Termékeinek versenyképessége a magyar gazdaság létérdeke, s nyugaton is akkor figyeltek fel a logisztikában rejlő lehetőségekre, amikor kiderült: a cégek összköltségeinek majd harmadát teszi ki. Kell-e jobb indítás egy könyv számára, amely elsősorban összegyűjteni szándékozott minden olyan lehetőséget, amivel a fenti arányt csökkenthetik a versenyben érintett vállalatvezetők?
Mint mondják, az igazán nagy találmányok a hadiipar szülöttei, s ez áll a logisztikára is. (A második világháborúban tízből három amerikai katona harcolt ténylegesen; a többi „csak” lehetővé tette ezt.) A logisztika hasznosítását a gazdaságban a piaci verseny kényszerítette ki Amerikában és Japánban, majd Európában a hatvanas évek végén. Amidőn – a „hagyományos” költségcsökkentési módok kimerültével – megmaradt közel 30 százalékon az alapanyag- és termékszállítás költsége, ám a probléma integrált kezelésével a takarékoskodás új lehetősége sejlett fel.
Valójában mi is a logisztika? A szerző 13 meghatározást idéz, ám abban mindenki egyetért, hogy a logisztika minden olyan feladathoz kötődik, ami a tér és idő áthidalását valósítja meg. Vállalati szinten tulajdonképpen a termék- és anyagáramlás összhangjának megteremtéséről van szó.
A termeléshez szükséges készletekhez igen magas költségek kapcsolódnak, a forgótőke-lekötés szempontjából is kiemelkedő a jó vállalati logisztikai menedzsment szerepe. A részfolyamatok különválasztása azonban éppen a cél ellen szól, csupán a szolgáltatási funkciók összességét átfogva segítheti elő a sikerességet. Álljon itt néhány példa a logisztika szeleteiből: a teljes vállalati termékáramlat optimalizációja; az anyagáramlás zökkenőmentessége; a beszerzési és értékesítési oldalak világos meghatározása; a belső üzemi szállítási útvonalak áttekintése. A könyv több tényleges megvalósítást is bemutat, két példa (Mercedes, illetve Volkswagen-Toyota) részletes kifejtésével.
A logisztikai szolgáltatások honi fejlődését ma is több tényező akadályozza. Sokáig mellőzöttnek számítottak, ezért sorvadoztak a fuvarozási, szállítmányozási területek. A vállalatvezetők fejében pedig tovább él a szocialista gazdaság szemléletmódja, a korábbi külpiacok igénytelensége, az egykori torz cégkapcsolatok, a hosszú időn át megszokott monopolhelyzet. A meglévő pozitív tendenciákat részben a külföldiek magyarországi megjelenése indította el. A „magyar” áruk versenyképességében immár egyre nagyobb a szerepe a logisztikai igénykielégítési képességnek, ez pedig csak nemzetgazdasági infrastruktúra-fejlesztéssel teremthető meg. A könyv több tucat ábrával és grafikonnal könnyíti a szerteágazó téma megértését, s több mint száz tételes irodalomjegyzéket is tartalmaz, elsősorban angol és német nyelvterületről.
(Halászné Sipos Erzsébet: Logisztika. Logisztikai Fejlesztési Központ, Magyar Világ Kiadó, 1998., 253 oldal)
