“A román hadsereg szó nélkül teljesítette Hitler parancsát. Amikor összetereltek, azt mondták, minden rendben lesz, kapunk házat, földet. Transzinisztriában szállítottak le a vagonokról. A fagyos földbe vájt odúkban próbáltunk túlélni.”
Ion Dobrin, Románia
“A katonák maradékát ettük, de ez semmire sem volt elég. Sokan a halottaktól kaptak el fertőzést, sokan abba haltak bele, hogy dögöket és emberhúst ettek. Tízezer roma halt meg ott.”
Nicolae Fistogeanu, Románia
“Mengele laboratóriumában adtak injekciókat a koponyámba, a szemgolyóm mögé. Így próbálták kékké változtatni a szemem színét. Csecsemő voltam, de még a harmincas éveimben is rendszeresen elájultam emiatt. A náci orvos még tíz évig praktizált a háború után.”
Rita Prigmore, Németország
“A náci őrünk keményen hajtott minket a táborban. Mindig, amikor azt üvöltötte: schnell!, én visszakiabáltam: kuss legyen! Persze nem értett franciául, de egyszer volt vele egy tolmács, aki kénytelen volt fordítani. Ekkor törte el az orrom puskatussal és verte szét a fejem. Egy rabtársam mentett meg: az út szélére vonszolt és a kerítésből kipiszkált fémdarabokkal operált meg.”
Raymond Gureme, Franciaország
“Reggelente gyűjtöttük össze a halott gyerekeket, nagyjából kétnaponta ment el egy-egy. A legcsúnyább valahogy mégis még a vonaton volt, ahol egymás előtt kellett vécéznünk. Leírhatatlan volt a bűz.”
Forgács József, Magyarország
