Thomas Mann, a német íróóriás hajdani drámai náciellenes felhívásának címe fejezi ki legtömörebben az elmúlt napok történetének tanulságát: „Európa, vigyázz!”
Két esemény tartotta feszültségben a világot. Az egyik színhely: London. A brit elhárítás meghiúsított egy nagyszabású terroristatámadást. Mint korábban a londoni metró és buszrobbantásnál, most is brit állampolgárságú a letartóztatott 24 iszlám terrorista többsége. Azokban az európai országokban, ahol tömegesen élnek (sokszor már második generációs) mohamedán hitű állampolgárok, már jelen van és belső feszültséget gerjesztett az iszlám radikalizmus (lásd: Franciaország, sőt Németország). A most meghiúsított terv – tucatnyi utasszállító repülőgép felrobbantása, és utasaik elpusztítása – beláthatatlan irányba torzíthatta volna egy sor európai ország politikáját.
AMERIKAI MANŐVEREK. Maga Bush elnök mutatta meg, hogy kudarcot vallott terrorista kísérlet is használható belpolitikai manőverekre. Tony Snow, a Fehér Ház szóvivője azzal vádolta a Demokrata Pártot, hogy „kitűzte a megadás fehér zászlaját a terroristák előtt”, Bush pedig kijelentette: „A nemzet háborúban áll az iszlám fasisztákkal.” A cél: kihasználni a pánikot, a novemberi kongresszusi választások előtt átterelni a vitát „általában” a terrorizmus elleni harcra, és kerülni a vitát a fájó sebről, az iraki háború csődjéről.
Ez a másik színhely: a Közép-Kelet. Libanon, az Irán által támogatott Hezbollah és Izrael elfogadta a Biztonsági Tanács döntését. Tűzszünet, majd 15 ezres nemzetközi fegyveres erő biztosítja Libanon déli, Izraellel határos sávját. A tűzszünet végső sorsát ma még nem tudja senki. Az attól függ, hogy a nemzetközi sereg le tudja-e fegyverezni a Hezbollah szervezetét, vagy kénytelen lesz együtt élni vele.
Ami ma igazán fontos, az a nemzetközi haderő vezetése körüli pozícióharc. Ez már összekapcsolja a Közép-Kelet káoszát Európával. Akárcsak e manőverek Irak mellett legfontosabb gyújtópontja: Törökország.
A két fókuszt ellentmondások sűrű szövevénye fonja be. Puszta felsorolásuk is mutatja: e szövevény kibontása a lehetetlenség határait súrolja.
1. Irak igazi helyzetét meggyőzően mutatja be a távozó William Patey brit nagykövet kiszivárogtatott bizalmas jelentésének kulcsmondata: „Most az a valószínű, hogy elhúzódó polgárháború lesz, vagy Irak de facto részekre szakad.” 2. Amerika szeretné, ha a NATO egyik legharcképesebb katonai erejének birtokosa, a szunnita mohamedán, de világi török állam lenne a libanoni nemzetközi haderő vezetője. 3. Különös, de ugyanezt kívánja az amerikaiakat ostorozó Irán is, az iszlám síita ágának vezető hatalma, Irak esetleges szunnita-síita polgárháborújában a síiták fő támogatója. 4. A török főszerepet támogatja Izrael is, amelynek Ankarával igen jó a kapcsolata, sőt, katonai együttműködési szerződése van. 5. Irak és Törökország viszonya feszült. Ankara azzal vádolja a bagdadi kormányt, hogy a török határ menti, kurdok lakta területén menedékre találnak a török hadsereggel fegyveres harcot vívó szeparatista felkelők. Ha Irak netán részekre szakad, akkor a most török, iraki és iráni területen élő kurdok megkísérelhetik régi vágyuk, a független Kurdisztán megvalósítását. Ez páratlan felforduláshoz és vérfürdőhöz vezethet. 6. Amerika, Libanon, Irán és Izrael (abszurd, de létező) együttes támogatása nyomán valószínűleg török tábornok lesz a libanoni ENSZ-erők parancsnoka. Ez – írja a New York Times – „növeli Ankara európai tekintélyét, megkönnyítve felvételét az EU-ba. 7. Közben Törökországban látványosan nő a radikális iszlám befolyása.
Európa ebben a zűrzavarban súlyos döntésekre kényszerül. Brüsszel az új török szerepet figyelve formálja majd véleményét Ankara uniós felvételéről. Évekig tűnődhet a döntésen.
VITA KOSZOVÓRÓL. A széthullott Jugoszlávia szomszédjai viszont már most, év végére kénytelenek határozni: ki mellé állnak a szláv ortodox Szerbia és a mohamedán Albánia vitájában. A tét Koszovó, az ortodox Szerbia 90 százalékban mohamedán albán többségű tartománya. Szerbia történelmi okon megtartaná; Albánia demográfiai érvekkel függetlenséget akar, remélvén, hogy ez Nagy-Albánia megvalósulásához vezethet. Románia a szerbeket támogatja, cserébe a román kisebbség jogainak biztosításáért. A szláv katolikus horvátok a mohamedán Albánia mellé álltak. Magyarország helyzete kényesebb. A régió egyetlen olyan tagállama vagyunk, amely Szerbiával és Horvátországgal is határos. Bárhogyan is döntünk Koszovóról, az közvetve a szerb és a horvát álláspont közötti választást jelentené. Ennek az elkerülése a magyar diplomácia nehéz, de méltó feladata lenne.
Minderre pedig ráborul az, hogy Európában senki nem tudhatja, milyen lesz évek múltán az iszlám (és benne a török) hatalom jellege, és lesznek-e szövetségesei a Balkánon.
Ma is időszerű az intés: Európának vigyáznia kell.
