskális szigor elve sérül-e, s ha igen, milyen mértékben, azaz mindez veszélyezteti-e a kibontakozó egyensúlyi gazdasági növekedést. Megfigyelők ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a választások okozta bizonytalanság szinte természetes jelenség az új kormány hivatalba lépéséig, hiszen például 1994-ben, a szocialisták abszolút többségének hírére 10 százalékot esett a tőzsdeindex. Az utóbbi napokban kibontakozó drámai áresésnek rövid távon a külföldi tőke vethet véget, ami elsősorban a forró – spekulatív jellegű – pénzek Magyarországra való átcsoportosítása révén történhet meg. A koalíciós egyeztetések idején azonban további bizonytalansággal kell számolni.
A Magyar Nemzeti Bank hétfőn 0,25 százalékponttal mérsékelte repokamatait, mintegy jelezve, hogy a monetáris politikában nem hoz változást a kormányváltás. A hazai állampapírpiac befektetőinek megnyugtatása sikeresnek mondható, mivel lényegében változatlan hozamszinteken cseréltek gazdát a papírok a másodlagos kereskedelemben (részletes elemzésünket lásd a 47. oldalon).
A legnagyobb német befektetőket összefogó Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara rendezvényén ugyancsak elhangzott a politikai és gazdasági stabilitás szükségessége, bár a felszólalók szerint ezt nem fenyegeti veszély. A közelmúltban mintegy 800 vállalat megkérdezésével elvégzett felmérés során a német cégvezetők három pontban fogalmazták meg javaslataikat a hamarosan hivatalba lépő magyar kormánynak. Az adó- és a járulékterhek mérséklése mellett a vámmal kapcsolatos jogszabályok hatékony érvényre juttatását és a feketegazdaság, valamint a korrupció „eddiginél komolyabb kezelését” emelték ki. Mint Jürgen Illing, a kamara elnökségi tagja kifejtette: a kiszámítható fejlődés mára megvalósult, most a napi aprómunkával elérhető jogbiztonság megteremtésén és a mielőbbi uniós csatlakozáson van a hangsúly.
Az Ernst&Young nemzetközi tanácsadó cég vezérigazgatójának vélekedése is alátámasztja az imént vázolt pénzügyi-befektetői logikát. Terták Ádám szerint az elkövetkező hetek történései hosszú távon meghatározzák a gazdasági kilátásokat. A vezérigazgató reméli, hogy az új kormány – a Fidesz elnöke, Orbán Viktor ígéretének megfelelően – egy hónapon belül megalakul, ez ugyanis meghozná a külföldi befektetők bizalmát.
Az eddigi nyilatkozatok alapján nem várhatók könnyű koalíciós tárgyalások, márpedig ha ezek elhúzódnak, annak kedvezőtlen gazdasági hatásai lesznek. Ezért helyesebb lett volna – véli Terták Ádám -, ha a Fidesz már korábban felkészül a kisgazdákkal folytatott tárgyalásokra, s nem csak abban bízik, hogy nélkülük is tud majd kormányt alakítani. További kérdéseket rejt a Fidesz gazdasági programja. Orbán Viktor sajtótájékoztatóján csak „politikusi” választ adott arra, hogy mikortól számíthatunk a meghirdetett 7 százalékos növekedésre. Terták már azt is nagy dolognak értékelné, ha az idén fenn lehetne tartani a 4,5-5,0 százalékos növekedést; a jövő évi folyamatok alakulására már nagyobb befolyással lehet a politika.
A két legnagyobb párt gazdasági programjáról sommásan az állapítható meg, hogy a volt kormánypárt óvatos, míg a Fidesz részéről egyfajta reális merészség tapasztalható – mondja Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) alelnöke. A kamara számára az egyik kardinális kérdés a vállalkozói környezet, ahol a legfőbb probléma a túlzott mértékű adóelvonás. A BKIK a Fidesz négy évre tervezett 50 százalékos tbjárulék-csökkentésével maximálisan azonosulni tud. Nagy Elek szerint ennél is fontosabb lenne a tb-finanszírozás felülvizsgálata. A kamara úgy érzékeli, hogy míg az MSZP csak az alapelvek felülvizsgálatánál tart, addig a Fidesz kész, átgondolt reformprogrammal rendelkezik. Az adópolitikát tekintve az utóbbi párt programja szimpatikus a kamara számára, hiszen az a kisvállalkozók számára az adminisztrációtól mentesebb átalányadózást akarja bevezetni. A vállalkozásfinanszírozás terén a BKIK előtt nem teljesen világos a fiatal demokraták programjának az a kitétele, amely szerint szükséges a források újragondolása. A kamara véleménye az, hogy fontos lenne a különböző pénzügyi alapok megfelelő koordinálása; eddig ezt egyik kormány sem tette meg kellő hatásfokkal.
