 |
 |
|
Kizárólag saját felhasználásra évi 87 liter gyümölcspálinkát főzethet le 50 százalékos jövedékiadó-kedvezménnyel minden magyar család az EU- csatlakozás óta. Ám ritka az a família, amely el is fogyasztja ezt a mennyiséget. A „fölösleg” nagy része pedig fekete csatornákon keresztül valahogyan a kocsmákba szivárog, és ott a jövedékiadó-kedvezmény miatt sokkal versenyképesebb, mint más, legális „szesztestvérei”.
PÁLINKALOBBI. Az iparszerű szeszesital-gyártók persze minden lobbierejüket bevetik, hogy azonos feltételeket csikarjanak ki a törvényhozóktól, ami gyakorlatilag a családi jövedékiadó-paradicsom végét jelentené. Csakhogy a pálinkalobbi is erős. A frontemberei között tudhatja például Font Sándor fideszes országgyűlési képviselőt, aki – akkor még MDF-es honatyaként – az EU-csatlakozási tárgyalások időszakában meghatározó szerepet játszott a bérfőzetett pálinka kedvezményének unión belüli megtartásában.
Font azonban a Gyümölcspálina-főzők Országos Szövetsége és az italpiacon konkurens Zwack Unicum Rt. jövedékiadó-ügyét vizsgáló parlamenti bizottság elnöke is. „Zwackos vélemények” alapján így eleve ellenérdekelt egy olyan ügyben, ami ráadásul a cég szerint nem is létezik.
A történet ott kezdődött, amikor az uniós jogharmonizáció jegyében a szeszes italokat újra be kellett sorolni – a korábbi ipari termékjegyzék helyett – az uniós vámtarifa kategóriákba. Az erjesztett alkoholt tartalmazó bor, sör az alacsony adótételű, a lepárlásból származó finomszeszes italok pedig, mint a pálinka, a magas adótételű osztályba kerültek. Az erjesztett és lepárolt alkoholt is tartalmazókat – például a vermutot – pedig az úgynevezett „köztes” kategóriába kellett besorolni. Ez utóbbi kosárba került tehát a Zwack Unicum gyümölcsborból és finomszeszből készített Éva vermutja is. Pontosabban ez talán mégsem volt ennyire egyértelmű, legalábbis a cégnél még 2001-ben kezdődött, a besorolást és az alapján az adófizetést ellenőrző pénzügyőrségi vizsgálat ennél a terméknél megakadt. Ám a minősítő cégek és szakértők – nem teljesen egybehangzó – véleménye alapján, miszerint a vermut „köztes”, nem pedig magas adótételű szeszes ital, az illetékes vámhivatal vezetője végül mindent rendben talált, s a vizsgálatot lezárva megállapította: nincs adóhiány. Mindezek után az Éva esetleges németországi exportjához a cég 2005-ben megkérte az illetékes uniós hivatal, az EU Kötelező Vámtarifa Felvilágosítása (KVF) állásfoglalását is, amely – a beküldött gyártmányösszetétel alapján – szintén a „köztes” termékek közé sorolta a vermutot. A kérdés ezzel eldőlt, hiszen az uniós verdikt kötelező érvényű a tagország számára.Igen ám, csakhogy amikor a pénzügyőrségi vizsgálat folyt, Magyarország még nem volt az EU tagja.
Vagy mégsem ilyen egyszerű a történet? A hazai pénzügyőrök talán mégsem véletlenül hezitáltak a 2001-es vizsgálat során: alighanem maradtak foghíjak a minősítés, a vámtarifa-besorolás nemzeti jogi szabályozásában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Zwack Unicum adóvizsgálatának lezárása után 9 hónappal pontosították a jövedéki törvényt. E lépés részeként pedig megszüntették a rossz vámtarifa-besorolás miatti visszamenőleges büntethetőséget. Azaz, bár a módosítás értelmében annak érvénybe lépése óta a pénzügyőrség vegyvizsgáló intézete sorolja be vámtarifa-kategóriába az egyes jövedéki termékeket, ha ennek nyomán esetleg változik a besorolás, visszamenőleg akkor sem lehet „adókötelezettséget megállapítani”. Márpedig ha az Éva vermutot rosszul kategorizálták, a kedvezőtlenebb besorolás még a Zwack Unicum Rt. saját számításai szerint is 300 millió forint jövedékiadó-többlettel járt volna, azaz a gyártott mennyiség alapján késedelmi kamatostul 1 milliárd forintot közelítő fizetnivalója lett volna a cégnek.
