Az idei évre kilátásba helyezett – 350-400 milliárd forintra becsült – megszorítások nagyjából harmadát válthatná ki, ha Magyarország hirtelenjében megszabadulhatna intervenciós kukoricakészletétől, amire azonban a piac részéről semmilyen jel sem utal, nem csak most, de a későbbiekben sem.
Május közepén nagyjából 7-7,5 millió tonna gabonát tárolnak intervenciós raktárakban, amit a szabadpiac 1 millió tonnája egészíthet ki – tudta meg a FigyelőNet Pótsa Zsófiától, a Gabonaszövetség főtitkárától. A június végén elkezdődő aratást követően néhány hónap alatt további 13-15 millió tonna újgabonát kell elhelyezni a magtárakban, de a főtitkárasszony szerint – a korábbi évekkel ellentétben – valójában nem is a tárolókapacitások szűkössége miatt kell aggódni. Jelenleg ugyanis a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak 9,2 millió tonna kapacitásra van szerződése, s év végéig a folyamatban lévő raktárépítések akár további 2,5 millió tonna elhelyezésére adhatnak lehetőséget.
Intervenciós paradoxon
Sokkal súlyosabb gond – hangsúlyozta Pótsa Zsófia, hogy az itthon tárolt 5 millió tonna intervenciós kukorica értékesítésére, akárcsak részben is, kilátás sincs. A kukorica tonnánkénti 101 eurós árával számolva, ez azt jelenti, hogy az állami költségvetés nagyjából 140 milliárd forintja áll a terményben, de az összeg a kamatok miatt napról napra tovább duzzad. Ez a mennyiség az uniós intervenciós szabályozás értelmében az EU tulajdona, s a magyar állam csak akkor juthatna a pénzéhez, ha a kukorica gazdára találna. Egyfelől tehát jó, hogy az unió garanciát vállal a megfelelő minőségű terményfeleslegek átvételére, de a tényleges értékesítésig azt a tagország hitelezi, finanszírozza meg.
Jelentkező viszont nincs a kukoricára. A kilátásokat jól illusztrálja, hogy a múlt évi súlyos spanyol és portugál aszályt követően az EU engedélyezte, hogy Spanyolországnak 200 ezer, Portugáliának pedig 120 ezer tonna kukoricát szállítson Magyarország intervenciós készletéből. Ez is csak úgy volt lehetséges, hogy az uniós büdzsé tonnánként 60 eurós támogatást adott a szállítási költségek fedezésére, ellenkező esetben mindkét ibériai országnak sokkal inkább megérte volna behozni a kukoricát az Egyesült Államokból.
Borús kilátások
A terményexportban egyébként további szűk keresztmetszetet jelentenek a szállítási kapacitások. Kedvező esetben havonta nagyjából 300 ezer tonna gabona hagyhatná el az országot, ami a készleteket figyelembe véve majdnem kétéves terminust jelent, ha közben nem növekedne a készletmennyiség. De nő. Tavaly 9 millió tonna kukorica termett az országban, idén a vetés csúszása miatt még nincsen megbízható becslés, de hasonló mennyiség várható.
Nem véletlen, hogy egy minapi konferencián Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) főigazgatója úgy fogalmazott: amennyiben Magyarországon a jelenlegi intervenciós felvásárlási gyakorlat fennmarad, úgy 14-15 millió tonnára emelkedhet az intervenciós készlet. A távirati iroda jelentése szerint hozzátette: ha az intervenciós gyakorlaton változtat az unió, 2010-re mintegy 10 millió tonna többlet gabonakészlettel lehet számolni Magyarországon.
Megváltó bioetanol?
Kiút lehetne persze, ha Magyarországon jelentősebb lendületet venne az állattenyésztés, ami a takarmánykészletek apasztásán túl , a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékszerkezet minőségét és jövedelmezőségét is javítaná egyben.
Sokan fűznek nagy reményeket a bioetanol jelentős mennyiségű előállításához kukoricából, kérdés ugyanakkor, hogy a tervezett üzemek mikor kezdenek működni, s a felesleg mekkora részét szívhatják fel – mondta Pótsa Zsófia.
Az említett konferencián Udovecz Gábor főigazgató is a bioetanol- termelést tartotta a legcélszerűbb megoldásnak, hozzátéve: uniós szakértők szerint az nagyüzemileg csak 90 dolláros hordónkénti olajárszint felett lehet gazdaságos. Emlékeztetett viszont arra, hogy a biodízel előállítása már 60 dolláros hordónkénti árszint felett is kifizetődő, ezért az olajos magvak termelését kellene előtérbe helyezni.