A Fidesz és az MSZP gazdaságpolitikájának összehasonlítását a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) a következő négy évre vonatkozó igényein keresztül vizsgálja – jelentette ki Wittich Tamás, a szervezet alelnöke. Mint mondta, az elmúlt években a legnagyobb áldozatot a bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok hozták. Éppen ezért a következő években a társadalmi stabilitás, ezen belül is a jövedelmi, a foglalkoztatási, illetve a szociális biztonság megteremtését nevezte meg a fő elvárásként. Az MSZOSZ úgy látja, hogy a Fidesz gazdaságpolitikai programja túlhangsúlyozza a vállalkozók szerepét, s nem foglalkozik eléggé a bérből és fizetésből élőkkel, valamint a nyugdíjasokkal. Az MSZP programjában e két csoport hangsúlyosan jelenik meg, de a dokumentum emellett a vállalkozókról sem feledkezik meg. A szakszervezet szemében az MSZP gazdaságpolitikai programja megbízhatóbbnak, megalapozottabbnak tűnik, mint a Fidesznek a járulékok csökkentését és a kiadások egyidejű növelését tartalmazó koncepciója. Amennyiben a Fidesz gazdaságpolitikája valósul meg, az Wittich szerint egy újabb Bokros-csomag veszélyét rejti magában, ebben pedig a társadalom egyik rétege sem érdekelt. Mindezek ellenére az alelnök úgy tartja: a Fidesz gazdaságpolitikájának kidolgozói is tisztában vannak a realitásokkal.
A szakszervezeti vezető arra is figyelmeztet, hogy a 7 százalékos növekedésre vonatkozó ígéret magában hordozza a túlfűtött növekedés veszélyét, amelynek egyenes következménye az infláció felgyorsulása. Szerinte a tb-járulékot mérsékelni kell, de a Fidesz csökkentésre tett ígéretét túlzottnak tartja, hiszen az azonnal problémát okozna az ellátórendszerekben. Az MSZP programját ebből a szempontból is kiszámíthatóbbnak ítélik a szakszervezetnél.
Cégnagyságtól függően eltérő hangsúllyal fogalmazzák meg várakozásaikat a gazdasági vezetők, de mindegyikük egyetért abban, hogy a stabilitás a legfontosabb. Orbán István, az Egis vezérigazgatója (egyben a mintegy 5 ezer, főként nagyobb vállalatot képviselő Magyar Munkaadói Szövetség elnöke) szerint nem bontható parlamenti ciklusokra, hanem évtizedes távlatokban értékelhető csupán a gazdasági átalakulás folyamata. A Herendi Manufaktúra Rt., mint a magyar magánkézben lévő nagyvállalatok egyike Kovács József vezérigazgató szerint hosszú távon gondolkodik. Jóllehet, polgárként ő is gyorsabb változásokat kívánna néhány kérdésben – így például az oktatásban -, vállalatvezetőként azonban türelmesebben szemléli a dolgokat. Kovács József hatékony és gyors jogalkalmazást igényelne az új kormánytól, továbbá azt, hogy idehaza a magyar vállalkozóknak a külföldiekkel azonos, egyenlő esélyük legyen az előrejutásra.
Legalább három-négy éves, kiszámítható és a hazai vállalkozók érdekeit az eddigieknél jobban figyelembe vevő gazdasági stratégiát vár el az új kabinettől a Magyar Iparszövetség (OKISZ). A szervezet elnöke, Sümeghy Csaba magánvállalkozó a belső gazdasági fejlődés megerősödését kívánja. Úgy látja, hogy a tőkeszegény, esetenként erősen eladósodott magyar kis- és középvállalkozói réteg legfőbb törekvését, az élesedő hazai és nemzetközi versenyben való helytállást kellene a leginkább támogatnia a következő kormánynak.
A gazdasági középosztály kialakítását hirdető Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) azt szeretné, hogy a felálló kabinet sürgősen tegyen hatásos intézkedéseket az erőforrások gazdaságból való kivonásának korlátozására, alkalmasint megakadályozására. Szűcs György elnök maga is évtizedek óta kisiparos, s aggódva látja, hogy az elmúlt négy évben 270 ezer egyéni vállalkozó dobta be a törülközőt. A talpon maradt 670 ezer közül is 170 ezret gyakorlatilag működésképtelennek kell minősíteni. Szerinte az eddigieknél több jövedelmet kell hagyni az iparosoknál, s megkülönböztetett elbánásban kell őket részesíteni.
Az értékelések a téren egybecsengenek, hogy az euroatlanti csatlakozás nem siklik ki, hiszen Orbán Viktor a parlament integrációs bizottságának elnökeként megfelelő ismeretekre tett szert. Mint Terták Ádám fogalmazott, a Fidesznek tanácsadókban sem kell hiányt szenvednie, mert az Inotai András nevével fémjelzett szakértői munkacsoport független a politikától, tehát az új kormány is nyugodtan támaszkodhat rá. Az ezzel kapcsolatos programpontok elemzése után is egyértelmű: a Fidesz és az MSZP programjában – a retorikai különbségek ellenére – alig van eltérés a tárgyalási taktikát illetően.
Kis túlzással így van ez a többi pont esetében is. Noha a Fidesz az eddiginél nagyobb szerepet szánna a kínálatösztönzésnek – ettől várja az infláció és a kamatszint csökkenését is -, a pénzügyi egyensúlyról aligha feledkezhet meg. Másfelől, az elért stabilitás birtokában a szocialisták a gazdaságpolitika súlyponti törekvései között első helyen a versenyképesség javítását említik, azon belül pedig például az adó- és járulékterhek csökkentését és a kis- és középvállalkozások fejlesztését. Más lapra tartoznak a kisgazdák elképzelései, akik – a vidékfejlesztés homályos elgondolásán kívül – a csúszóleértékelés megszüntetését és aktív fejlesztéspolitikát ígérnek. Ezen túlmenően sajátos célként tűzték ki a „piaci viszonyok kiépítését a versenyszférában”. Tekintettel azonban arra, hogy az már jórészt kiépült, a gazdaság – a politika esetleges kilengései ellenére is – lényegében öntörvényűen működik.
