Etikaprofit

Az Enron-botrány következményeként elfogadott amerikai Sarbanes-Oxley-törvény a felelős vállalatirányítás jelképe lett. Milyen hatást gyakorolt e jogszabály az üzileti világ működésére?

– A törvény nemcsak a vállalati szereplők, a menedzsment, az igazgatótanács és az audit bizottság hozzáállását változtatta meg alapvetően, de a hozzánk hasonló könyvvizsgáló cégek gondolkodását is. Most jobban odafigyelnek, hogy megértsék az üzlet komplexitását, és azt tükröző, minden szempontból megvizsgált számokat kapjanak végeredményül. Mindez kedvező a befektetőknek, ám járulékos erőfeszítést követel meg a menedzsmenttől.

– Ön nemrégiben a Wall Street Journalban fejtette ki véleményét a Sarbanes-Oxley-törvény 404-es szakaszáról, amely a vállalati éves jelentés belső ellenőrzésének kialakításáról rendelkezik. Mit is jelent ez a befektetők számára? Ha a belső ellenőrzés garantálja a pénzügyi mutatók hitelességét, az csökkenti az Enronéhoz hasonló botrányok veszélyét?

– A belső kontroll tágabb értelemben átfogja mindazon rendszereket és folyamatokat, amelyek segítenek azonosítani és minimalizálni a kockázatokat minden területen, tehát minél szélesebb körű és erősebb, annál kedvezőbb a befektetőknek. A belső ellenőrzés kényszere nagyobb átláthatóságot kíván a vállalati rendszerekben, ami erősíti a részvényesi bizalmat. A kihívás abban rejlik, hogy a befektetők először hallanak a belső ellenőrzésről. Fennáll annak a kockázata, hogy ha a pénzügyi jelentésben a kontroll gyengeségére utaló megjegyzést találnak, nagy valószínűséggel félreértelmezik azt. Cikkem lényege, hogy a befektetőknek is útmutatót kell adni arra nézve, miként értelmezzék megfelelően ezeket az újfajta információkat.

– Mindez azonban extra költséget okoz a cégeknek, például az E&Y 400 ezer tréningórát fordított világszinten az alkalmazottak képzésére csupán ezen paragrafus miatt.

– Valóban, a belső kontroll kialakítása és dokumentálása rengeteg erőfeszítést követel, amit a saját cégünkön belül is végre kellett hajtanunk, hiszen első fokon a menedzsment felel a pénzügyi jelentés hitelességéért. Az Egyesült Államokban a szabályozó testületekben a szabály bevezetése óta nem született egyetértés arról, hogy mindez megéri-e, de az E&Y meggyőződése, hogy az intézkedés hosszú távú haszna meghaladja a jelenlegi ráfordításokat. Egyébként ugyanezeket az elveket alkalmaztuk, amikor a magyar irodánk részt vett a Budapesti Értéktőzsde vállalatirányítási ajánlásainak kidolgozásában. (Figyelő, 2004/8. szám).

– Értékelik mindezt a befektetők? Valóban etikusak, vagy csak az izgatja őket, hogy ne omoljon össze üzleti manipulációk miatt a cég, amelybe a pénzüket fektették?

– A szabályozás még viszonylag új, de a részvényesek kezdenek meggyőződni arról, hogy az erős vállalatirányítási szabályokkal rendelkező cégek nagyobb valószínűséggel lesznek jövedelmezőek. Így előbb-utóbb a befektetői közösség prémiumot fog fizetni értük. A felelős vállalatirányítás szabályozása világszerte is kezd konvergálni, hiszen az Európai Unió 8. direktívája az amerikai Sarbanes-Oxley-törvényhez, vagy éppen a BÉT kódexéhez hasonló iránymutatásokat fogalmaz meg. A globálisan konzisztens normákból pedig minden befektető profitál a világ bármely pontján.

– E szabályozások azonban csak a tőzsdei társaságokra érvényesek. Európában és Magyarországon viszont a cégek többsége nem nyilvános részvénytársaságként működik.

– A nem tőzsdei cégek nagy része – noha ez nem kötelező – valószínűleg önként fogja átvenni azokat az előírásokat, amelyekből hasznuk származhat, és amelyek értelmezhetők rájuk. A felelős vállalatirányítás normáinak elterjedésével ezt fogják látni a külvilágban, erre fogják késztetni őket a bankok, és persze saját tulajdonosaiknak is be akarják bizonyítani, hogy léteznek kontroll mechanizmusok a szervezet működésében.

