Semmi sem drága

Eljutottunk a 13. havitól a 16. havi nyugdíjig – így lehet összegezni a jelen kampányidőszak leginkább felelőtlen kijelentéseit. A két nagy párt egymásra licitált a nyugdíjígéretekben, egészen addig, ameddig a számháború komolytalanná vált, értékelhetetlen szakmai (?) vitába torkollva. Kétségtelen, hogy a mai Magyarországon a nyugdíjasok olyan politikailag aktív népességcsoportot alkotnak, amelynek a szavazata eldöntheti a választás kimenetelét. Ami tény: a nyugdíjrendszer egész Európában válságban van, a nyugati civilizáció országaiban mindenütt fogy a népesség, és egyre kevesebb aktív korúnak kell eltartania egyre több járulékost. Magyarországon különösen ingatag a nyugdíjrendszer gazdasági alapja – a kampányígéretekkel kapcsolatban pedig az elemzők leginkább arra a veszélyre figyelmeztetnek, hogy a nagyszámú nyugdíjas képes kikényszeríteni az ígéretek betartását. Ez viszont az államháztartás teljes megbillenéséhez vezetne.

A nyugdíjrendszer átalakítását a Gyurcsány-kormány azzal a filozófiával kezdte meg, hogy a fejlődő gazdaság jótéteményeinek legyenek a nyugdíjasok is haszonélvezői. Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter szerint a 13. havi nyugdíj beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen az emelésekkel együtt 28 százalékos reálérték-növekedést eredményezett a juttatásokban. Ám a rendszer további finomításokra szorul: aránytalanságok keletkeztek a különböző évjáratúak járulékai között, ezeket ki kellene egyenlíteni. Erről szól a Gyurcsány-kormány nyugdíjfelzárkóztatási programja, amely 2010-ig további 130 milliárdos ráfordítással a belső igazságtalanságokat orvosolná. „Körülbelül ez az a maximális összeg, amelyet a magyar gazdaság még képes kitermelni” – jelzi a realitás határát a miniszter, aki szerint a Fidesz által beígért 14. havi nyugdíj a rendszer belső igazságtalanságait erősítené. (Ez egyébként további 140-160 milliárdos kiadással terhelné meg a központi költségvetést.)

Sisák Imre, MDF: Minden nyugdíjasnak egységesen 15 ezer forintos járulék-emelést adnánk.”

KIEGYENLÍTÉS. „Büszke vagyok arra, hogy az SZDSZ kimaradt a nyugdíjígérgetésből, a 14. havi nyugdíj blöff, ezen az úton továbbmenni nem lehet” – mondja Béki Gabriella, a liberális párt szakpolitikusa. A szabad demokraták is inkább a különböző korosztályok között meglévő különbségek kiegyenlítését tartják megoldandó problémának, valamint az özvegyi nyugdíj fizetésének módján változtatnának – ez utóbbival nem várnák meg a 2010-et, hanem kormányra kerülés esetén mihamarább a megoldást szorgalmaznák. A Fidesz kommunikációs csapata a programismertető kongresszusra hivatkozva elzárta lapunk elől a lehetőséget, hogy a párt szakpolitikusát, Harrach Péter egykori minisztert kérdezzük a szociálpolitikai tervekről. A vasárnap kiadott vékonyka brosúra arra enged következtetni, hogy az Orbán-kormány idején működtetett szociálpolitika visszahozatalán túl kevés az eredeti ötlet. A kampányban elhangzott ígéretek közül a Fidesz tartja magát a 14. havi nyugdíjhoz, amelyet kormánypolitikusok gazdasági nonszensznek neveznek.

„Az MDF minden egyes nyugdíjasnak egységesen 15 ezer forintos járulék-emelést adna” – mondta lapunknak Sisák Imre, a párt szakpolitikusa, Pásztó polgármestere. A kisebbik ellenzéki párt szerint ezzel az egyszerű lépéssel csökkennének a nyugdíjak között tapasztalható kiáltó különbségek, mivel a kisnyugdíjak nagyobb arányban növekednének, mint a nagyobb összegűek.

