Később további kettőt is felfedeztek a csillagászok, amerikai kutatók pedig most megtalálták a bolygó tizenkettedik és tizenharmadik gyűrűjét is. Mi több, a Hubble űrteleszkóp megmutatta: a külső öv színe kék, ami rendkívül ritka a Naprendszerben, csak a Szaturnusz körül alakult ki hasonló.
Az Uránusz eddig ismert gyűrűi is eltérnek a Neptunusz, a Jupiter vagy a Szaturnusz gyűrűitől, méretük és anyagsűrűségük ugyanis elmarad azokétól. A színük azonban hasonló: sárgás vagy vöröses. A legutóbb azonosított képződmény viszont kék, ezt alighanem az alkotó részecskék rendkívül kis mérete okozza. Míg ugyanis a közönséges gyűrűkben vegyesen található porszerű, és nagyobb törmelék, illetve vízjég, az Uránusz legkülső gyűrűje füstszerű részecskékből áll, amelyek átmérője kisebb, mint a hajszál vastagságának ezredrésze. Ez pedig úgy szórja és veri vissza a fényt, ahogyan például a Föld légköre is teszi – kék színt eredményezve.
A jelenséget végső soron a gyűrű közelében keringő aprócska hold váltja ki, hasonlóan a Szaturnusz kék gyűrűjéhez, ahol szintén a nagyobb részecskéket magához vonzó, és a kisebbeket eltaszító égitest felelős a jellegzetes színért.