Ilyen helyzetben a kihívó előnyben van. Orbán Viktor élt is a lehetőséggel, hogy ő választhatta meg a párhuzamos szópárbaj időpontját, helyét és közönségét. Precízen – ha nem is hollywoodi, de valószínűleg amerikai rendezésben – koreografált előadásában egymásra talált statiszta és főszereplő, aki maga is egy a nép közül, ráadásul már nem is olyan fiatal, hogy mindig igaza legyen. Gyurcsány Ferenc a másnapi parlamenti beszédével a reagáló szerepébe kényszerült, ellenzéki képviselők székcsapkodása és moraja közepette. Megszenvedte, hogy a magyar demokrácia csak az évértékelés szokását vette át Amerikától, a hozzárendelt politikai kultúra nehezen formálódik.
Mivel tehát a két fellépés inkább formai szempontból, semmint kezdeményezései alapján vethető össze, leginkább az új teret kereső orbáni lendület marad meg belőlük. Az ellenzéki vezető baloldali populizmusára (plusz liberális járulékcsökkentés), etatista krédójára a kormányfő úgy reagált, hogy még inkább háttérbe szorította a már korábban is polcra tett liberális gazdaságfelfogását; nála is a szociális gondoskodás, a társadalmi szolidaritás, a munkavállalók védelme került előtérbe, jobbára az általánosságok szintjén. Gyurcsány Ferenc ezúttal is inkább azt hangsúlyozta, hogy „megcsináltuk”, ahelyett, hogy mit csinálna, ha a választásokon felhatalmazást kap rá.
Közgazdasági szempontból erősen vitatható, hogy az ellenzék által jósolt mértékű foglalkoztatási hatással jár-e majd a tb-járulék kulcsának csökkentése 29 százalékról 19-re, méghozzá már július elsejétől. Mindenesetre ez egy konkrét programpont, amire egy víziót lehet felépíteni, és amihez viszonyulni lehet. Ráadásul mintha a Fidesz retorikájában az utóbbi napokban háttérbe szorult volna a radikális adócsökkentés ígérete, a családi adózás lehetősége inkább szerkezeti átalakítást hozna, miközben óvatosan pedzegetik az áfa növelésének eshetőségét.
Ennek ellentettjeként többre lenne szükség, mint a lépések kivitelezhetetlenségének hangoztatására, illetve a bizakodásra, hogy majd az uniós pénzek teremtenek 200 ezer új munkahelyet. Az ellenzéknek mindig több a lehetősége arra, hogy a változások kilátásba helyezésével próbálja meggyőzni a bizonytalanokat. Tegyük fel, hogy a szavazói tétovázást sokaknál végül is nem az ígéretlicit fogja eldönteni, hanem a krízis közeli államháztartási helyzetből kivezető programok minősége. Az ellenzék vitatható elképzeléseivel szemben a kormányoldalon egyelőre nem sok konkrétumot látni.
