Minden munkavállalónak jár rendes szabadság
A munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók rendes szabadságukat a Munka Törvénykönyve alapján vehetik igénybe, a munkaszerződés, illetve kollektív szerződés azonban – a munkavállaló javára – eltérhet a jogszabálytól.
Köztudottan jobb helyzetben vannak a pedagógusok, akik pótszabadságuk révén szabadabbak nyáron. A köztisztviselők, a bírák és ügyészek is több rendes szabadságra jogosultak, mint a munkavállalók. A vállalkozók nem jogosultak szabadságra, megrendeléseiket azonban úgy szervezik, ahogyan akarják, ez persze gyakran jelenti azt, hogy nem tudják rövid időre sem pihentetni tevékenységüket.
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. A szabadság díjazott pihenőidő, ezalatt a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Távolléti díjként a szabadsága alatt érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótlékai, valamint a – munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlagát kell kifizetni.
Alapszabadság életkor alapján
Sokan vannak abban tévhitben, hogy a szabadságuk az adott munkáltatónál ledolgozott évekhez igazodik. A szabadság szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mennyi ideje dolgozik a munkavállaló ugyanannál a munkáltatónál, ugyanis az életkor alapján nő a szabadságos napok száma.
Együttmûködésben a Nádas Ügyvédi Irodával
Az alapszabadság 20 munkanap, amely a munkavállaló
– huszonötödik életévétől 21
– huszonnyolcadik életévétől 22
– harmincegyedik életévétől 23
– harmincharmadik életévétől 24
– harmincötödik életévétől 25
– harminchetedik életévétől 26
– harminckilencedik életévétől 27
– negyvenegyedik életévétől 28
– negyvenharmadik életévétől 29
– negyvenötödik életévétől 30
munkanapra emelkedik. A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben betölti a fenti életkort. Fontos szabály, hogy a szabadság munkanapra, és nem naptári napra jár. Nem árt tudni azt sem, hogy aki egyidejűleg több helyen áll munkaviszonyban, mindegyik jogviszonyában jogosult szabadságra. Aki pedig részmunkaidőben dolgozik, ugyanannyi nap szabadságot vehet ki, mint teljes munkaidőben foglalkoztatott munkatársai, a szabadság alatt járó díjazása azonban a munkaidejéhez igazodik.
Ha a munkaviszony év közben kezdődik, vagy év közben szűnik meg, a szabadságnak csak időarányos része jár. Ha az évi szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak tekintendő.
Pótszabadság munkakör, egészségi állapot, gyermeknevelés alapján
Az alapszabadságon kívül törvény garantálja a pótszabadságot a fiatal munkavállalóknak, a gyermeket nevelő szülőnek, a vak munkavállalóknak (évi öt nap), valamint föld alatt dolgozó, illetve ionizáló sugárzásnak kitett dolgozóknak (évi öt nap). A többféle jogcímen járó pótszabadságok egymás mellet is megilletik a munkavállalót.
A szülők szabadon dönthetnek arról, hogy melyikük veszi igénybe a gyermeke után járó pótszabadságot. A gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalónak vagy gyermekét egyedül nevelő szülőnek, 16 évesnél fiatalabb gyermeke után 2, két gyermeke után 4, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság megilleti a gyermek gondozását, nevelését vállaló örökbe fogadó és a nevelőszülőt is. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születése évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betöltötte.
A szabadság kiadása
Április 1-jétől változtak a szabadság kiadására vonatkozó szabályok, mégpedig a munkavállalók előnyére. A főszabály továbbra is az, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kivenni, illetve a munkáltató köteles azt kiadni. Az új szabályozás értelmében kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozva csak az alapszabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követő évben kiadni, mégpedig a következő év március 31-ig, kollektív szerződés szerint pedig június 30-ig. A 2006-ról maradt szabadságok legkésőbb 2007. szeptember 30-ig kiadhatók.
A munkavállaló három nap szabadságot akár azonnali bejelentéssel is igénybe vehet, ha valami miatt (betegség, baleset, haláleset, betörés) sürgősen kell intézkednie. Főszabály szerint ugyanis az alapszabadság egynegyedével a munkavállaló szabadon rendelkezik, de 15 nappal a tervezett szabadság előtt be kell jelentenie munkáltatónak, hogy kiveszi majd a szabadságát. A 15 napos határidő betartása alól mentesít ez a módosítás. Mivel az alapszabadság háromnegyed részével azonban a munkáltató rendelkezik, azaz adott esetben azt is megteheti, hogy nem engedi el a tervezett időpontban szabadságra munkavállalóját. Aki pedig új munkahelyen kezd, a munkaviszony első három hónapjában nem rendelkezhet szabadságával, azaz csak akkor mehet szabadságra ez idő alatt, ha azt munkáltatója megengedi.
A munkáltató a szabadság kezdete előtt 1 hónappal köteles közölni a kiadás időpontját a munkavállalóval, ha az időpontot mégis megváltoztatja, az ebből eredő kárt köteles megtéríteni a munkavállalónak (kára származhat például a munkavállalónak, ha a kiadott szabadságolási ütemterv alapján befizeti utazását, majd a munkáltató döntése miatt mégsem tud elutazni). Ez szabály is a munkavállalók érdekeit védi, ugyanis így elvileg nem fordulhat elő, hogy például anyaghiány miatt leáll a termelés, és azonnali hatállyal kényszerszabadságra küldi a dolgozókat a munkáltató, ahelyett, hogy állásidőt rendelne el. A szabadságra ugyanis távolléti díj jár, míg az állásidőre munkabért köteles fizetni a munkáltató. Az más kérdés, hogy a munkáltatók számos esetben nem tartják be ezt a szabályt.
A munkáltató arra is jogosult, hogy a már megkezdett szabadságot megszakítsa, ehhez azonban kivételesen fontos érdeket kell igazolnia. Ilyenkor nem számít be a szabadság idejébe sem a munkahelyre utazással, sem a visszautazással, sem pedig a munkával töltött idő, ráadásul a munkáltató az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket és munkavállaló kárát is köteles megtéríteni.
Mi lesz a ki nem vett szabadsággal?
A Munka Törvénykönyve áprilisi módosításával egyértelművé vált a szabadság kiadására vonatkozó igény elévülésének szabályozása. A munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig. Amennyiben a munkáltató nem adja ki a törvényben előírt határidőben a szabadságot, ez nem eredményezi a szabadság elvesztését.
A szabadság pénzbeli megváltását csak akkor engedélyezi a jogszabály, ha megszűnik a munkaviszony.
A „Jogi sarokban” a Nádas Ügyvédi Iroda folyamatosan tájékoztat a közvéleményt érdeklő jogszabályokról, ezek változásairól, tervezetekről, alkalmanként egyedi esetekről. Az olvasók által felvetett problémákra – amennyiben ezeket a többi olvasó számára is érdekesnek tartja – jogi megoldási javaslatokat kínál. A konkrét ügy megoldása azonban ügyvédi tevékenység, amihez az események és iratok teljes ismerete szükséges, és meghaladja a rovat lehetőségeit.
