Időzített bombán ülünk – a tőzsde vezére szerint

Szabályozási oldalról, illetve a tőzsdei lobbi sikeressége szempontjából az idei év – ellentétben például a 2005-össel – inkább kudarcokat hozott. A tervezettnél korábban élesztették újra az árfolyamnyereség-adót, illetve egy sor megszorítást vezettek be, amelyek közvetlenül vagy közvetve negatívan érintik a lakosság megtakarítási, befektetési hajlandóságát és képességét. Mindezek fényében hogyan értékeli az idei évet?

Mondhatnám azt is, hogy annyira jó év volt az idei, hogy nem volt szükség semmiféle lobbitevékenységre… De komolyra fordítva a szót: idén is előálltunk új javaslattal, amiből könnyen lehet, hogy hamarosan jogszabály lesz, és egy új, hosszú távú befektetési lehetőség nyílik meg. A htb-számla (amelynek lényegéről annak idején lapunk részletesen beszámolt – a szerk.) ellensúlyozhatná az idén bevezetett árfolyamnyereség-adó terheit, és tőzsdei befektetésekre ösztönözné a magyar lakosságot. Igaz, hogy az őszi ülésszakban ez már nem került napirendre, de reményeink szerint tavasszal megszavazzák a honatyák. Ami pedig az idei megszorításokat illeti, azok valóban nem segítik elő a megtakarítások gyarapodását, ám ennek hatását inkább a következő évben fogjuk megérezni. A 2006-os évet még kivételesen jó eredményekkel zárjuk, akár a Budapesti Értéktőzsde Zrt. árbevételét, nyereségét vagy egyéb pénzügyi mutatóit tekintjük.

A részvényárfolyamok is viszonylag szépen teljesítettek: a bizonytalan makrogazdasági helyzet és az év közben felerősödött politikai kockázatok dacára is kétszámjegyű éves BUX-gyarapodás várható, miközben év végére a forint is rendesen összekapta magát. Ön szerint minek köszönhető mindez, és meddig tarthat a kedvező klíma?

A politikai bizonytalanságnak és kockázati tényezőknek senki sem örül, annak azonban igen, hogy a gazdasági folyamatok, a tőzsdei árfolyamok vagy a forint árfolyamának alakulása szemmel láthatóan függetlenítette magát mindettől. Természetesen ez nem tarthat örökké. Egy olyan időzített bombán ülünk, amely bármikor felrobbanhat. Hogy pontosan mitől és mikor, az rendszerint csak utólag szokott kiderülni, sokszor egy apró momentum is elég hozzá. Mindazonáltal továbbra is bízhatunk a tőzsdei cégek kiemelkedően jó teljesítményében, ami alapján még mindig nem lehet túlértékeltnek tekinteni a hazai részvénypiacot.

A hazai részvények többéves sikeres múltja ellenére a magyar vállalatok mégis távol maradnak a tőzsdétől. Ön szerint ez mennyire jelent problémát, és hogyan lehet orvosolni a helyzetet?,Vagy egyszerűen ennyi céget érdemel a magyar tőzsde és a befektetői társadalom?

A legfőbb gondunk, hogy a magyar tőzsde nem látja el a tőzsdék első számú, klasszikus feladatát, a forrásbevonást. A tőzsdére lépő vállalatok rendszerint csak meglévő részvényeiket jegyeztetik be a börzére, és a fejlődésükhöz szükséges extratőkét azután is banki hitelből finanszírozzák. A másik problémát az jelenti, hogy főleg kis kapitalizációjú cégek érkeznek a BÉT-re, miközben több nagyobb társaság elhagyja a parkettet. Mégis, mindkét kérdésben optimista vagyok. Amennyiben a jövőben 2-3 százalékos szintre csökken az infláció, akkor már kedvezőbbé válhat a tőzsdén keresztüli forrásbevonás a banki hitelfelvételhez képest, illetve akár már jövőre fordulhat a kocka, és több cég léphet tőzsdére, mint ahány távozik onnan.

2007-ben hány bevezetésre számít? Mely szektor bővülhet, konkrétan kik a komoly tőzsdeaspiránsok?

Nem jósolnék, pontos számot nem tudok mondani, de több tárgyalás is ígéretes stádiumban van. Az év elején például várhatóan az első külföldi kibocsátó is megjelenik a pesti börzén, amit a későbbiekben akár más regionális vállalatok követhetnek és remélem, hogy számos magyar társaság is érkezik majd. Konkrét nevekről most nem beszélnék, de olyan cég is megjelenhet a tőzsdén, amelyik egészen új profilú, nem az eddig megismert szektorokban tevékenykedik.

Nemcsak a cégek, hanem a magyar kisbefektetők is ódzkodnak a tőzsdei részvényektől. Őket hogyan próbálják ösztönözni?

