Belföld

Rig Lajos: Én régen is cuki voltam

Ő a mai időközi választás tán legfőbb esélyese. A kampányban egy náci jelmondatra hajazó tetoválása miatt támadták vetélytársai, ő pedig zsákban vitt plüssállatkákat az óvodákba. Nem akar politikus lenni. Villáminterjúzzuk a jobbikos jelöltet.

Hallom, az imént plüssállatokat osztott a helyi óvodákban.

Igen. Négy óvoda van Tapolca város közterületén. Ez most kamerák nélkül, tehát kampányon kívül ment.

Kampányban semmi nincs kampányon kívül.

Lehet. Az ifjúsági tagozatosok összegyűjtötték, a lányok tegnap szétválogatták, mi meg mindegyik óvodába vittünk egy-egy zsák plüssállatot a gyerekeknek. Cukik voltak, örültek.

Egyenként kiosztva?

Nem! Csoportba kiborítva. Mint a bálás ruhát, amikor bontáskor szétszedik.


Fotók: Neményi Márton

A cukiság passzol az új Jobbik-imidzshez.

Lehet ilyet mondani, de nekem négy gyerekem van! A nagylányom az egyik óvodába járt, a feleségem a másikba. Ezért ez szerintem nem a cukikampány része. Meg én régen is cuki voltam. Aki négy gyereket nevel, az megszokta ezt.

Évtizedeken át a tapolcai kórházban dolgozott, a dolgozói érdekképviseletből is kivette a részét. A Jobbikhoz hogyan keveredett?

Nem keveredtem, hanem úgy kértek fel! Itt, Tapolcán 2008-ban alakult a Jobbik alapszervezet, alapító tag vagyok, az akkori srácok kerestek meg, mert egészségügyi téren nagyon el voltak havazva, ugyanúgy, mint országos szinten a Jobbik. Nem politizáltam. Sőt csak másfél hónapja politizálok, előtte lokálpatriotizmust vittem.

Jobbik-tag a 2008-as alapítás óta, és nem politizál?

Itt csak a helyi ügyeket szoktuk kezelni, országos politikába olyan szinten nem mentünk bele.

Ha nem szeret politizálni, miért indul az országgyűlési mandátumért?

Ha az ember vicces akar lenni, azt mondja: anyám, én nem ilyen lovat akartam. De mivel felkértek, ez megtiszteltetés, és gondolom, az érdekképviseletet, amit a szakszervezetből hoztam, a Parlamentben tovább tudom folytatni. Ha ez hetvenkétezer ember jobbulását váltja ki, akkor csinálni kell. Főállásban Tapolca alpolgármestere vagyok, és a mentőszolgálathoz jelentkeztem társadalmi munkába, hogy havi kétszer kijárjak mentőzni. A kórházba is jelentkeztem, hogy oda is szívesen visszamennék heti egyszer altatni.

Altatni?

Igen. Miért nevet rajta?

A sportban arra használják ezt a kifejezést, ha a csapat titkolni kívánja támadó szándékát, hátul megy körbe a labda, mondhatni, cuki módon, aztán, ha rés nyílik a lankadó figyelmű ellenfél védekezésében, hirtelen megindul a lerohanás.

Ja! Én aneszteziológusként altattam. Ez az alapvégzettségem, mellette félállásban voltam az Országos Mentőszolgálatnál, aztán, amikor Tapolcán megszűnt az aktív ellátás, mentem mentőzni, és mellékállásban csináltam az egynapos sebészeten az altatást.

Mit szól a jobbikos cukiságkampányhoz, a kommunikációs és talán tartalmi váltáshoz?

Nagyon jó a váltás, kell.

Tartalmi ez a váltás?

Tartalmi váltás is biztos lesz benne. Meg jelen pillanatban is van, ezt lehet látni országos szinten is.

Úgymint?

Látszik az országos támogatottságunkon a váltás, hiszen a Fidesznek ma már mindössze kétszázezerrel van több szavazója, mint nekünk.

A jobbikos politika tartalmában történt váltás?

Én politikával nem foglalkozom. Eztán sem biztos, hogy politikusként ülök a Parlamentben.

