Gyakran éri az a vád az Európai Bizottságot, hogy a valóságtól elszakadva, elefántcsonttoronyban hozza meg döntéseit. Ennek azonban hamarosan vége. Günter Verheugen, az európai vállalatok millióit hivatalból pátyolgató uniós biztos ugyanis azt tervezi, hogy tapasztalatszerzés céljából 350 vezető beosztású tisztviselőjét egy-két hetes szakmai gyakorlatra küldi kis- és középvállalkozásokhoz. A ma még naphosszat brüsszeli irodáikban üldögélő eurokraták – és, hogy jó példával járjon elöl, a főnökük maga is – hamarosan néhány napig kenyeret sütnek, asztallábakat faragnak vagy éppen egy zöldséges üzletben téblábolnak majd, hogy közelebbről megismerkedjenek a vállalkozók mindennapi életével és sajátos problémáival. A német biztos reméli, hogy a „gyorstalpaló” segítségére lesz majd a beosztottjainak abban, hogy az üzleti vállalkozások igényeit a lehető legjobban kielégítő jogszabály-tervezeteket dolgozzanak ki.
Michael O’Leary, a Ryanair fõnöke. Neki nem tetszik Brüsszel offenzívája.
KÖZELEBB A POLGÁROKHOZ. A lépés pr-fogásnak sem rossz. Mögötte pedig az Európai Bizottságnak az az utóbbi időben egyre több konkrét kezdeményezésben testet öltő szándéka húzódik meg, hogy a testület elvont papírmunka helyett az állampolgárokat ténylegesen foglalkoztató problémáknak szentelje a figyelmét. José Manuel Barroso bizottsági elnök néhány hónapja rukkolt elő az ötlettel, hogy az Európai Unió ne a sebeit nyalogassa az alkotmányos szerződés francia és holland elutasítását követő patthelyzet miatt, hanem kézzelfogható eredmények felmutatásával próbálja meg újra belopni magát az emberek szívébe. A fiatalabb generációk tagjai ugyanis már nem nagyon fogékonyak arra az érvre, hogy az unió a béke és a jólét szavatolója a kontinensen, annál jobban értékelik viszont azt, ha a mobiltelefonjukat olcsóbban használhatják. Brüsszel pedig a jelek szerint hallja az idők szavát, hiszen néhány héttel ezelőtt – nagy hírverés közepette – ráripakodott a mobilszolgáltatókra: percenként 49 eurócentnél többet ne számlázzanak fel a mobiltelefonjukat külföldön használóknak (lásd Figyelő, 2006/24. szám). A bizottság számításai szerint a rendelet akár 70 százalékkal is mérsékelheti az árakat a piacon.
Brüsszelnek ezt a „népszerűséghajhász” húzását kritikus szemmel figyelik a mobilszolgáltatók, s azzal fenyegetnek, hogy a helyi hívások árának megemelésével lesznek kénytelenek behozni az elveszett bevételeket. A Vodafone elnöke például nemes egyszerűséggel leszocialistázta a szokatlan, ám a Barroso által meghirdetett „szív küldi szívnek” stratégiába jól illeszkedő piaci beavatkozást.
Alig ültek el a roaming ügy első hullámai, amikor az Európai Bizottság máris újabb jelét adta annak, hogy a sokéves kommunikációs űr után végre van üzenete az uniós átlagpolgárok számára. Az újabb kezdeményezés az „égből pottyant”. Annak lényege ugyanis az, hogy Jacques Barrot közlekedési biztos megtiltaná azt az – elsősorban a fapados légitársaságok által alkalmazott – reklámozási módszert, amely megnehezíti a repülőjegyek tényleges árának a beazonosítását. A légitársaságoknak a jövőben a repülőjegyek teljes árát fel kellene tüntetniük a hirdetéseikben, az összes pluszköltséggel, adóval, illetékkel és más rejtett költséggel együtt. Érdekes módon, miközben a javaslat hallatán mindenki heves tiltakozásra számított a fapados légitársaságok részéről, azok egyik legjelentősebb képviselője, a brit EasyJet megértéssel fogadta a kezdeményezést, és késznek mondta magát valamilyen közösségi szabályrendszer bevezetésére, igaz, a Ryanair heves ellenkampányba kezdett.
Akciózó Brüsszel
Európai uniós kezdeményezések a közelmúltból:
• a mobiltelefonos roamingdíjak csökkentése
• árplafon meghatározása az sms-ekre
• a légitársaságok félrevezető árközlési gyakorlatának betiltása
• hitelkártya-cégekkel szembeni fellépés
• különböző állampolgárságúak házassága felbontásának megkönnyítése
• magas rangú EU-tisztviselők kiküldése kis- és közepes vállalkozásokhoz szakmai gyakorlatra
• gyermekvédelmi stratégia
• rákkeltő hajfesték-anyagok betiltása
EMBERI NYELVEN. A bizottságnak persze korántsem minden ötletét fogadja olyan ováció, mint a telefondíjak csökkentését vagy a légitársaságok árainak transzparensebbé tételét. Egyes tagállamok állítólag hevesen támadták – stílusosan szólva kifütyülték – az uniós kommunikáció megújításáért felelős Margot Wallström biztosasszonynak azt az ötletét, hogy jövőre, a Római Szerződés aláírásának 50. évfordulója alkalmából rendezzenek az euróvízióshoz hasonló, nagyszabású uniós dalfesztivált. A Europe Singing and Giving (Európa dalol és adományoz) elnevezésű rendezvény költségeit az elképzelés szerint jótékonysági célokra fordítanák. Egyes hírek szerint a kezdeményezés elsősorban az EU néhány új tagállamában idézett fel régi, rossz emlékeket azokból az időkből, amikor még kötelező volt dalra fakadni.
Elsősorban a versenyszféra szereplői között akadnak olyanok, akik populistának tartják az Európai Bizottságnak a polgárokat demonstratívan középpontba állító politikáját. Talán részben jogosan, hiszen nem egyszer valóban vitathatónak tűnik, mennyire szólhat bele az unió a piac működésébe. Másfelől viszont az unión belüli súlyok és ellensúlyok rendszere garantálni látszik, hogy Brüsszel ne vethesse el a sulykot. A bizottságnak amúgy is van még bőven tennivalója. Meg kell tanulnia például az emberek nyelvén beszélni, ami ma még nem nagyon sikerül. Ha valaki nem hiszi, olvasson el egy bizottsági javaslatról vagy döntésről szóló, azaz a nagyközönségnek szánt sajtóközleményt. Nem feltétlenül az ő készülékében van a hiba, ha nem ért belőle egy szót sem.