– A BÉT kódexéből végül kimaradt, de a felelős vállalatirányítás egyik vesszőparipája az elnöki és vezérigazgatói posztok szétválasztása. Nem problematikus, hogy Ön mindkettőt betölti?

– Arról, hogy mi a legcélravezetőbb, még világszinten is folynak a véleménycserék. Mi azért nem változtattunk rajta, mert az elnöki szerepkörben a vállalatirányítási funkciók nagyon szigorúan szabályozottak a cégünknél, így nem szükséges e posztok szétválasztása. Az E&Y-nak saját etikai kódexe és telefonos vonala van. Törekszünk rá, hogy több mint 100 ezer alkalmazottunk megértse: egyetlen megbízás se lehet fontosabb, mint a feddhetetlenségünk.

– A Sarbanes-Oxley-törvény azt is előírja, hogy a belső ellenőrzést és a külső auditot sem végezheti ugyanaz a szolgáltató egy ügyfélnél. Ezen összeférhetetlenségek miatt nem túl kevés mindössze négy nagy játékos az iparágban? Ráadásul az Economist hetilap a könyvvizsgáló szakma jövőjéről szóló írásában azt latolgatta: a vezető négyes, a Big Four könnyen Big Three-re redukálódhat. Ahogy az Enron bukása magával ragadta az Arthur Andersent, úgy a Parmalat könyvelési botránya a Deloitte-ot fenyegeti. Tart az iparág monopolizálódásától?

– Nem számolok ilyen fejleménnyel, miközben a Parmalat-ügy részleteit nem ismerem behatóan. Egyébként húsz éve még nyolc nagy szereplő volt a könyvvizsgálók piacán, ebből konszolidálódtunk négyre. A könyvvizsgáló cégeknek nagyon szigorú felelősséget kell vállalniuk, amit most globális szinten próbálnak meg szabályozni. Ma négy nagyon erős nemzetközi játékos van a pályán, és mindegyik arra koncentrál, hogy növelje teljesítményét, biztosítsa a minőséget és megfeleljen a piac elvárásainak. Még mindig sokaknak fáj az Andersen eltűnése, ami bennünket is mélyen érintett az E&Y-nál, noha 85 országban gyakorlatilag hozzánk csatlakozott a megszűnt cég, okosabb és erőteljesebb szervezetté téve minket. Nagy csapás lenne a pénzügyi piacoknak, ha csak hárman maradnánk, de nem hiszem, hogy ez megtörténne.

– Folyamatosan cégösszeolvadásokról és felvásárlásokról hallunk híreket. A mono- vagy oligopolizáció felé tart a világ?

– Ezek körkörös folyamatok. Láttunk már nagy összeolvadásokat, miközben az elmúlt években olyan új szervezetek erősödtek meg, mint a Google vagy az eBay. De egy összeolvadásnál is gyakori, hogy a szervezet bizonyos darabjai nem illeszkednek a közös képbe és megválnak tőlük. Nemcsak összeolvadások, szétválások is történnek, ami kedvező környezetet teremt a növekedésnek.

– A kisebb versenyzőknek azonban csak a viszonylag új iparágakban van esélyük, az Ön által említett példák is az internetgazdaságból valók. Én hiába alapítanék könyvvizsgáló céget, nem lenne sok esélyem, hogy az Ön konkurensévé váljak.

– Éppen a könyvelésben és könyvvizsgálatban sok helyi és regionális cég tevékenykedik, amelyek a vállalatoknak nagyszerű szolgáltatásokat nyújtanak például a helyi adózási, szabályozási ismereteik révén. Én hiszek a vállalkozó szellemben, s a Földön ma 300 millió ember él, akik valamilyen vállalkozást akarnak kezdeni. Sok olyan igény van a világban, amit egy-két-három fős, „garázsból” indult cégek ki tudnak elégíteni, s némelyikük egész nagyra nőhet. Az E&Y minden évben kiosztott nemzetközi üzleti díja, „Az év üzletembere” is ezt ismeri el. Tavaly például a világszintű díjat egy fülöp-szigeteki gyorsétterem-lánc alapítója nyerte el, aki nagyobb forgalmat produkál a hazájában, mint az ottani McDonald’s.