A történet itt vesz fordulatot: Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága akkori vezetője váratlanul levelet kap a három évvel ezelőtti adóvizsgálatba szakértőként bevont vegyvizsgáló intézetből. Arnold korábban inkább a nagyobb költségvetési bevételt jelentő magasabb adótételű termékek, és nem a köztesek közé sorolta volna be az Évát, és a levél írója is arról a véleményéről számolt be, hogy az eset újraértékelése után mégis inkább a nagy adótételűek közé tartozónak véli a vermutot. Erről Arnold tavaly szintén levélben tájékoztatta Draskovics László akkori pénzügyminisztert. E dokumentum másolata került el a Magyar Nemzethez, amely a történteket ezek után úgy tálalta, hogy „az Országgyűlés Zwack Péter érdekében módosította a törvényt, hogy vállalkozásánál milliárdok maradjanak meg”. A napilapot a Fővárosi Ítélőtábla ezért a megalapozatlan állítást tartalmazó cikkéért helyreigazításra kötelezte.
Hiába, a cikk nyomán ugyanis Font Sándor vezényletével mégis megalakult a parlamenti vizsgálóbizottság. Frank Odzuck, a Zwack Unicum Rt. vezérigazgatója értetlenül áll a fejlemények előtt, állítja: „Zwack-ügy” nem is létezik. Sérelmezi, hogyan lehetséges egy jogállamban évekkel egy lezárt vámhatósági vizsgálat és több hónappal egy sajtó-helyreigazítást elrendelő bírósági döntés után parlamenti „Zwack-bizottságot” létrehozni. A testület elnevezése már önmagában is rossz fényt vet a társaságra. Ráadásul a bizottságnak a céggel szemben Odzuck szerint „ellenérdekelt” elnöke „valótlan állításokkal rontja a társaság hitelét”, amit aggodalommal és értetlenül néznek a Zwack Unicum Rt. külföldi tulajdonosai, az Underberg és a Diageo csoport vezetői. A társaság ezért minden jogi eszközzel fel fog lépni a hitelrontókkal, így Fonttal szemben is.
|
|
Fűszerezett csirke
Nem csak itthon vitáznak az Európai Unión belül az élelmiszer-ipari termékek besorolásáról. A huszonötök csirke- és pulykatermelőinek akár a negyede is lehúzhatja a redőnyt, ha az illetékes brüsszeli tarifabizottság egy másik, most zajló vitában úgy dönt: a fejlődő országoknak adott kedvezménnyel az unióba fillérekért beérkező, sózott távol-keleti baromfihús valójában nem sós, hanem „ízesített, fűszerezett”. E kategorizálás esetében ugyanis még kedvezményesebben, következésképpen az unión belüli termelők árainál jóval olcsóbban áraszthatja el a „fűszerezett” csirke a tagországok piacait. |
|
|
|
|
A fideszes képviselő ezzel szemben a Figyelőnek azt nyilatkozta: a gyártó nem ugyanolyan összetételű Éva vermut mintával szerzett „köztes” termék besorolásról szóló uniós állásfoglalást, mint amilyet 2002-ben az említett pénzügyőrségi vegyvizsgáló intézet elemzett. A cég nyilatkozatban tette közzé, hogy ezt nem is állította, mert a terméket azóta is fejlesztette, arról nem beszélve, hogy a gyümölcsbor alkoholtartalma is évjáratonként változik. Az a két Éva viszont ugyanaz volt, amelyek egyikét az EU az idén a „köztes” vámtarifába sorolta, a másikat pedig itthon, szintén ebben az évben, a pénzügyőrség vegyvizsgálói – a gyártó szerint elvi hiba alapján – a nagy adótételű termékek közé utasítottak.
KISZÁMÍTHATATLANSÁG. Az EU-csatlakozással a vámtarifa-besorolásról kiadott uniós állásfoglalás vált elvileg perdöntővé. A Zwack-ügy alapján mégis félő, hogy ha valamelyik parlamenti párt vagy lobbicsoport érdeke úgy hozza, más termékek védelmére vagy kárára, húzhat még elő „nyulakat a kalapból”. A politikai mellékzöngéktől eltekintve így az eset legfőbb tanulsága a befektetőket riasztó kiszámíthatatlanság. Eszerint bármely parlamenti „ad hoc” bizottság évekkel később, utólag megkérdőjelezhet egy-egy – olykor amúgy valóban ellentmondó vélemények alapján született – hatósági döntést. Ha igen, azzal a honatyák fölöttébb nagy felelősséget vesznek a nyakukba, hiszen minden hasonló (politikai) vizsgálat – és esetleges elmarasztalás – tőzsdei cégek hitelét rontja, és akár milliárdos veszteségeket is okozhat.