Ki áll a családok pártján? Ez a másik nagy vitapontja a kampánynak. E téren élesen elkülönül a két, egymásnak feszülő társadalompolitikai nézetrendszer. Visszaállítaná az előző kormányzati ciklusban bevezetett családtámogatási rendszert a Fidesz és az MDF is, azaz a családi adókedvezmény újbóli bevezetésével ismét a dolgozó gyermeknevelőket támogatná, azon az elven, hogy az állam ne vonja el adó formájában a családtól azt a pénzt, amelyet gyermeknevelésre fordítanak. A jobboldali kormányzat támogatási rendszerét a baloldal amiatt kritizálta, mert nem a leginkább rászorultak kaptak így állami segítséget, hanem a már megerősödőben lévő középosztály, a Fidesz szavazóbázisa. A leginkább rászoruló 1,2 millió családból pedig mintegy 300 ezernek egyáltalán nincs adózó jövedelme. A kisebb jövedelműek támogatására az Orbán-kormány idején a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, vagy más néven a kiegészítő családi pótlék szolgált (egy évben kétszer 5400 forint). Ennek összege viszont négy éven keresztül nem változott (kivéve a fogyatékos gyermekek esetében).

Göncz Kinga, MSZP: A 14. havi nyugdíj a rendszer belsõ igazságtalanságait erõsítené.”

A szocialisták az elmúlt időszak eredményeit értékelve arra hivatkoznak, hogy a duplájára emelték a családi pótlék összegét. Ám ezt másképpen nem lehetett megoldani, mint a korábbi rendszer átalakításával, azaz a családi adókedvezményre fordított 60-70 milliárdnak és a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra költött mintegy 46 milliárdnak a pótlékba való beolvasztásával. A rászoruló családok viszont ebben az új rendszerben elveszítették a speciálisan számukra fenntartott támogatási formát. Amikor a jobboldali ellenzéki pártok a családi adókedvezmény visszaállításáról beszélnek, nem fejtik ki: amennyiben nem a családi pótlék összegének csökkentéséből, akkor milyen forrásból teremtenék elő azt a 60-70 milliárdot, amelyet ez a rendszer vonna el a költségvetéstől. Erre egyelőre nincs válasz.

Az SZDSZ az átalakításnak különösen azt az elemét tartja fontos lépésnek, hogy a baloldali-liberális kormányzat megkezdte az adórendszer és a szociálpolitikai támogatások elválasztását. Ám nem teljes körűen törölték el a gyermeknevelésért járó adókedvezményt sem: a három, vagy annál több gyermeket nevelő családok az új szisztéma szerint is igénybe vehetik ezt a támogatási formát. Béki Gabriella lapunknak elmondta: pártja egyik legfőbb célja, hogy az adórendszert végleg megtisztítsa minden szociális vonatkozástól. Ám a rendszeres gyermekvédelmi támogatás eltörlését sajnálja, hiszen így a leginkább rászorulók számára veszett el egy fontos támogatási forma. Ennek ellensúlyozására az SZDSZ jelentősen bővítené a természetbeni juttatások körét.

A legjobban nélkülözők támogatására a szocialisták is kerestek megoldást: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tavaly nyáron hirdette meg a gyermekszegénység elleni programot, amelynek kidolgozásával Ferge Zsuzsa szociológust bízta meg. Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter lapunknak elmondta: a program elkészült, s a következő kormányciklusban kezdődhet a megvalósítása. Lényege a miniszter szerint az, hogy szociális minimumot biztosítana az állam a leginkább rászorult családoknak, a munkaerőpiacról tartósan kiszorulóknak, s mindezt azon a módon, hogy családi segélyezéssé alakítanák át az ellátórendszert.

BÉRLAKÁSOK. A lakástámogatási program a harmadik nagy vitatéma: a Fidesz a korábbi otthonteremtési támogatás rendszerét állítaná vissza, amelyet a baloldal időközben átalakított. Méghozzá azért, mert szerinte a nagyobb összegű ingatlanvásárlást nem szabad az adófizetők pénzén támogatni. Az mindenesetre tény, hogy a jelen kormányzat bérlakás-építési programja kifulladt, mivel nem tudtak erre jelentős költségvetési összeget biztosítani. Az MSZP folytatná a Fészekrakó programot, amelyben az első lakásvásárlást új lakás esetén teljes, míg használt lakásnál fél „szocpollal” támogatják, szigorúan 15 milliós határig, másrészt lakásbérleti támogatást is nyújtanak a fiataloknak. Az MDF nem csak kamattámogatást adna a bérlakások építéséhez, hanem egyenesen kamatmentes állami hitelt folyósítana mindazoknak, akik vállalják: az általuk épített új ingatlant legalább tíz évig bérlakásként hasznosítják. A Fidesz a Széchenyi Terv lakásprogramjának felélesztésével évi 50 ezer új otthon megépítését és régiek felújítását ígéri, s az államilag támogatott hitelkonstrukciót ismét forint alapra kívánja helyezni. A szociális célú lakásépítést pedig azzal élénkítené, hogy az áfáját 5 százalékra csökkenti.