Sajátos konnotációi csak mifelénk vannak. E jel jelentései attól függnek, ki honnan néz a palackra: jobbról-e, balról-e, vagy középről netán. Van, kinek e szó a hitet, hűséget, hazát, hagyományt jelenti, van, kinek parvenü, simlis vizesnyolcasok populista részvénytársaságát. A bor felette áll e jelentéseknek. (A bor összeköt, a politika megoszt.) E bornak pedig végképp semmi köze ahhoz a balkáni békaegérharchoz, e kínos kulimászhoz, a középszer eme mucsai tobzódásához (nota bene nagyjából mindenki olyan politikai osztályt kap, amilyet megérdemel), ami folyik itten. By the way, hülyén venné ki magát egy bor, amit úgy hívnának, hogy MSZP, esetleg Maszop, vagy mondjuk Lendvai Ildikó Édes Muskotályos Kései Szüretelésű Muzeális Küvé 1911. évjárat, vagy Marjai Muskotályos, avagy Horn Gyula Dobgitár Vörös Habzóbor 1956, netán Rosa Luxemburg Rozé, Trockij Jégbor, esetleg Fletó Grand Cru.
Piemont Toszkána után az olasz borvilág második legnagyszerűbb izéje, egy hely, ahol élni kéne, kellett volna, hűvösös bortáj (körülbelül akkora volumennel, mint az összes magyar aktív borvidék). Koncentrált, nem bordóis-lekváros-meleg-újvilágos boreszménnyel, hanem a (főleg a Nebbiolo szőlőből, esetleg Barberából sajtolt) vörös bornak, a föld vérének hűvösebb, hihetetlenül intenzív, szerintünk elegánsabb stilisztikájával.
Tökéletes, nem túl bonyolult borocska ez rubin színnel, tiszta, virágos illattal. Koncentrált textúra, telt test, szép, élénk savak, gyönyörű halovány hordóíz a háttérben. Magas analitikai értékei könnyed egyensúlyt alkotnak, illatban-ízben kiegyensúlyozott, nem túl komplex, nagyon jó bor ez a Fides nevű vörös, ami messze nem a csúcsbora a piemonti szortimentnek. Ez az a Fides, ami még a szociknak is ízlik (a fotós dumája).
Fides Barbera d’Alba 2003, Pio Cesare • Alkohol 14% • Sav: 6,1 g/l • Extrakt: 34,50 g/l • Gasztro: szalámi, grill, rizottó, sólet, kemény sajtok * 7500 forint körül
