a Budapest Airport új vezetését a magyar valóság. A britek egyelőre nehézkesen mozognak a számukra idegen területen. A ferihegyi taxistenderrel két fő céljuk volt: egyrészt európai szintre akarták emelni a szolgáltatást, másrészt – bár ezt sosem hangsúlyozták – szerették volna távozásra bírni a piacot évek óta sakkban tartó vállalkozói kört. Az első célt elérték, a másodikban súlyos erkölcsi veszteséget szenvedtek – paradox módon éppen az átláthatóságba vetett hitük miatt. A teljesen nyílt pályáztatási rendszerben el kellett fogadniuk, hogy az általuk is erősen kifogásolt taxistársaság ajánlatot adjon, és mivel ez volt a legkedvezőbb, nyertesként is ezt a konzorciumot kellett kihirdetniük.
A keretek alapvetően megváltoznak, a szereplők viszont a régiek maradnak. Örömmel borulhat egymás karjaiba taxisofőr és biztonsági őr, hiszen a nyertes konzorciumban a reptér őrei is szerepet kaptak. Összekacsinthatnak megint, mint régen, amikor a taxisok – a természetes szelekció naturális módjaitól sem elzárkózva – „kivívták” maguknak a jogot, hogy egyedüliként fuvarozhassák az utasokat.
A brit vezetés tévedett, amikor azt hitte, hogy a versenyeztetéssel szakmai alapon teremthet rendet. Ebben a kérdésben ugyanis a taxispiaci viszonyok másodlagosak. A nyertes valószínűleg nem fogja nyereségesen működtetni a szolgáltatást, talán ez nem is célja. A reptéri taxisbiznisz eddig is évente 1,2–1,4 milliárd forint bevételt hozott a monopolhelyzetét a „szokásjog” alapján bebetonozó társaságnak, ebből pedig akár fel is lehetett halmozni a további működéshez szükséges tőkét. A háttérben álló Veres István vállalkozónak (lásd a Citadella és a Kádár-villa körüli botrányokat) pedig nagy szüksége van egy társaságra, amely évente elkönyveli ezt a bevételt. Vajon miért, ha vélhetően nem termel majd nyereséget?
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