A már említett hosszú távú befektetési számla – amennyiben a tavaszi ülésszakban jóváhagyja a parlament – kifejezetten a kisbefektetők tőzsdei befektetési kedvét élénkítheti, a hamarosan életbe lépő jutalékcsökkentések (januártól ugyanis havi 1-2 euróra módosulnak a valós idejű adatokért fizetendő díjak) pedig a magánszemélyek információhoz való hozzájutását könnyítik meg. Emellett a jövőben is folytatódnak a különböző oktatási programok, tőzsdei nyílt napok. Azt gondolom, hogy a diákokra érdemes külön programokat is építeni, ők a jövő potenciális tőzsdézői. Ebből a szempontból nagyon sikeresnek ítélem a BÉT Tőzsdemágus-játékát, amelyen több mint 32 ezren vettek részt. A játékosok egy része ráadásul nagyon jó eredménnyel játszott: sokuk a professzionális alapkezelők hozamának többszörösét érte el…

A valós számok persze egészen mások: a magyar magánbefektetők zöme tényleg alig tartja megtakarításait részvényekben. Nem is a bankbetét a probléma, hanem az a sok pénz, ami még mindig a párnacihában szunnyad – hogy vannak ilyen pénzek, azt a kamatadót megelőző nagy hajrá is megmutatta. Ezeket a pénzeket kell előcsalogatni, például azzal, ha meggyőzzük a tőzsdétől idegenkedőket a tőzsdei befektetések előnyeiről és bemutatjuk nekik, hogy mondjuk az elmúlt 2-3 évben a részvények kockázati felárát messze meghaladó hozamokat lehetett a magyar részvényekkel elérni.

Néhány új tőzsdei vagy a tőzsdéhez kapcsolódó terméket hozott ez az év is: januártól elindult a nyesz-számla intézménye, április 20-a óta határidős aranykontraktusra is lehet üzletet kötni, és december közepétől a BUX ETF (az úgynevezett szuperrészvény) kereskedése is elindult. Mik az első benyomások?

A nyugdíjelőtakarékossági számla banki termék, de életre hívásában valóban a tőzsde meghatározó szerepet vállalt. Az aranykontraktus egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, illikvid maradt, kevesen kereskednek vele. Éppen emiatt tervezünk változtatásokat a konstrukción, a részleteket most gondoljuk át. A BUX ETF-től viszont nagyon sokat várunk, és a bevezetés óta eltelt egy hét alá is támasztja ezeket a várakozásokat. Persze korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, hogy az új terméket mind a hazai, mind a külföldi befektetők kedvezően fogadták. Európában egyébként 2000 és 2005 között nagyon felfutott az ETF-ek forgalma: mostanra a teljes tőzsdei kereskedelem egyötödét ez az értékpapírfajta teszi ki. Nálunk is nagy fejlődés következhet be, és bízom benne, hogy jövőre több más ETF-et is bevezethetünk a magyar piacra. Az új termékekkel kapcsolatban azonban az a legfontosabb célunk, hogy csakis likvid terméket dobjunk piacra, olyat, amire valóban van kereslet.

Korábban kiemelt stratégiai célként fogalmazták meg a regionális tőzsdeszövetség létrehozását. Hogy áll jelenleg ez a folyamat, még mindig fontosnak tartják egy szövetség létrejöttét?

A cél nem változott, sőt akkor, amikor szinte hétről hétre jelentenek be valamilyen tőzsdefelvásárlást a világban, akkor a kelet-közép-európai országoknak is lépniük kell. Változatlanul úgy gondoljuk tehát, hogy egységben az erő, még akkor is, ha a korábbi elképzeléseket a varsói hezitálás (a lengyel tőzsde állami tulajdonban van, és az értékesítéséről még nem döntöttek – a szerk.) megakasztotta. Tulajdonosunkkal, a Bécsi Értéktőzsdével együtt keressük a lehetőségeket Kelet-Közép-Európában, és nem feltétlenül felvásárlásban gondolkozunk. Bármilyen partneri viszony elképzelhető, és meg is teszünk ennek érdekében mindent. Nemrég hirdettünk egy stratégiai tanácsadói pályázatot, aminek eredményeként újra áttekintjük, hogy kivel, mikor, milyen formában lehetne valamilyen regionális együttműködést megvalósítani. Továbbra is fenntartjuk azt az elképzelésünket, hogy rengeteg szinergia rejlik abban, ha szorosabbra fűzhetnénk a kapcsolatot a Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt.-vel (KELER). Ezt persze nehezíti az, hogy a lépés a kormányzat részéről új jogszabályi változtatást igényel, szóval feladatunk az van bőven.