A Parlamentben politikusok ülnek. Ezen még az ön meggyőződése sem tud változtatni. Ez egy szakma, s ennek képviselői töltik meg a képviselőházat.

Én a választókerület érdekeit képviselném ott is.

Ahhoz mit szól, hogy a radikális jobbtól a közép felé mozdul a párt?

Erről szerintem Vona Gábor pártelnököt kellene megkérdezni.

Már kérdeztük. Ön mit gondol? Van ilyen elmozdulás, s ha van, helyes-e?

Még egyszer mondom: én pártpolitikával nem foglalkozom.

Mégiscsak ennek a pártnak a tagja, s ennek a pártnak a frakciójába ül be, ha vasárnap győz.

A médiából hallottam, hogy megpróbál közép felé húzni, és a közvélemény-kutatások szerint egy ilyen néppártszerű a Jobbik. Úgy gondolom, ez nem egy rossz dolog.

Volt, ami zavarta önt a mostani váltás előtti Jobbikban?

Nem. Nem. Nem. Semmi. Még egyszer mondom: én országos politikát nem folytattam, a helyi szervezetben sem politizáltunk, helyi érdekeket vettünk alapul, és a legnagyobb megmozdulásunk a kórházdemonstráció volt.

A kampányban került nyilvánosságra, hogy az ön testét, tán a karját egy szívecskével megtoldott „Becsület és hűség” tetoválás díszíti, ami ellenfeleit határozottan a Waffen SS „Becsületem a hűség” jelmondatra emlékeztette. Hogyan vitte át lelkileg ezt a botrányt?

Engem különösebben nem viselt meg, a feleségemet inkább, és azt nehezen viselem, ha a gyermekeim előtt látom sírni a feleségemet. De most már ő is túltette rajta magát.

Ön bénázta el?

Mi az, hogy bénázni?

Azt fel sem tételezem, hogy osztaná a náci ideológiát.

Nem is tehetném, hiszen huszonkét évig dolgoztam vezető beosztásban az egészségügyben. Együtt öltöztem harminchat emberrel, huszonkét évig a műtőben dolgoztam, nem köpenyben!

Akkor viszont elbénázta. Nem gondolni a hasonlóságra minimum bénázás. A tetkó nem tréfa, utánajár az ember, mielőtt életre szóló szöveget véset magára.

Én csak most szembesültem azzal, hogy ez a két szó egy SS jelmondatban is szerepel. Ez a két szó két emberi erény. Nem érzek benne bénázást.

Mi a varrás sztorija?

A feleségem, akivel együtt élek, aki az ikrekkel is megajándékozott, őneki fogadtam vele hűséget. Az édesapámtól meg a becsületességet tanultam, és úgy is éltem le minden napomat.

Hogyan jön az ötlet?

Ugyanúgy, ahogy bármilyen másik tetoválás esetében. Nem tudom, önnek van-e… Ismerősének?… De ez már lerágott csont. Itt az embereket nem az érdekli, kin milyen tetoválás van. Hanem az, hogy nincs tizenkét éve munkahely, hogy a fideszes kormány a fideszes önkormányzat segítségével 2012-ben bezárta a kórházat.

Tán az is ráerősített a negatív értelmezésre, hogy ön évekkel ezelőtt nyíltan rasszista cikkeket lájkolt a Facebookon, köztük azt, amelyikben ez olvasható: „A cigányság a zsidók biológiai fegyvere.” Ma is lájkolná?

Gondolom, ön is fészbukozik, és tudja, vannak cikkek, amiket csak úgy tud elolvasni, megnyitni, ha egyúttal lájkolja is. Ennek a cikknek a nyitóképe egy összevert néni arca, a szöveg nem volt kint. Megnyitottam, ezzel meg is osztottam, viszont nem kommenteltem.

Egyetért az idézett mondattal?

Miért, ha elolvasnék egy gyerekbántalmazásos cikket, az az jelentené, hogy verem a gyerekemet?

Szóval?

Nem, nem, nem. Nem értek vele egyet. És ezt az egész botrányt sem értem.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik